A kutya mindenki szerint hatalmas ötlet, illetve ami kétség, hogy tudom-e biztosítani a rendszerességet a sétáltatásban, és hogy ha kiköltözöm, nehezebb lakást találnom.
A belvárostól kb. 30 percre lakom bkv-val, most ha nagyritkán programom van este, nem ugrom haza fél óra miatt, de a kutyáért meg tudom tenni. Pár perc sétára van sztem a főváros egyik legnagyobb kutyafuttató parkja.
Illetve a szüleim (kutyabuzik, nem is értem, öregkori depressziós-céltalan apámnak miért nem jut eszébe egy saját!) kb. 1,5 km-re laknak tőlem, 1-1 nap meg lehet kérni őket vagy átvinni hozzájuk pár órára.
Inkább az a kérdés, én alkalmas vagyok-e ekkora felelősségre a következő jóesetben 15 évre.
Olvasgatok, vettem egy kutyatartós könyvet (nekem sosem volt (kutyám) (meg kutyatartós könyvem sem)) az állatkajakereskedésben, ahová úgyis mentem egyik nagynéni szerelmetes kutyájának karácsonyi rágcsáért.
Na megyek visszasüllyedni az SAP és egyéb renszerek mélyére, éves határidőhegyek omlanak rám, hibásan elintézett csontvázak borulnak ki a végső könyveléseknél, senki nem talál semmit a szoftverekben, sz.pás az évzárás egy nagymultinál.
És még 100 adventi izémizét kell zsűriznem mindjárt.
(És szédülök napok óta és nincs vérnyomásom és görcsöl a hasam és pocsék a lelkiállapotom, és ötlet sincs ajándékokra, de december 15-január 2. között szabira kell mennem, majd megoldom. Programötleteket szívesen fogadok, egyelőre család, színház, néptánc és beköltözés egy konditerembe szerepel a tervekben!!!!)
