A hajam csúcsszuper, és végre megint kibontva hordom és hullámzik a szélben és a felső tincsek kb. 15 cm hosszúak és ez így tök jó! Nem nehéz, nem meleg, nem fogom copfba állandóan.
(Ugyanitt tonnányi kontytű, hajcsatok, fésűk, óriás csavarók eladók.)
A mozgással megszenvedek, a lépcsőzés még fáj, a szobabicaj kicsit, az úszás néha nagyon, tíz centiről leugrani egy rémálom fájdalom ájulásközlellel. A héten megyek műtéti kontrollra, megbeszélni az injekciókúrát és a nagyműtétet.
Már soksoros kérdéslistám van. Elsőnek azt írtam fel, hogy mikor hordhatom már a magassarkúimat, de aztán diszkréten lejjebbre toltam.
Ma munka után elmegyek egy edzőlányhoz, aki katonásan kihajtja belőlem a xt ilyen hadirokkantaknak segít egy kis állóképesség visszaszerzésében. Még csak nézni megyek.
Addig számokat írok a lábammal a levegőbe, a legjobb gyógytorna.
És a főnököm most hívott, hogy ne készüljek péntekre 38 fokkal, mert módosították a számot. Negyvenre.
Szal lehet, hogy túl előrelátó vagyok, de ma fejeztem be egy vastag téli kötött sálat.
És még egy csomó fonalat vettem a csuda fonalboltban. Nagyon kedvesek-segítőkészek a lányok a boltban és nagyon sok elkészített mintadarabjuk van, tűkben is adnak tippeket. Minden reggel megsimogatom a gombolyagokat, olyan puhák.
Ahogy keresgélem a megfelelő kézimunkaformát (szerintetek indítsak saját kreatív blogot, vagy úgyis tengert lehet rekeszteni velük, hagyjam?), mindig más a kedvenc. Pár favorit van, a kötés, aztán a horgolás is egyre jobban (már mindkettő rövidítéseit értem angolul, tök vicces végigolvasni így sorokat, hogy a szemem előtt vizualizálódik a minta!), már fotóról is le tudok olvasni kötött csipkemintákat, imádok műbőrrel és filccel vacakolni, de néha egy monoton hímzés is nagy öröm, a dróttal is egész szórakoztató bánni, ajándékba varrogatok még, a papír is előkerült egy őszi dekorációhoz. Meg a sok vázlatrajzhoz.
Még mindig nincs Igazi. A kötés-horgolás nagy előnye, hogy azt társaságban is lehet.
