Majd a Budayra viszont nem akarok külsőre hasonlítani, volt itthon pár maradék a hűtőben, mélyhűtőben, úgyhogy improvizáltam. Nem állítom, hogy light lett, de igazán finom és szénhidrátmentes az ebédem. Úgyis leugrálom, a doki a műtétig megengedte. Fájni fog, nem gond.
Jellemző, a hűtőben punnyadó egészséges édességekre rá sem nézek két napja...
Úgy látszik, a menzeszem megelőzte a pms-emet, ami csak így a negyedik napon jön ki. Hazaértem a családozásból a telefonomon már Cs csetje, Gé sürgetése, az imént látott rokonok emailje, Anyu két smse, két vaccap, egy viber cset, kötözködő kedvenc újságom*, és kapkodom a fejem és megválaszolok kettőt, azokra is jön a válasz azonnal és én meg csak recepteket akarok a füzetembe írni, meg elrakni a reggeli varrás maradékait, meg meglepni valakit, meg megválaszolni a hétközben felgyűlt leveleket, meg fáradt vagyok és ha már itthonmaradtam, nem akarom mások lelkét ápolgatni, csakmert jófej vagyok.
*Azokat elküldtem a fenébe. Havi 1 450 Ft-ért vásárolt újság az olvasóit degradálja egy közösségi oldalon (nem engem, másokat). Biztos megengedheti a nyomtatott sajtó ezt a nagyvonalúságot, én nem veszem őket többet.
Nem vagyok egy Nájdzsella. Ha hasonlítani akarnék rá, akkor is inkább külsőre, a dögös fekete ötvenes maca stílus tetszene 15 év múlva.
Tudok főzni, szeretem a recepteket, de nem vagyok egy fine cuisine szakács, nem is vágyom rá.
Most, hogy speciálisan akarok étkezni, pláne rá vagyok szorítva a főzésre-sütésre, és olyan lakomákat hozok ki búzaliszt, élesztő, finomított cukor, péksütik nélkül, hogy kettéáll a fülem és elégedetten dőlök hátra, hogy tettem valamit az egészségemért és nem is hizlal nagyon és több fogás és változatos és megunhatatlan.
Finom husik, jó zöldséges ételek, nem túl gejl édességek gyümölcsös alappal, kakaós-magos csodák, meglepő módon sok receptet találtam palkós (bocs!) oldalakon. A rágcsa mint kávékísérő hiányzott, erre találtam megoldást, ha nem is diétásat, de egészségeset és irtó finomat, négy tepsivel lesütöttem már, egy marékkal olyan 150 kcal, mértem, számoltam. Hozzá zöldségszószok, vagy kis fokhagymás tejföl akár kevés light sajttal tökéletes mozgás előtti vacsorának is.
Élvezem. A szervezetem is.
Na látod, lányom, innen látszik, hogy kiknek vagy fontos, kik szeretnek. Nem az a lényeg, hogy mit beszélnek azok, akik ilyenkor elfelejtenek téged.
(A nap, amikor a saját nagyanyja, nagynénje feledkezik el a gyerek felvételijéről.)
Úgy érzem, túlzás, hogy január 18-án egy szál bugyiban fekszem, miközben egy órája szellőztetek a nappaliban, madarak csicseregnek és még egy légy is berepült.
...aztán lementem táncra, hisz egyszer élünk, úgyis meggyógyítják és inkább műtét előtt tegyem tönkre mint utána, és erős nő vagyok és mit számít ez nekem.
És álltam a tömegben és váratlanul kitört rajtam a sírás és folytak a könnyeim és csak bőgtem.
Gyorsan kirohantam. A szünetben a zenészek rámtaláltak, felajánlották, hogy bármit eljátszanak, amit csak szeretnék. De édesek!
És felhívtam aput és elmeséltem, és kétszer megköszönte, hogy felhívtam. Ért a témához, nincs feldobva.
És Cs (szintén visszaeső térdes) megígérte, hogy megint nálam fognak dekkolni, amíg fel nem gyógyulok.
