Félreértés ne essék, a munkámmal vannak bajaim. Egyszerűen túl sok, szervezetlen, lásd korábban.
Nem vagyok hajlandó gyógyszert bevenni, mert régen is csak tünetileg használt, inkább megélem és megoldási technikákat találok ki. Drpr, egykori pszichiáteremnek hála az ilyen mélypontoknál fogom a saját hajamat és elkezdem kihúzni magamat a gödörből.
Ma keveset reggeliztem, sokat olvastam, leveleztem sokat fogyott lakberendezősztárral, aztán beöltöztem rétegesen és lementem futni.
Valójában a gerincműtétem és a kisebb bénulás óta nem voltam igazán futni*. Néptáncolni simán, szinte mindent, legfeljebb görcsöl, de a futástól féltem, hogy beborulok egy kerítésen ilyen instabilan.
De ment, inkább a hideg ízületek okoztak gondot, pedig bemelegítettem, erre több időt kell majd szánni.
És veszek pár melegebb ruhát, 10 fok alatt régen nem jártam ki.
Fura mód a farkasétvágyam hónapok után eltűnt, a bőröm puha, és mennék este táncolni, de rá kell pihenni a holnapra.
Bé legnagyobb karácsonyi ajándéka, hogy lemondta a mai színházat, amire ő hívott meg. Hát gyerekek, aki meghallotta, hová terveztünk menni, hangosan felröhögött, én csak szidtam magunkat. :D
Ez lemondva, TCsV depiből kirángatós shoppingolása lemondva, majd holnap bandázunk úgyis, és elégedetten kapcsoltam, hogy a törtfehér kötött poncsó-garbó, amit leárazva vettem karácsony előtt, épp 9 000 Ft-tal került többe eredetileg.
Megyek csirkét sütni, nyami.
*A futós applikációm előzményei szerint voltam azóta is párszor, egyik sem olimpiai kvóta szint volt...
