Tobber életblogja

Nem tudom, hogy hívtam itt. Akinek nagyon szép.

Megkönnyebbültem, hogy "visszaadtam".

A cég közelében lakik egy régi szeretőm.

Az út túloldalán áll egy öreg irodaház. Senki nem tudja, mit dolgoznak ott.

Néha egy lány kinyitja a poros felső szinti ablakot és buborékokat fúj.

Aztán összemosolygunk és megyünk a dolgunkra.

Már bőgve mentem el a cégtől este, bőgve értem a fodrászomhoz, éjjel nem bírtam aludni, majd két órát villámlott és dörgött és csak feküdtem és xarul voltam. Judós3 hozzámújt, megnyugtató szokott lenni, most pörgött az agyam, totál kiakadtam.

Nem véletlenül nem megyek ügyfélszolgálatra, évekkel ezelőtti sértések is bennem vannak, amikor megtalált 1-1 ügyfél. És az irodáinkban ott a pult, ami megvédi őket a támadástól, rángatták már meg a karomat, meg előszerettel érnek hozzám (fúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúj!), és ott van biztonságis, aki megvédi őket, engem senki. Nem lenne nyitvatartási időnk, hisz nem is létezünk hivatalosan, tehát ebédidőm, és munkaidő vége sem.

Meg egyáltalán. Miért kéne még ezt is nekem csinálnom?

:(

Nem szoktam munkáról írni, de van néhány kolléga, ááá!

A HP úgy ahogy van, egy nagy kalap szar. Ez köztudott. De hogy egy másik cégünk máshol ülő kollégájának küldik a nyomtató tonerünket, mi meg hiába balhézunk náluk, árulják már el, kinek adták oda (800 ember van az épületben!), hogy az igazgatónk napok óta nem tud nyomtatni (szerződések, jogi válaszok, határidős levelek, másik cégünk nyomtatójára küldi a messzi távolba, bammeg!), két hét után kiderítették, hogy X vezetéknevű kolléga Y cégnél átvette, hisz ő a felelős. Miiii? Nyomoztunk, az ki lehet. Kollegina rátalált, hívogatja: jaaa, jött neki egy ilyen, nem is értette, úgyhogy egy hónapja elzárta a szekrényébe.

Baaazki. Miért nem szólt az asszisztensüknek, hogy ezt valaki keresni fogja? És a HP miért ekkora amatőr, szokása szerint? Ezek valami rémálom, szoftver support-ra ne is számítsunk, a múltkor a program nevét SEM ismerte a srác, amiben hibákra futottam. Kösz, a használati leírás nálam is megvan, nyilván nincs benne a válasz, ha őket hívom.

A kolléga meg egy debil, na.

Aztán kitalálták ismét, hogy majd Kolleginával mi járjunk le a recepciónkra tévedő dühös ügyfelekhez. He?

Nem szolgáltatunk a városban, ezért nincs is itt ügyfélszolgálat, nem is értünk a rendszerekhez, nem látunk bele az ügyféladatokba, nekem pl. fingom nincsen, milyen szolgáltatásainkat milyen feltételekkel áruljuk. Anno néha belefutottam egy-két büdös, fogatlan ügyfélbe, akik fél órát szidtak és még segíteni sem tudtam, csak álltam ott megalázottan. Az ügyfél nem lett elégedetlenebb, én nagyon. Nem mellesleg a munkámra sem maradt időm.

Ami egyre és egyre több. És ha napi egy órám megy csak rá két-három ügyfélre (úgy, hogy semmit nem tudok segíteni neki, úgy hogy nincs rá garancia, hogy aznap nem esik be húsz!), akkor miatta túlórázhatok ingyen, maradok le határidőről, tárgyalásról, az ebédemről, este suliról, edzésről, kaphatok idegbajt és egyszerűen alkalmatlan vagyok primitív ügyfelek ordibálásait nyugodtan lekezelni. ÉS pénzt nem kapunk ezért sem. Meg a HR-es, az IT-s, a beszerzéses és a munkavédelmes plusz feladatokért sem.

Ez van.

