...újabb fejezete a tegnapi nap.
Bevallom, bekaptam egy enyhe nyugtatót reggel.
Az én nevemen van szüleim mobilja. Hozzá akarták kapcsolni a net-vonalas-tv előfizetést, így kellettem. Apám kell? Aha, mert a saját nevén akarja a vonalast. Mert ő a ház ura. Amin u.az az öt ember hívja, meg a telemarketingesek, akiket elküld a pi.ába. Menjünk nyitásra legalább.
Előzetesen jelezték, hogy ez min. 1,5 óra.
Ügyintézés a viselkedésre nehezen képes szüleimmel? Kafa.
Rájuktelefonáltam, hogy most érkezem, ők, akik nem tűrik a késést (jéé!), még kb.otthon voltak. Elmentem értük.
Arrébb parkoltam, gyalogolni kellett. Anyuval 1 km/h-val andalogtunk, apám dafke lemaradt, mert ő a mártír a fájós lábával. Értsd: direkt megállt az öngyújtóval tökölni egy percre, h.lemaradjon. Majd ordibált utánunk, hogy rohanunk. 1 km/h-val. Kb. 5 méterről.
Akkor ment a hiszti, hogy aluljáró, lépcső. Ha a piacon kell órákig barangolni, semmi baja.
Oké, 30 perc késéssel érünk, persze, hogy addigra tömeg van.
Apám hangosan hisztizni kezd, hogy arról volt szó, nem kell sorbanállni!
Jó.
Addig egymással szemétkednek. Apám leplezetlenül, Anyu mártírkodva lenézően.
Majd sorrakerülünk. Apu semmit nem ért. Majd kb. belekiabálja az ügyintéző arcába, hogy mennyire utálja a mobiltelefonokat. (Maga sem tudja, miért, fél tőlük. Mérnök btw.)
Anyu meg semmire nem bír igen/nemmel válaszolni, csak nagyregénnyel.
Tolmácsolok a srácnak.
Apám tököl a képernyőérintő tollal, megfogja a tabletet, persze hogy kilépteti magát.
Elküldjük.
Ritka kellemetlen. Gyerekkorom óta ilyenek, de az öregedés nem hozza elő a jobb oldalukat.
Anyu akar új okostelót, nem bír dönteni.
Délben szabadulunk.
Eszünk ott, majd hazamenekülök.
Egy órát ülök a wc-n hasmenéssel.
-
Judós3 vidékre ment, hétre ígéri magát.
Hívom hétkor, már jócskán becsípve. Vidéken.
De 23 órakor jön.
Hívom. Azóta kikapcsolva. Gondolom, a részeg haverokkal elcsámborgott bulizni.
Kell nekem kapcsolat az életembe?
Egyáltalán nem.
