Több programnál jeleztem, hogy nem megyek.
Kipipáltam apró feladatokat. Hajmosás. Kétszer. Pakolásostul. Epilálás. Körömlakkozás. Olvasás. Főzés. Pihenés. Három tárgy elkészítése, szigorúan magamnak, a héten két felkérésre mondtam nemet, akkor már nem lenne hobbi. A vendégeskedést áttettük TCsV-hez, ennek csak örülök.
A lakást azért kitakarítottam. Ha már Katika a nyarat külföldön tölti. Fertőtlenítettem. Szanálgattam. Virágokat ültettem át. Alaptétel: semennyi virágföld nem elég, ha egyszer belekezdek. Darazsakat üldöztem, majd rákérdeztem telekre disszidált szüleimtől, hogy milyen folyadékkal készítenek csapdát nekik. Kellett két vegyészt kérdeznem. Írtak valami %-os elegyekről, meg milyen arányú oldatokat hogyan higítsak. Inkább pohárral leborítottam a bosszantóakat.
Jártam vendégségben TCsV-éknél, fullra kajáltattak. Mit is vártam. Aztán újrakezdjük az őszi szocializációkat, kicsit hiányzott azért. Aztán jó kis előadásokat javasoltam alterebb színházt nem ismerőknek. Aztán visszahelyeztem magamat a táncosvilág térképére. Bírta a térdem, amíg valami kezdő meg nem rántott, mert huzatta magát. Azóta nagyon fáj. De sokan voltunk, mutatni kellett. Mindenki kipihent, kedves még. Hajnalban értem haza, kanyarból forgalommal szembejövő rohadék, aki épphogy nem ütközött velem frontálisan meg lehetőleg kapjon örök életére valami ocsmányul viszkető fertőzést! Ma csak nagybevásárlás, telefonálások, OBI néhány új virágcserép és őszi erkélynövények miatt, aztán ebéd utáni alvás, nyugi, további takarítás, mosogatás, mosás, vasalások, pihenés, pihenés, pihenés.
