Erre sétált egyik ritkán látott kolléganőnk. És magától elkezdte szidni a pénteken bunkón viselkedő csajt. Én hallgattam. És pontosan azt tette vele is, mint velem, hogy nem reagált kérdésekre, miközben az ember dolgozna, rohanna, folytatná, benne van az ügyben, ő bamba tekintettel kiment és elsétált reakció nélkül többször egy nap, elég fárasztó így dolgozni. Csak tőle azóta sem kért elnézést.
És nem érti, hogy másnál egy vezetőnek van három embere, én meg két vezetőt simán viszek a hátamon, mennyit lustulhatnak ők. Vagy mennyit bírok dolgozni, ugye.