És nem szunnyadó genyaságot művelek, hogy akit ingyen fuvaroztam évekig (értsd még a sütijéből sem kínált meg, vagy hívott meg egy kávéra cserébe, de egy névnapi helót sem kaptam még), azt egy szemét és bagolymondja beszólása óta valahogy mindig ottfelejtem a táncon. Jaj, szörnyű feledékeny tudok lenni!
Újra megműtenek.
(Több) oka volt a fájdalomnak és az instabilitásnak is.
A picsába.
A profnak ismerős volt a vezetékneve, rákérdeztem:
Első élettársam, Ger unokatestvére.
(Budapest belterjes.)
...és akkor a zuram leugatott, hogy biztosan azért rinyálok, mert nem bírom ki, hogy ne lógjak a nyakába', amikor a haverokkal kocsmázikndizik, és nem jött el velem lakást nézni, pedig egy kis hitel belefért volna most, hogy végre tarol a trafikokkal, megaztán majd Vilmoska szülinapi buliját sem tarthatjuk akárhol!
Aszonta, menjek Anyuval, vagy a barátnőimmel. Könnyen beszél, itt harcolok V-vel a fogkefén, meg nekik főzök, mert férfiembereknek meleg étel, az bezzeg kell!
Azt meséltem, hogy át akarja anyakönyveztetni a gyereket Viktorkának, biztos ami biztos alapon? Jó, hogy focira nem íratja be!
Eszem megáll!
Hát azért is lemásztam a falu konkurens konditermébe, jó, hogy megnyitották végre Gyuriék, a Palkó bá' fia meg a gyurma haverja! (Na, azok is gyanúsak együtt, sosem csapják a szelet a lányoknak!)
És így, négy hete beállt, kicsit kilazított, fájó és bevoltarenezett háttal dafke kocogtam egy órát, különben nem hiszi el a professzor úr holnap, hogy instabil a lábam. Jó, közben barinővel is cseteltem a futópadon az okosomon, mert valami új ruhatrendet vezetnek be az ő kondijukban és át akar csábítani, de így első nap mensikélve, gyönyörűen vizesedve sikerült egy percet rontanom az eddigi mélyponton és worst ever szigetkört futnom. :D
Jaja, 49:35. :DD
(Itt még kocogok. Jó a mozgáskoordinációm a mobilom fényképezője.)
És akkor két kicsi a világ cikkecske, olyan régen írtam:
A konditerem kb. 20 fős közönségéből sikerült összefutni egy ismerőssel, aki mindig nézni szokta, ahogy táncolunk. Vele biztattuk egymást, aztán egy futópaddal arrébb levezetett egy régi ismerős, volt egy mindkettőnk által kedvelt közös havernőnk, de akivel ciki lett volna vörös fejjel, nullsminkkel beszélgetni, esélyes, hogy összefutunk még. Szerintem fel sem ismert, ezer éve nem látott, akkor is 15 kg-mal vékonyabban, rövid hajjal és sokkal kevésbé hiperventillálva.
Az milyen már, amikor egy hét évest menőbbnek érzek magamnál?
Ma őt bébiszitteltem volna, de szülők előbb szabadultak.
---
Tegnap 10 fok (január 13.!), tűző napsütés, Kisfőnök visszatér az ebédből: Tobber, hadd javasoljam, hogy menjél ki valahová ebédelni, olyan szép az idő. :)
Lementem pár percre a ház elé, az a kilátás!
---
Mindkét főnökömnek összeállítottam az anyagokat, holnap mennek. Nagyfőnök hiányolt velőle valami nem szükségeset, Kisfőnök külön megköszönte nevetve (nem kellett megcsinálnom, de nagy könnyebbség), és megdicsérte, hogy még szép képet is kerestem az elejére. Hát, volt időm.
---
Egyik barátunk régi álma, hogy a szülinapján valami csoda helyen legyen. Ma tartja, eljutott oda, azt írja, hogy meg kell csipkednie magát, hogy elhiggye. Oh, de mennék vele!
