Tobber életblogja

Megjegyezném, hogy a fbookon a képeim alatt sokat kommentálgató pasi egy kollégám, a hasonlóság ellenére sem azonos Nikoval.

Niko nőtlen, gyermektelen.

Csak hogy rövidrezárjam. :)

Sok éve dolgozom azon, hogy a karácsony kicsit békésebben teljen a szüleimmel. Nálunk az őrültekháza, szüleim úgy ölik egymást mintha kötelező lenne. És persze engem is eltalálnak a repülő késekkel. Általában karácsony előtt egy-két héttel kezdik, a készülődés végéig tart, csendben szoktam tűrni, akkor hamarabb vége.

Idén két dolgot eszeltem ki.

1. Szétválasztom őket, amíg lehet.

Apámat megbíztam az erkélyem fényfüzéreinek kitalálásával, megadtam az elvárásaimat, ajándéknak is jó, feladata is van olcsón levadászni, meg amíg órákig szerelte 24-én nálam, addig sem voltak együtt. Apuval kettesben meg jókat lehet beszélgetni, kávézni, így elment a délután.

A vacsora már rendben zajlott, volt hal, nem haltam (bocs!) éhen.

2. Gyp feladatok. Keresztfiamnak kisautótárolót kértek, ahhoz applikáltam utacskát, lásd fbook, ha felteszem majd, ahhoz viszont kellettek filc tereptárgyak, kisház, fa, templom.

Rákérdeztem a szüleimre, hogy van-e kedvük a bejgli mellett vagdosni. Apám örömmel igent mondott, persze akkor már Anyu is akart. Úgyhogy a karácsonyi asztalnál üldögélve az általam kivágott sütőpapírsablonokkal mini filcdarabokat vagdostak, tetőket, lombokat. Nagyon vicces volt, máskor is kapnak majd ilyen feladatot, csak ültek csendben, boldogan vagdosva és versenyeztek, ki vágja ki szebben! :)

(Tök ügyes mindkettő, lásd még kreatív családom fejezet lejjebb. :) )

Apu szeme egyre rosszabb, úgyhogy én olvastam fel a Bibliából, aztán zenéltem, énekeltünk.

Ma templom után nagycsalád (a templomban mindig elszórakoztat a presbiterbácsik nézegetése, engem ott nem sokat látnak, de azt figyelték, hogy kívülről énekelgetem az énekeket), a családból mindenki elemében volt, a gyerekek, az öregek, az én generációm is, harsogtunk a nevetéstől egész délután. Rég volt hasonló.

Varrt cuccaimnak mindenki örült vagy jól színészkednek, pipa. Én meg tátott szájjal csodáltam keresztanyám mini horgolt karácsonyi figuráit, azt mondta, tudta, hogy értékelni fogom! :) Naná, olyan gyönyörűek. Biztattam, hogy varrjon is többet, úgy szeretem a dolgait, neki is a helyhiány a baja, nekem most kb. az egész lakásom egy nagy kupac textilhalom.
Aztán unokahug is olyat készített mint egy profi, nő az újabb kreatív generáció, lásd még családi hajlamok lejjebb, blabla... Ő már nem csak kézügyességben, hanem szövegírásban is jó, olyan műsort összedobott, hogy hajaj!

Egy ideig nem akarok semmi aprólékosat csinálni, mondjuk úgyis tizes tűvel horgolok épp sálat, ahhoz nem kell a szemem, ami lassan két hónapja van begyulladva és nem tesz túl jót nekik az esti-éjjeli apró szöszök varrogatása a céges neonfény-monitor nappalok után...

Addig nyúztam Anyut meg nagyobbik nővérét, hogy végül évek után újra összejövünk holnap, azért belvárosban összefutni egy kávéra nem ugyanaz mint együtt karácsonyozni. Kedvenc nagynénim, leboltoltuk, hogy semmi trakta, Anyu kb. annyira válogatós mint én. Nagyon.

Nagyi környezete influenzás, őt később látogatjuk meg.

Ha jól emlékszem, az elmúlt 20 év egyik legvidámabb nagycsaládi bulija volt a mai, keresztfiam a nappali közepén produkálja magát olyan mint a keresztanyja, a tesója meg hozzámnőtt, helyes kislány lett belőle... És tudok táncos infókat a tanítónénijéről, erősen szűrve azért meséltem neki ezekről. :)

Évek óta nem jelentett ennyit nekem a karácsony.

Helyzetjelentés:

Kaja épp elég lesz mindenütt, nálam csak kétféle süti van. (Csak??) Meg puncs és forraltbor alapanyagok. Nem bírom a karácsonyi kajálásokat.

Az ajándékok egy része már átadva. Így már kaptam én is.

Anyuval lebótoltuk, hogy semmit nem veszünk egymásnak, majd elmegyünk együtt shoppingolni, ha lecseng a forgalom. Maga az élmény is ajándék. Kettejüknek adventre varrtam, azt ki is tették már akkor.
A többiek pipa, még be kell szögelni, ragasztani, húzni, vágni, csomagolni, egyedül a kisautótartó van még csak fejben kész, de már nem akartam varrógépezni éjjel, így az betűzve, azzal lesz még kb. 3-4 óra munka, plusz a dekorálása, az már mehet holnap este, mert keddre fog kelleni.

És ami nehéz döntés volt: nem lesz fám. Ilyen nem sok évben volt, mert szeretem az illatát, az esti fényét. De pénzkidobás, környezetkárosítás, cécó a befaragása, a tetőtérbe fel-, majd lecipelése, takarítani utána, nem nagyon fér be, mert a szobabicaj még nálam, nincs hozzá megfelelő színű függőm (ez a legkevesebb), nem sokat leszek itthon, akkor is vagy alszom, vagy varrok, vagy pasizok, nem fogok gyönyörködni a fában.

Pedig hiányozni fog, tudom.

Fény lesz az erkélyen, aputól azt kapom ajándékba.

---

Ma reggel Jr korán kelt, így kitaláltam, hogy elugrok boltba, kényelmesebb kocsival. Aztán elkezdett esni a hó. Terv módosítva, kényelmesebb gyalog cipekedni, mint kocsit takarítani. Hazafelé bedobtam a cekkert és nekiálltam a ház előtt járdát söpörni. Hátráltam, majd egy másik seprű hangja tűnt fel, egyik szomszédpasi a másik irányból szintén hátrálva sepergetett. Olyan jóízűt beszélgettünk végül a seprűre támaszkodva, hogy addig újra behavazódott a járda.

Ezek a beszélgetések megfizethetetlenek.

Mondjuk az is, hogy Szomi elsétál közöttünk, és egy kanyi köszbammeg, hogy megcsináljátok nem hagyja el a száját. Ő egyébként nem is tudja, hol vannak a hóeltakarító cuccok a házban. Közös feladat lenne.
Rámfért a hidegben mozgás, hetek óta a gép fölött ülök csak.