Már csak két hét karácsonyig és még nem is foglalkoztam vele, pedig én nem vásárlós vagyok, hanem készítős, az meg fejenként min. 3 óra. És nagy a család.
Mert káosz felém, mindenki lelki segítője lettem (örömmel, csak kapkodom a fejemet, épp megválaszolok három levelet és jön négy) és napi 10-12 ember ír smst, jelentkezik be cseten, és vigyek nekik festéket és menjek velük anyagboltba segíteni és tanítsam meg őket karácsonyig(!) kézművestechnikára és nem jó akkor, amikor még kétszer találkozunk a két hétben hanem külön, és menjünk meccsre és színházba és karácsonyi vásárba és koncertekre (tegnap programtémában egyszerre futott be Gé és tesója smse), és Cukorfalat agonizál, de állítólag ma velem lesz és a heti három mozgás nehezen jön össze, ha összeroskad a lábam, és új táncos akar barátkozni velem és nem érti, miért morzsolódom le az est végére, és addig két ünnepi vacsi, az egyik csapat félóránként módosítja az időpontot és egy bulit én is szervezek még ünnepek előtt, és mindenki magának követel, szó szerint követel, nincs ellentmondás, vagy bocs most nem érek rá semmire, akkoris, amikor már nincs tíz percem otthon egy dróthajpakolásra sapkaszezonban, vagy arra, hogy csak végiggondoljam, milyen anyagaim, szabásmintáim vannak valahol a sutban, mit kell még vegyek, mert péntekre varrni kell a Keresztfiamnak és az anyja konkrét elvárásokkal talál meg, aztán ugyanez karácsonyra a két gyereknek, plusz táncosoknak tizenpár ajándékot kell összedobjak, apám készített két cuccot ajándékba, azt kell kibélelnem, éééés akkor végre kezdhetek foglalkozni a saját dolgaimmal, amivel valójában akarok(!), mint ezer ajándék elkészítése a családnak, persze jó bonyolultakat választottam, mind el kell készíteni, nem is írtam még listát, kinek milyen ajándékot szánok és (ja, elfelejtettem psilni, mindjárt jövök, arra eddig gondolni sem volt erőm), és mindenki elvár valamit és nem tűri, ha kedvesen és megmagyarázva, de nemet mondanék. Én vagyok a hülye, hogy magyarázom, mert úgysem értik, csak kipécézik, mi helyett csinálhatnék mást, nekik.
Mert lehet szívni a véremet, mert miért, ez csak egy óra, nemigazhogy...
De, igaz és ez nem rinyálás, hogy semmire nincs időm, hanem jelzés, hogy beosztottam az időm arra, amire akarom és nem fér bele több szívesség és másnakjó és ezer levélre válasz, mert neki ráérősebb. Most egy kicsit hadd legyen már nekem jó és ha felszabadul fél órám, akkor sorbanállnak a feladataim és nem fér be más. És nem, pl. Békára, vagy Bére, Müzlire nem vonatkozik, mielőtt magatokravennétek. :)
Kollegina van két napja, úgyhogy már nem helyettesítek, aztán majd megint elmegy kezelésekre, de bent nem tudok epilálni, körmözni, varrógépezni, pasizni, meg attól még megvan a duplamunkám, de titokban lenyújtok, mert görcsöl az izomzatom és feszülnek az izületeim ezzel is kéne kezdeni valamit, meg nem jutok vissza kontrollra nőgyogyi, mell, bőrgyógyász témákban és főleg térdügyben.
Ja és nem ettem. Majd éjjel hazaesve és akkor sokat, így csinálom mostanában, ha van tíz perc, mindent felfalni.
Még van két hét szabim idénre, de valszeg nem vehetem ki, sunnyogás megy a témában idebent.
Mindegy, főbalek majd egyszer kidől és csodálkoznak.
Bocs, hogy hosszan írok, túl gyorsan gépelek, nincs erőm meghúzni. Egyébként úgysem jutott el idáig senki. :D
