Tobber életblogja

Mindig az elcseszett napokon üt be Murphy és mindig este tízkor, szomszédlány szólt, hogy egy ideje szól az autóriasztóm. Ami alapból eláll 30 mp múlva, ha nem piszkálja tovább senki.

Az utca macskáira gyanakszom, alámászva épphogy hozzáérnek, de kicsit túlérzékeny a motorházvédelem.

Múltkor akkor szólalt meg, amikor jöttem az egyik kórházból (ahol végre rájöttek, mi bajom, de a jánosban összeomlás szélén vannak a falak), épp bele volt állva egy porcdarab a térdizületembe, amitől eléggé befosósan fájtam, kinyújtani nem tudtam a lábamat.

Az okosok azt tanácsolták, járassam meg a kocsit, biztosan az akksi. Ami akkor lehetett, beleállt porcszilánkos lábbal ritkán vezettem. De most épphogy nem. Na mindegy, ma is lecammogtam (nem ecsetelem, a lépcsőzés mekkora szórakozás most), mentem 20 km-t, megnéztek a piros lámpánál, ami hurrá, csak a hajam felcsatolva, szemüveg koszos és még fokhagymát is ettem (igen, ha nem tervezek meberi találkozást, elharapdálok 1-2 gerezddel és finom, és nagyon egészséges), így nehezen ismerkedek.

Ha nem társasházban élnék, már sikítottam volna egy hosszút, jólesne!

Na jó, most már sok egy kicsit.

A lábam fáj negyed éve, lassan lépcsőzök a fájástól, most a melegtől bedagadva, a hasam, a fejem görcsöl, az állkapcsom is újrakezdte (ami miatt az első síelésemet idén végigaludtam), a vállamat elaludtam pár napja, a szüleim hetek óta olyan műsort nyomnak egymással, hogy állandóan engem hívnak ki a hülye, mit tegyenek.
Egy ideig még békítgettem őket, apám megkért, hogy legyek a villámhárítójuk, de ez NEM AZ ÉN GONDOM!!!!!
Most legalább kicsit lenyugodtak, de nem akarok a telekre menni, mert a ház tele darázzsal.
Apunak egyre több az egészségügyi gondja, és nem találnak az orvosok semmit. ( Jé, bammeg, ez a magyar orvosi társadalom nem talál semmit? Engem két hónapig kezeltek most félre, illetve már a baleset és a többi gikszer kiderülése előtt is hat éve panaszkodtam és nem derült ki nekik, hogy tényleg nem is tart egy szalagom. Olyan baromi bonyolult ennyi "szakembernek" diagnosztizálni egy térdet?)
Elkezdtem hízni a hirtelen heti sok óra kardió utáni nulla mozgástól, bár most épp csak 3 kg plusz van rajtam, de úgy érzem, elfolyok a punnyadó izomzatom miatt.
És akkor még a remekül kitalált stóla kötésmintám is béna a szélén, úgyhogy most tippem sincs, milyen mintával folytassam.

Amikor a zemberek nyüszörögnek, hogy mennyire várják a nyarat, akkor mindig pislogok. Ezt a szart? Itt a városban? Egy pedagógus, vízparton, esetleg, de a bkv-n, irodában, lakásban, forró teraszokon, meleg konditermekben nap mint nap? Tényleg nem értem.

Én hetek óta felhúzatlan redőnyökkel, túlpörgő légkondival mindenütt. Tehát ha itt a nyár, akkor faragunk belőle egy kellemes őszi napot...

Szomi levakarhatatlan. Kedves szomszédom hónapok óta rám van állva, kihasználja az alkalmat, hogy esténként itthon vagyok tánc helyett. És ajánlatokkal bombáz, és teljesen odavan az alakomért, és hozogat reggelente kávét nekem, áll a kis tálcájával a lábtörlőmön 7:30-kor, vicces. Volt, hogy volt esélye, sőt, de akkor csak ígérgetett. Most hivogat ide-oda, nyaralni is, Bécsbe is, konkrét ajánlatot is tesz, de kösz, nem.

