Mondom, fárasztó.
De jó.
De most már inni akarok egy fővárosi teraszon és fújni a füstöt és élvezni a rövid ruhát.
Szombaton banda egyik fele lecuccolt a telekre, szabad téren főztünk, majd csatlakozott a második fele, akikkel strandoltunk, majd lelépett három és jött másik három és ettünk és sztoriztunk és olyat csináltam, amit nem bántam meg és hű.
Aztán ők el, mi hajnalig mindenféle nyelven elmélkedtünk, énekeltünk, reggel újabb bandatagokkal irány a víz és napsütés és kánikula és napozás és kedvenc étterem, kedvenc pincér, aki kívülről tudja, mit kérek, aztán rohanás a városba.
Ott TCsV exkolleginájával találka, limonádé majd színház. Utána kiültünk a folyót nézni és üdítőzni, későig elmélkedtünk a nyári estében a világról és annak jófajta történéseiről.
Ebből egyik sem reménykeltő, de igazán szórakoztató.
Hazavittem, hazaestem, újabb limonádé édesítőszerrel, rákaptam...
Ma már inni kéne végre*.
* Levelezés, ma:
- Pia ma, munka után?
- Elég egysíkúak a levelezéseink és a programjaink mostanában, nem? :))
- Az életünk is, nem? :D
- És tényleg. :)