Erre a hátunk mögött egy kis rohadék szervezetvezető, aki egyikünknek sem felettese, bevállalta a nevünkben hivatalosan, hogy mi megyünk le Pesten ügyfelezni, ha idejön. Mindezt egy másik cég képviselőjétől tudtuk meg!!! Hát kábé mintha titeket kérne fel a MÁV, hogy ugorjatok fel a könyvelésetek/gyógyításotok/tervrajzotok mellől és tájékoztassátok az arra kószáló utast, mennyit késik a vonata. Honnan a p.csából kéne ezeket tudnom? És ha oktatásokra kellene járnom (2 hónap a betanítás, átlag ügyintézőnk 1,5 éven belül lelép!) és ezt tudnom, akkor kapok egy ügyfélszolgálatos fizetést is pluszban? Nyilván nem.

De a cég megspórol egy irodát rajtunk.

Hát kuvvajó.

Ismét elgondolkoztam, hogy keresek másik állást. Baleknak néznek. Ránksóztak egy halom HR-es feladatot, beszerzésest, IT-st, de ha elrontanak egy számlát többmillió ügyfélnél és özönleni fognak, akkor üljek lent a recepción és hallgassam, hogy miért vagyunk szemét banda? Egyébként is népellenséggé tett minket a kormány.

Szeretem a hazámat, de már gyűlölök benne élni. Kicsiben és nagyban is a gerinctelen férgek miatt szívunk.

Én mindenről listát írok. Bevásárlás, rövid távú teendők, hosszúak, bakancslista (olyan), takarítás sorrendje, joy napokra tartogatott cikkek, sorozatok azzal a résszel, ahol abbahagytam, hátha megjön a kedvem, vagy jön új évad, szépen dolgozó fotósokról, akiktől láttam esztétikus képsorozatokat, hátha egyszer kelleni fog (nyilvan nem), stb. Szóval rövid a memóriám. Vagy túl sok dologgal foglalkozom egyszerre, de inkább az előbbi.

Úgy látom, hogy Judós3 halogatós típus, ami rém idegesítő. Sír, hogy mi lenne jó, de nem lép (Anyu szerint pont ilyen voltam 22 évesen, bár emlékeim szerint akkoriban én főiskolára jártam, meg dolgoztam, meg néptáncoltam is, de tény, hogy a számláimra jött néha felszólító. A netbank nevezetű csodát miattam találták fel, életmentő. :D ).

Hát írtam neki egy feladatlistát, határidőkkel, és szépen pipáljuk, ha valami kész. Már most látjuk, hogy hétfőig(!) minden fontosat ráncba tudunk szedni, amit hónapok óta nem tesz (jogsi véglegesítése, amihez megvan minden papírja, bankszámlanyitás, a bicajszerviz, álláshirdetésekre jelentkezés, amihez egész nap gép előtt vagyok, simán beleférne, hogy az ő nevében eldobom az önéletrajzát az elvárásainak megfelelő pályázatokra, mobiltelefon elintézése, mert hülyét kapok, hogy nem érem el és főleg mert a munkaadók nem érik el, és fogadjunk, hogy elfelejti hazafelé a wc-papírt, stb.). Jó érzés lesz mindent elvégezni szerintem öt napon belül, meg addig sem őröli szét, mihez is fogjon. Egy nap csak 1-2 feladat, a legégetőbb. Most át is utaltuk a vizsgadíját gyorsan, nehogy lemaradjon, egyetlen hiányzik az edzőségéhez. Annyira hálás volt. Igazam van, megkönnyebbült, hogy csökken a lista. És hogy az anyukája nagyon örül, hogy velem él és nem valamelyik link haverjával, mert én kézben tartom a gyeplőt...

:D :D :D

A suliban majd' elaludtam, jött a vihar, ment a vérnyomás.

A kapuban várt Judós3 bőrigázva. Leszakadt az ég, a közelben csapkodtak a villámok, öt centi vízben gázolva futottunk az étterembe. Én magassarkúban, ő fehér ingben, ami rátapadt a tökéletes felsőtestére. :)

Én választok helyet, így egyértelmű, hogy halat ettem, imádom ott.

Átsétáltunk a színházba.

A bejárónál Makranczi Zalán, László Zsolt, Gáspár Kata, Lengyel Ferenc, eljöttek vizsgaelőadást nézni. Én meg őket.

