A fejemben sok blogbejegyzés íródik, csak nem jutok gépközelbe. Ha igen, akkor próbálok szervezni, meg rámomló magánéleti emaileket lekezelni.
Az elmúlt hetek tanulsága:
Ne dőlj be huszonéves flörtjének, mert bár tökéletes teste van, de 18 éves extrémsportolókkal barátkozik és már a ballagási buli elnevezésének hallatán nagyinak érzed magadat alig 35 évesen.
Volt a héten kiborulás a fiatalabbik főnököm miatt, aki hogy írjam szépen... nem szavatartó és igazságtalan és még nem is velem a legdurvább. Három miatta való bőgést kellett a héten vigasztalnom, három vezető kollégából váltotta ki az elmúlt időszakban a tökéletes leszarom hozzáállást.
Úgyhogy aznap TCsV és kompánia kávézása, majd sármos kolléga fagyimeghívása kompenzált csak kicsit.
Fagyiztam még TáncosTével, szigorúan ebédidőben, napsütésben.
Mert ugye azt meséltem, hogy mióta kitalálták, hogy a monstre multink értelmezhetetlenül nagy forgalmú magyar vállalatát az menti meg a csődtől, hogy a mi harmincas osztályunktól megvonják az ingyenkávét, azóta bizony néha még 20 percre is kimegyek ebédidőben és nem a monitor mellett eszem, és elfogyott az ingyentúlórám is, úgyis előbb járok be, néha már a munka idő vége után 10 perccel is lelépek. Öt évig rendszeresen napi 1-1,5 órát túlóráztam ingyen.
Egy napfénytelen, levegőtlen irodában szédelegve, amin a kávé segített. Eddig. Most az segít, ha én is így állok a céghez.
Ettől eddig még nem ment csődbe.
Sóztak ránk már sok nem hozzánk tartozó munkát, vettek el már tőlünk elég sok mindent.
De a filléres kávé megvonása dacot szül.
