Hát, lehetett volna jobb.
Facebook számolta, 120+ felköszöntés/fotók. = Az emberek, akik kedvelnek, de nem hívhatnám őket, ha lerobbanok éjjel.
Messenger üzenet még kb. 50. Akiket valaha talán hívhattam volna, de évi 4-5-ször írunk valami semmitmondót. Jaja, most már kéne találkoznunk, jó volt látni a múltkor a metrón, van-e most pasid, nézd, tud írni az ovis keresztfiad, stbstb.
Sms, Viver, Whasapp, email, pár üzenet, hívás. Furamód köztük voltak a fontos emberek.
A vasárnapi ebédem után, ahol kettesben ültünk szegény Anyuval a(z isteni finom) torta előtt és végtelenül szánalmasnak éreztem magamat, és még a pasim is kiakasztott, hogy az anyját nem bánthatja meg, hogy csak 5 órát van vele, hát, elegem lett. Sajnáltam Anyut, sajnáltam magamat.
Jó ötletnek látszott a bosszú Rosszfiúval.
És akkor vártam valami kompenzálást Judós3-tól. Este kitalálta a mécseses, pezsgőzős fürdőt, az nagyon kedves volt.
Szinte fojtogatóan a nyakamban lóg, mennyire szeret. (Akkor übercuki.)
És tegnap volt a szülinapom. Úgyhogy az lesz, amit én szeretnék, aludni nem tudtam, így felkeltettem egy hajnali kekszre. Nem tudott rám haragudni...
A cégnél jöttek a kollégák, csokik, virágok, felköszöntések, puszik.
Aztán Judós3 hívott, hogy mikor érek oda. Mint Anyu elmesélte, pánikolva keresgélt valami ajándékot. Hát, hadd ne mondjam, nem talált.
Szóval 1. nem volt ajándékom, két szál virág és egy marcipán, amit nem szeretek. Ezt a metró özönlő tömegében átadta, ahol várt, majd hívta is a cimbit, hogy lebeszélje a mai teniszt. Ennyi volt a felköszöntés.
2. Este mutogatta a híváslistáját, hogy megnyugtasson. Nem volt benne semmi gyanús. Meg Anyu száma sem! Ergo törölgeti a híváslistát. Na ez hidegzuhany volt, akkor még ki mást?
A nevemen van a feltöltős kártya, kérhetnék hívásrészletezőt. De annak meg már semmi értelme, ugye.
Vajon hol ver még át, megint?
Vártam, hogy legalább főz valamit (van otthon alapanyag és tud főzni), nyolckor azért rákérdeztem, hogy lesz-e bármi, de nem. Rendelhettem pizzát magunknak, jippi.
Ő nyomkodta a telefonját, én válaszolgattam a hívásokat, üzeneteket, aztán csak ültem az erkélyen.
Hát ennyi a szülinapom, amikor állítólag úgy imád?
És akkor beugrott, hogy egyik nap utolért az utcán hazafelé jövet és rákérdeztem, honnan jön ilyen későn, titokzatoskodott, utalt rá, hogy ajándékot nézett nekem. Hát, ajándék nem volt, hisz Anyut tegnap hívta, minek örülnék. De azokat sem vette meg...
Tegnap elkezdett követni egy bikinis lányt az instán. Nekem is feldobta ajánlatnak, azért néztem meg. És gyanútlanul rákérdeztem, jött a hatalmas tagadás, hogy nem is tudja, hogy ki ő, biztosan véletlenül kattintott rá. Hogy mi? Hát nem volt meggyőző, nem is törölte a követést.
Jaj, mennyire unom én már ezeket.
De legalább a tegnapi az én napom lehetett volna.
A három napos hétvégén elmegy a családjával, sportos családi barátokkal a Balatonnál csillagtúrázni bicajjal.
Nyilván nem örültem, a következő hetekben egyetlen nyugodt nap sem ígérkezik! Azt a megoldást találtuk, hogy szombat este leugrom Keszthelyre, a vasárnapot eltöltöm valahogyan egyedül (nem bicajozom), de van a környéken egy favorit wellness, vagy csavargok, kocsival leszek, legalább éjjel együtt lehetünk. Hétfőn meg átugrom a Velencei-tóhoz unokatesózni. Ő meg megy a családdal, de együtt bulizunk, alszunk.
Hát az egy nap Balcsit még kibírom (nem szeretem a Balatont, bocs, drága olvasóim, ne utáljatok meg!), de kiderült, hogy nem is fér be a srác a családi kisbuszba, úgyhogy nekem kéne hozni-vinni: magyarul szombaton hajnalban, dugós M7-esen vezethetnék le, szombaton, vasárnap napközben is egyedül lennék a tónál, amikor Pesten ezer dolgom lenne, hétfőről meg töröljem a családi bulit? Na nem.
És a tegnap után nem is akarok a sráccal lenni, menjen a családdal, aztán csajozzon, ahogy ezeken a túrákon állítólag szokott, legyen boldog.
Valszeg lemegyek, mert nagyon nyúz, de semmi kedvem. Ja és mensizek majd, strand is kafa lenne.
Röviden? Elég. Imádtam Rosszfiút látni, Műegyetemista is visszatérne, nekem az az élet sokkal jobban megfelelt, és biztosan én is gyanakvó vagyok, de ezek a híváslistatörlések, rejtélyes kamuk nekem nem hiányoznak, épp ezek nélkül voltam boldogabb egyedül.