A darab nagy favorit. Magyar kortárs, persze. Mondanám, hogy nem lehet elszúrni, de nem ezért voltak jók. Van új kedvenc színészem.

Éjjel, vizes ruhában, posztamensen elzsibbadt testtel estünk haza.

Jó volt.

Hokis hívott tegnap, fél órát dumáltunk.

- Te komolyan összeköltöztél egy 22 évessel?

- Mondd, hogy meglepődtél!

- Rajtad? Ismerlek. :D És mondd, reggel csomagolsz neki uzsonnát és mellérakod a kiszámolt zsebpénzét?

:DDDDDD

Egyébként nem, kaját ő főz, ő csomagol magának, a bevásárláskor terelgetem csak, mire lehet még szüksége. Pénzt meg keres, most is dolgozik, de ezt a 4:55-ös kelést szeretnénk beszüntetni. Ma téboly a program*, nekem holnap este is, pénteken ráfekszünk.

Mert magától semmi nem intéződik el, gyűlnek a feladatai, de látszik, hogy eddig az anyja tolta előre.

*Munka után rohanás, két óra spanyol, utána Judós3-mal romantikus vacsi, kilenctől egy barátja színi előadását nézzük meg, utána beülünk velük valahová. Pár óra alvás, megint meló, utána a cécós hajfestésem, min. 2 óra, utána felhívom a fogorvosomat, aki késő este akar fogadni, de majd még alkudozom vele.

...alakul.

Jó volt, persze, csak fél óránként változtattunk a programon.

És a biciklit nem vittük szervízbe.

Pénteken nem jutottunk el kondizni, végre összebújtunk egy fél napra Judós3-mal, kaptam vörös rózsa csokrot, főzött nekem vacsorát, megterített, kényeztetett. Szombaton aludtunk, főztünk, majd találkoztunk TCsV-vel, Tével és elmentünk egy virtuálisvalóságosjátékos helyre. Kib.szott érdekes, sosem voltam hasonlóban sem! Mondjuk masszív hányingert okoz, csak szólok, de megéri, tényleg átlényegülsz egy robottá, repülsz, meg lősz a kezeddel, király.

Visszanéztük magunkat, hát kívülről négy hadonászó hülyének látszunk, vihogtunk is rendesen! :D

Aztán lementünk dárcozni egy közeli helyre, Judós3 azonnal ott is hagyta a telefonszámát, hátha akad munka.

Elsétáltunk a kedvenc hamburgerezőmhöz, hoztam vacsit, majd Judós3-at meggyőztem, hogy ugorjon most haza a pár megállóra lakó szüleihez, én takarítok otthon. Jó. Megkérdezte, hogy nem megyek-e vele, még csak anyukája ismer, bemutatna az apjának. Akitől ő is fél. Jééé.

Nem voltam lelkileg felkészülve (ehhe), inkább majd máskor. Azóta az anyja megkérdezte papát, nem lett volna gond. Anyuka bír engem. :D

Aztán hazafelé vásárolom a péksütit neki, mire ír. Beugrott a Kökibe a wifi miatt, hogy szóljon, nála maradt a lakáskulcs. Jeee, ő Kispesten, én Zuglóban, remek.

Hívom gyorsan Anyut, nála a pótkulcsunk: ő épp ott van a tér másik felén, ahol én, száll fel a trolira. Megvárjon? Remek, menjen csak haza és jöjjön visszafelé a kulccsal, majd szembetalálkozunk. Úgyhogy totál átfagyva egy vékony farmerdzsekiben még egy hatalmasat sétáltunk Anyuval a kertvárosban, hehe.

Közben hív Judós3, hogy egyik haver sem ér rá (csak a Kedvenc, de vele nem mer hármasban maradni :D ), úgyhogy kettesben leszünk este. Király, végre tanulunk, neki vizsgája lesz, nekem meg nem megy a spanyol.

