A vidéki ötvenes főnököm tegnap itt győzködött négyünket, csajokat, hogy mind örömmel mennénk hozzá egy Andy Vajnához, ha lehetőségünk lenne rá.
Egy ideig tiltakoztunk, hogy nem azért halmozzuk a diplomákat, továbbképzéseket, nyelveket, toljuk a cégnél az igát, hogy alárendelt szerepbe kerüljünk egy gusztustalan vén f.sznál (és büszke vagyok, hogy nem jött elő belőlünk a femnáci, azért mégis a főnökről van szó), bennem már forrt a düh, de befogtam, mire lezárta a beszélgetést azzal, hogy csak irigyek vagyunk Timikére.
Bazmeg.
Lekurvázásról tökre nem volt szó.
