A velvet.hu-n mindenfélét megszavaztatnak.
Blogom fejlesztéseként egyelőre emailes formában lehet szavazni:
még mindig kialvatlanul, lüktető fejjel, instabil térddel, leszakadó derékkal, ám kényszeres mozgáshiánnyal menjek-e futni, vagy sem?
Igazából csak levelezgetni akarok az olvasóimmal, de legtöbbötök fél nekem írni. Hajrá!
2,5 órát aludtam tegnap, aztán sok ember, sok feladat, sok rohangálás, sok-sok elismerés, de az élményrész szocializálódás után TCsV-TáncosGé törölve, sminkestül elaludtam, 16 órát sikerült egyhuzamban.
Ma még szeretnék kb. ugyanennyit.
És vitamin-Nutella az erősödésre, ugye.
...mai fejezet, egyik kolléganőm TáncosCs ovisa volt. :)
...csak egy van hátra, de a legelejétől, a többi pöpecre kész.
Tele tűszúrással az ujjam, most jön némi réz, kemény lesz. Ja.
Hatkor kelek.
Készülök a megmérettetésre, ma hajnalig nyomom.
Eddig van egy óriás vágás egy ujjamon, egy kisebb egy másikon. Van egy égésem ugyanazon. A kötésem kicsit nehezíti a kézimunka kézi részét. A hátam már korábban beállt.
Sokszor fejtettem le mindent és szakítottam el még többször. Párszor átrajzoltam és szerkesztettem az egészet. És még csak 3 majdnemkésznél tartok.
Azokhoz kell még kb. egy óra és utána még 2 dolog kell, plusz letisztázni és csomagolni.
A szemem kifolyik és elégedetlen vagyok a dolgokkal és minden túl miniatűr lett, ami a távolabbi nézőknél gondot fog okozni.Na jó, változtatni már nem tudok.
Ez a hobbi nem a könnyen jött sikerélményekről szól.
Kicsit kényelmetlenül érzi magát az első találkozáskor két nő, ahol az idősebbik az ifjabbik párjának ad tanácsokat, majd azokat próbálgatják estéről estére. Mindent tudok róla. De bájosak, édesek és az is ritka élmény, hogy egy izmos fiatal pasi tárt karokkal rohan felém a téren.
---
Továbbra is utálok telefonálni, ezt TCsV exkolleginája nem tudta, és felhívott művészetről csacsogni. Újragondolom a telefonutálásomat, fél óra tömény élmény volt.
(Nem, még mindig nem bírok érdeklődő hangot kicsiszolni magamból telefonon, pedig érdekel a téma, csak alkalmatlan vagyok rá.)
---
Kicsi a világ folytatásos regény következő fejezete, a menzánkon felszolgáló kislány együtt párostáncol haverkör egyik pasijával.
---
Most már testi épségemet is veszélyeztetve kreatívkodok éjjelig egy határidő miatt (holnap reggel hét óra, nyolcra vinnem kell), elbizonytalanodtam. Ez az én hobbim? Még nem lelem benne sok örömömet, nem kapcsol ki, sőt.
Holnap egész napos megmérettetés és sok ember, sok munka, aztán pihennék végre.
Például átírnám kézzel az új mobilomba a naptáromat, amit csak ezért nem tudok használni. A naptárom fontosabb mint a belső memória mérete.
---
KA készül az újabb látószög-bővítésre, én meg hagyom, mert cserébe irtó okos és iszom a szavait, a kedvelt cikkjeit követem. Soha többet buta pasit. (Nem, csak haverként tért vissza.)
---
És ma sokan megjegyezték, hogy szép a hajam. Pedig nem telefonálók voltak.
Péfiának sűrűn adok... khöm gyakorlati tanácsokat, neki és a barátnőjének.
Holnap a városba jönnek, és végre megismerem a kislányt is! Kicsit fura lesz találkozni vele, épp azt üzeni, hogy tök jó őőőő ötleteket adok és élvezik nagyon. :D :D
Eleinte én biztattam a fiút, hogy ne adja fel, a lány nem akarta őt, de mivel a mai pasik fő baja, hogy képtelenek kitartóan nyomulni, ezért sosem élnek célba, meggyőztem, hogy ne hagyja magát. Azóta is boldogok együtt.
Fiúk, ennyi a titok, az odaadás, a figyelem, a kitartás...
Meg még pár titok, ezt Péfia már ismeri és a lány hálás. Hát pasik, beszélgessetek nőkkel, ha nem értitek őket. :)
Ha nem bírod követni a blog pasijait, akkor segítek:
ha irtó hülyén és következetlenül viselkedő pasiról írok, akkor az 30-45 közötti, komoly kapcsolatra (nem) érdemes férfi
ha irtó romantikusan, odaadóan és bájosan viselkedő pasiról írok, akkor az 16-29 közötti érzéki srác.
Ez, azt hiszem, tökéletesen fedi a teljes palettát.
