Az első felszabadult érzést, az örömöt, a halvány napsugarat, amit egy egyszerű kis liezon jelentett. A 2005-ben végetért (testi terroros után következő) lelki terroros együttélésem után 4 héttel...
Mennyi energia, mennyi megkönnyebbülés van ezekben a szavakban!
Sosem feledem.
Sosem.
Vé már rég nincs a színen, de tökéletes feneke katalizátor volt:
"Csak 18 éven felülieknek:
Na jó, asszem ennyit arról, hogy mennyit (öt évet??) frusztráltam magamat egy olyan pasi miatt, akinek alapból talán saját magával van baja...
VésztartalékVével randiztam tegnap (persze csak egy kávéra találkozunk ugye), hááááát, alig bírtunk elérni hozzám. ;-))
(Sztem nem is látta arra a pár pillanatra az új gyönyörű, fekete csipkecsodámat, ami aztán elég hamar landolt valahol...) És minden évek óta előjövő gond huss... Fuh, jól érzem magamat. És bánom, bánom, bánom, bánom, hogy nem tettem meg korábban. Mintha több év nyomasztó tömege gördült volna le rólam!!!!! (Magyarszakosok, javítsatok bátran! :-) )
Nem tudom, mi lesz belőle hosszú távon (gondolom, ha rajtam múlik, akkor semmi több, ha rajta, akkor igen), de ez nagyon-nagyon-nagyon jólesett!!"