Na jó, kis morzsák a mindennapokból:

Elmúlt vasárnap TáncosTét (35, férfi) felkaptam, lementünk a tóra, a legjobb nyári napot töltöttük együtt. Délután felugrottunk a telekre a szüleimhez, akik imádják őt, megetettek minket, majd nagyot ejtőztünk/olvasgattunk a vörösfenyők árnyékában.

Kedden egy napbarnított izomcsodával csacsogtam a naplementében egy sportpályán, csiniminiben tornáztatgatva a lábamat beszélgetés közben. Hogy ott mennyi szép izomzat van! :)

Ami rossz: M, régebbi exem nem gyógyul a rákból, már másfél éve műtötték meg agydaganattal, sugarazták, azóta folyamatosan kemózzák, és nincs jobban. Sőt, a szeme után a memóriájára, beszéldközpontjára is kihat, néha alig érteni, sokat sírok emiatt. Meg fog ő még gyógyulni? Mr. Egészséges Életmód, bicajjal munkába, táncolni, futni, csak egészséges ételek, magok, gyümölcsök, saláták, főzelékek, nagyon vigyázott. És akkor lecsapott.

Mostanra fáradtam bele a több mint negyedév fájdalomba és mozgáshiányba, úgyhogy kivettem két nap szabit, ma légkondiban, félig eresztett redőnyök mögött, lábjegelgetve kézimunkázom, majd mutatom facebookon.

Hétfőn megyek kontrollra, hosszú kérdéssor, hogy mit mozoghatok és mikor már. És főleg, hogy mikor műt már meg megint. A tánccsoport már belehúzott, de nélkülem kell.

Re Béká:

A hajam csúcsszuper, és végre megint kibontva hordom és hullámzik a szélben és a felső tincsek kb. 15 cm hosszúak és ez így tök jó! Nem nehéz, nem meleg, nem fogom copfba állandóan.

(Ugyanitt tonnányi kontytű, hajcsatok, fésűk, óriás csavarók eladók.)

A mozgással megszenvedek, a lépcsőzés még fáj, a szobabicaj kicsit, az úszás néha nagyon, tíz centiről leugrani egy rémálom fájdalom ájulásközlellel. A héten megyek műtéti kontrollra, megbeszélni az injekciókúrát és a nagyműtétet.

Már soksoros kérdéslistám van. Elsőnek azt írtam fel, hogy mikor hordhatom már a magassarkúimat, de aztán diszkréten lejjebbre toltam.

Ma munka után elmegyek egy edzőlányhoz, aki katonásan kihajtja belőlem a xt ilyen hadirokkantaknak segít egy kis állóképesség visszaszerzésében. Még csak nézni megyek.

Addig számokat írok a lábammal a levegőbe, a legjobb gyógytorna.

És a főnököm most hívott, hogy ne készüljek péntekre 38 fokkal, mert módosították a számot. Negyvenre.

Szal lehet, hogy túl előrelátó vagyok, de ma fejeztem be egy vastag téli kötött sálat.

És még egy csomó fonalat vettem a csuda fonalboltban. Nagyon kedvesek-segítőkészek a lányok a boltban és nagyon sok elkészített mintadarabjuk van, tűkben is adnak tippeket. Minden reggel megsimogatom a gombolyagokat, olyan puhák.

Ahogy keresgélem a megfelelő kézimunkaformát (szerintetek indítsak saját kreatív blogot, vagy úgyis tengert lehet rekeszteni velük, hagyjam?), mindig más a kedvenc. Pár favorit van, a kötés, aztán a horgolás is egyre jobban (már mindkettő rövidítéseit értem angolul, tök vicces végigolvasni így sorokat, hogy a szemem előtt vizualizálódik a minta!), már fotóról is le tudok olvasni kötött csipkemintákat, imádok műbőrrel és filccel vacakolni, de néha egy monoton hímzés is nagy öröm, a dróttal is egész szórakoztató bánni, ajándékba varrogatok még, a papír is előkerült egy őszi dekorációhoz. Meg a sok vázlatrajzhoz.

Még mindig nincs Igazi. A kötés-horgolás nagy előnye, hogy azt társaságban is lehet.