Most egyébként van tegnapi értelmezhetetlen tettű, van a táncosudvarlós, akivel táncolni tuti, nyomul 19éves és egyre profibban teszi és már úgy felsrófoltam az áramat a cicázással, hogy a fél karját nekemadná, nyüzsög két három négy kolléga komolyanvehetetlen ötletekkel, Cégescélbaért dettó, akiről Nagyfőnököm hiszi is, hogy együttvagyunk, annyit lóg nálam, ritkán előtűnő 20éves, Őszhalánték épp talonban, és pasik még a haveri szinten maradó (visszasüllyedő?) KA, meg a nemlányszeretők. És Péfia a maga izgalmas egyéniségével. És ez csak az eheti találka-sms-telefon-csethelyzet.
Ki érti, miért vagyok fáradt? Ma már voltam gyógytornázni, rohanok mozogni. És semmilyen körülmények között nem hozom el Ba haverját, mert tököm tele az évek óta potyázásokkal.
(Tényleg házsártos lennék, ha bár nem szólok, nagyon bosszant, amikor rajzolok a tanfolyamon, leteszem a ceruzámat, amíg vágok, erre a szomszédom elveszi a cerkát és elmélyülten rajzolgatni kezd vele, én meg várhatok?)
A remény hiú, vagy én, aki túl sokat reméltem ettől. Dehát a fiú az érthetetlen cselekvések királya évek óta...
Feltöltöttem a gyártó segédplatformját a laptopomra. Ideális funkciói vannak. Csak sokadik frissítésnél sem képes csatlakozni a régi mobilhoz.
Marad a márványkőbe faragott naptár.
Igényes hétvégi terveim helyett inkább leeresztett redőnyök mögött és kb. tök csendben feküdtem, vagy szöszöltem halkan. Egy tanfolyamra elugrottam sok koffeinnal, meg szépülni, aztán inkább pakoltam, meg rendezgettem, gyártottam egy óriás zsáknyi szemetet, de leginkább aludtam, irtóra fájt a fejem.
De nem bántam, legalább aludtam. Az nagyon jó és ritka élmény.
Ma már szépüléssel kezdtem, dolgozom, este színház, mint a következő hetekben oly’ sokszor. A magánéletem most oda korlátozódik, különböző személyek kíséretében.
És igen, már EGY tárgy készen van a minimum ötből, amit péntek estig kéne legyártani, de az eszközeimet elsuvasztottam és sehol nem találom, ahová fájó háttal be tudok hajolni...
Közben befizetem a maradék pénzt Pének, aki utalja a külföldi nyaralásunkat, közben szerveződik egy balcsis három nap kreatívokkal, egy balcsis 2,5 nap kollégákkal, egy telkes két nap táncosokkal, egy titkos hétvége másokkal, jönnek a fesztiválok vidéken és a fővárosban, a szabadtéri koncertek, a vidéken nyaralós látogatások, egy esetleges tánctábor valamikor, még egy kreatív tanfolyam kezdődik, rokonos születésnap és saját. Augusztusban már jó lenne strandolni kicsinyt.
A blogom csak gőzkieresztés. Továbbra is. A konkrét dolgokról például, úgy látom, megint nem írtam.
És ha felmerül valakiben: ezt a sok programot (nagyrészét ide sem írom) én csinálom magamnak, mert imádom és megéri, hogy nem marad néha idő mosni vagy olvasni, mert annyi élmény, érdekesség, tudás van a Földön, hogy így sem bírom idővel.
Szeretem ezt az életmódot. (Mondjuk alhatnék többet.)
Néha kicsit túl színes, például vajon Pé örülni fog neki, hogy keksztippeket adok Péfiának? Olyan érdeklődőek és mindig kérdezgetnek! Hát miért ne válaszoljak? :)
---
Szerdán egy profi lány penderedett mellém, hogy végre van itt valaki, aki tud táncolni és mellémállhat. Őőőő, mondom vagyunk itt páran. De szerinte itt nem tudnak táncolni, én meg igen és szívesen táncol velem. Hát, én is vele.
Ellenben egy másik, tökkezdő kioktatott minket, hogy ki hová álljon, szimplán letojtuk. Mindenki álljon, ahová szeretne.
Egyébként épp az engem körbeudvarló profi táncossrácot rendelte arrébb, szerintem ő nem is figyelt rá. :)
---
Megint hasítottam a naptáromból egy fél órát, előbb értem a helyszínre, büfében kávé, napra kiülés, cigi, távoli teraszon cigizők bámulása, Duna, szellő, világnyugalom.
---
A világ legolcsóbb alkoholos termékét ittam táncosokkal és még vállalható is volt.
---
A világ legérthetetlenebb udvarlási sztorija esett meg velem (megint), vállalnám, de nem tudom, mit is.
Húzódik már egy ideje.
---
Levelezés KA-val, ő már két hasonló térdműtét után: Te mit csinálsz, ha nagyon fáj futás után napokig?
„hát, én sem tudok jobbat mondani, mint az orvos. kímélni kell, ha fáj. értsd: ne fuss.”
Szerintetek ezt a választ vártam?
:)
Ezt pedig megírtam pénteken, de nem ide mentettem, még szokom a blog.hu-t.
Álltunk az előtérben a haverokkal és megállapítottuk, hogy mi itt mind maximalisták vagyunk.
Ez így van.
És ezért egyforma a hobbink is.
