Elmúlt hétvégén az éves szalonnasütéses, grillezős, strandolós, éjszakai fürdős bandázásunkat tartottuk vidéken, még unokatesómék, Keresztfiamék is átjöttek.
Aztán szabin voltam, így hétfőn reggel átjött a kis jogászhallgató zsenigyerek az édes kis pofijával, és nem bírt betelni velem, aztán délután nagy nehezen fájó szívvel hazazavartam, mert sütnöm kellett az esti meglepetésbulira, amit áramszünetben élveztünk végig az év esőzése miatt.
Élmény mobilok fénye alatt bulizni!
Kedden elhúztunk Tével, Pével, TCsV-vel délre a tengerhez, ahol csak két nap zuhogott megállíthatatlanul, addig városokat néztünk, burokként védő esőkabátom van.
A többi nap barnultunk és hisztihegyeket gyűrtünk le. Én zenbuddhista módon mosolyogtam mindenkire öt napig, a hatodikon, ahol sokadszor csesztettek, hogy miért nem akarok egymilliót kifizetni egy kéthetes városlátogatásért (nem, ha ekkora a kikiáltási ár, akkor semennyiért, bár sztem 400 000-ből kijön. Kedves olvasóim, ti mennyit kerestek egy évben? Irtó sok pénz egy nyaralásra, akkor inkább több kisebb, vagy újabb autó, lakásra félrerakni, etcetc.).
Na a sokadik ilyen nyilvános, miért nem költenél rá ennyit számonkérésnél kicsit én is kiakadtam… Mert nincs ennyim erre?
Ma már dolgozom, azaz a fél irodaházban még katasztrófaállapotok vannak, ezért egy szobába vagyunk bezsúfolva. Én épp Illető asztalsarkát kaptam meg, vele levelezek, néha összeröhögünk.
Képtelenség ilyen káoszban dolgozni, tonna emailt feldolgozni, nyomtatónkban még nincs áram, főnököm sehol, állandóan telefonálnak minimum ketten.
És főleg: nincs kávénk!!!!!!! :O
