El kéne venni a barátaimtól a bankkártyáikat.
Most, hogy jól elhatároztam, hogy kevesebbet járok színházba, mert idén több nyaralásnyi pénzt elszínházoltam a Nemzetiben, Szkénében és a Katonában, és leszakad a derekam a sok üléstől és nincs időm semmire (nem hobbira, de mosni vagy vasalni sem) ha reggel nyolckor elindulok és éjjel érek haza, most pl. Bé csapott le remek jegyre, neki még bírtam nemet mondani, TCsVexkollegina szervezkedik, táncosokkal is megyünk, mára Béká is belelendült, meg ha már 10-e, akkor a Katonába én is, csak úgy, megszokásból egy-kettőre.
Beszippant a kultúra.
(És sírok, mert TáncosO beállított a kölcsönspiróval, hát arra már sosem lesz időm a többi csodakönyv mellett, ami rám vár. :( Egyik színház könyvesboltjában már úgy ismernek, hogy a lány, aki mindig jön valami jó kis kortárs szépirodalmi csemegéért és hosszasan átrágjuk, melyik író melyik műve izgat igazán*, hát, oda már be sem merek kukkantani. :S )
Ja, aki izgulna, Kollegina ma reggel is írt munkaidő kezdetén, hogy akkor ma sem jönne családi betegség miatt nem tudni meddig.
Négy teljes napot dolgozott az előző táppénze óta.
Meg kell értenem, tényleg szar betegnek lenni, talán figyelni kéne az egészségükre. Tavasszal hónapokig a férje volt kórházban gázban, most ő volt vizsgálatokon, majd kisműtéten, majd szövődménnyel kórházban, rá vár még több kisebb kezelés a hónapban és lehet, hogy nagyobb műtét januárban, a férjére egy nagyonnagyműtét tavasszal, most a gyerek. Szintén bélproblémákkal.
Mindenki papolja, hogy éljenek egészségesebben, nem teszik.
Ja, mind fiatalabbak nálam.
És hogy ez miért zavar? Mert még idénre(!) van két hét(!) szabadságom, amit miatta nem tudok kivenni. És millió pluszmunkám, mert őt helyettesítem és multicéges zárás van, ami ketten is iszonyat megterhelő.
Tegnap már nagyon óvatosan célozgattam Nagyfőnöknek, hogy kezdek kiakadni emiatt.
*Sznob vagyok, színházban és irodalomban nem fogyasztok közepest, vagy rosszabbat. Lehet legalább egy irodalmi Nobel-díja, na. Utálom, hogy a könyvpiacot elárasztotta ez a sok női regény, romantikus limonádé, közhelyes tanácsadó és ezoterikus okoskodás, danbrown-wassalbert-coelho-oravecznóra, az igényes irományok hátul lapulnak, alig veszik és shoplineon is sokadik fül a könyves és ott is a sok szemét van elől, nagynak hitt mondanivalók, nulla értékkel. :( Hogy demonstráljam: az említett oldalon a szépirodalomra klikkelve ezeket dobja ki: nataschakampusch, aczélendre, agavekönyvek, malévsztori.
100 éve született Weöres Sándor, hékás!
És akkor még a színházakról nem beszéltünk. Szinte nincs is miről. Sorállás musicaljegyekért és gagyivígjátékért, trendi Alföldit nézni, de plafont bámul a nézők fele és zörög, magamutogatás Operába járni, de végigpofázza a Diótörőt, fellökik egymást a helyekért a Szkénében, áh!
Értékválság, minden területen. Elszomorító.
