Szombat estére eljött a pillanat, hogy csak néztem ki a fejemből, vagy a 7-8 nap láz, vagy a begyulladt hátam, vagy a nem múló köhögés, vagy a menzesz, vagy a túlpörgés miatt eljutottam oda, hogy amint épp 5 emberrel párhuzamosan cseteltem, egyszercsak feladtam és csak offline akartam lenni örökre!
Úgyhogy ma nem is tudom, mit csináltam, mostam, főztem, sütöttem, epiláltam, szépültem és néztem magam elé, hogy nem bírok holnap dolgozni menni, randizgatni, emberekkel jópofizni, mindenkihez igazodni, a következő két hétben minden nap foglalt már és mindenki követeli magának az időmet.
El kell mennem szabira, alig várom.
Most még rávettem magamat, hogy a hajamat babráljam, sosem gondoltam, hogy egy ennyire primitív trükk működhet, de nekiálltam (sütővas helyett vasalóval, mindegy is), 5 perc alatt annyira gyönyörű puha hullámaim lettek, hogy szinte indulhatnék a small things bloggerina 15 perc alatt elkészülni kihívásán.
Most meg elaludni nem bírok.