Ledőltem, hogy lenyugodjon a gyomrom, amikor hív a fiú, hogy mégis ráér két haver is, úgyhogy este tíz felé érkeznének kártyázni. Ugye rendben? Hát, én már a halálomon voltam, kimerült és fáradt, a lakás dráma, de egyrészt szeretem ezeket a kis húszéveseket, másrészt kártyázni bármikor, még ha ezt a játékot nem is ismertem. Megtanítottak annyira, hogy hajnali háromkor a legprofibbal ketten űztünk véres csatát a győzelemért! Ha rájövök minden trükkre, tuti elverem őket. Tanultam kombinatorikát, szigorlatoztam is belőle, hehehehe! :D

(És most utána is olvasok kicsit a matek részének, úgy látom a neten akad erről szakirodalom.)

Egy nagy üveg jégerrel és sok sörrel állítottak be, hajnalra még az én maradék vodkám IS elfogyott, hát, jólesett, na.

Háromkor kidőltem, a kölykök még maradtak egy órát. Judós3 übercukin köszönte meg, hogy "befogadtam" őket. Nagyon bújós, simogatós kismajom.

Sokáig aludtunk, hemperegtünk egész nap, ismét nem jutottunk el kondizni. Este sétáltunk a környéken és felfedeztünk 100 méterre egy sörfőzdét. 12 éve lakom a környéken, de egyrészt nem járok ki a főút felé, inkább a kertek alatt járok be a városba, másrészt a sör nem a szívem csücske. Kipróbáltuk a helyet, nagyokat dumáltunk, megint kaptam a köszöneteket, hogy ilyen tündér vagyok vele.

Hétfőn ismét azt hallgattam, hogy ő mennyire szerencsés velem, meg elfogadom őt...

Bárcsak engem is elfogadtak volna 22 évesen, sok energiám elment, hogy megjátsszam magamat olyannak, amilyen nem vagyok, mert csak így szerettek. Pffff.

Délelőtt lementünk kondizni, én az edzőmmel, ott voltak a szokásos csajok, kacarásztunk, meg szekáltuk egymást, Judós3-t is, nyilván.

A cimbijeim ismét el akartak menni egy hasonló 3D-s élményre, azt örömmel kihagytam, de Judós3-t szívesen látták, úgyhogy először ment a barátaimmal nélkülem, cukik voltak vele. Elugrott egy állásinterjúra is, de este/éjjel kéne dolgozni, amikor én ráérnék, amikor a haverjai és családja és a programok, úgyhogy az anyukájával lebeszéltük erről.

Megkapta egy régi telefonomat, mert az övé tropa, de nem ugyanannál a szolgáltatónál vagyunk, egyelőre messengeren tudunk beszélni, hülyét kapok, hogy soha nem érem el. Meg mások sem, az önéletrajzain az én számom szerepel, hívták őket egy tévés vetélkedőbe, oda is engem adott meg. (Ez a barátnőd száma? Nem akarod őt is hívni? Hááát, ő kicsit idősebb nálam. Negyven.) :D :D

Főztem vacsorát, meg mára ebédet neki, sütöttem sütit is, az elején kijelentettem, hogy nem leszek pótanya és nem főzök, csak ha olyan kedvem van, hát most véletlenül olyan volt.

Nagyon körbeugrál, és meg is kérdezte ma, hogy miért érek később haza, ugye nem csalom meg. Érez valamit.. Hát, még nem, de már nagyon levelezek a régiekkel. Valami eltört bennem, amikor megtudtam a dolgait... :/ Nem a félrelépés, hanem az átverésem zavar, de mocsokul. És tudom, hogy semmit nem jelentettek neki, és mióta hozzámköltözött, egy tündérbogár, de akkor én is akarok!

És hetek óta nagyon fáj a hátam, de annyira, hogy a céges kismamánk agódik értem, nem én miatta, és próbálok óvatosan kondizni, mert ha nem, akkor beáll, ha igen, akkor meghúzódik és beáll, de meggyőződésem, hogy mozgatni kell. Az oldalhajlásokat, forgásokat minimalizáltam. Súlyzós edzés, megoldható.

Judós3-mal megegyeztünk, hogy keresünk egy közeli termet, amit mindketten szeretünk. Akinek van ötlete, ossza meg! Én elvagyok kb. kézisúlyzókkal is és alapgépekkel, meg edző nélkül is, nem egy agysebészet...