Tobber életblogja

Kánikulában remek indok az otthon légkondibanmaradásra a sérülésem.

A többiek valami vízparton, de már írtak, hogy szutyok hely...

Én meg egész hétvégére egyetlen kimozdulást terveztem, a közeli röltexból némi hiányzó alapanyag kell befejezni pár kísérleti kézimunkát. Zárom az ajtót, amikor érkezik Anyu két mms-e: melyik ruhát vegye meg, kérdi a próbafülkefotókkal.

Úgyhogy megtettem a plusz 100 métert a röltextől, megvettük neki az egyiket, majd kávézgattunk, majd sikeresen bekeveredtünk egy boltba, 10-12 ruhát felpróbáltunk, néhányat meg is vettem neki is, magamnak is a nyaralásból megmaradt pénzből...

Pörgős, élénk mintás szoknyák, bárcsak pörögni is tudnék hozzá!!

Rég volt ilyen békés hétvégém, végignéztem a felvett runwayproject részeket, kiderült, ki nyert.

Vagy nyaralunk, vagy strandolunk, vagy táncos helyen ülök, vagy vasárnap hajnali hétkor csenget Srác, vagy családozás, vagy rászoktunk a társasozásra, ez a nyugi most járt nekem.

Memóként feljegyezném, hogy az eheti kollégás sörözés kimondottan szórakoztatóra sikerült. És hogy 5-6 pálinka lfszt sem ér a fájdalomra.

Nem ugranak be gyerekkori ételkedvenceim. Biztos egyszerűek voltak és olcsók, mert kevés pénzből éltünk és családilag hívei vagyunk az egyszerű ételeknek.

- Lángos, tutira, most is kedvenc.
- Kolbász bármilyen formában. Kenyér nélkül, harapva. A családi legendárium első oldalán szerepelek vele.
- Az oviban a csirkebőrke, külön hozták ki párunknak. A szárnyashúst azóta sem szeretem.
- Spenótfőzelék, talán bundáskenyérrel.
- Galuska, csak úgy magában.
- Nagyi smarnija.
- Nagymama kávés grízes úszó szigete, most találtuk meg egyik unokatesómmal a receptjét valahol a sutban.
- Ribizli. Evergreen.

És most ünnepélyesen megengedek magamnak vacsorákat, amiket hónapok óta nem, mert szép lassan felőröl a fájdalom, meg a türelem, hogy ne vegyek be gyógyszert rá. De hogy mellé még állandóan éhes is legyek? A mai doki után rohanok tejfölt vásárolni.

A Zanyukám mindig következetességre tanított. De nem hallgattam rá, ma négykor a fix dokim lemondta a kontrollt, pedig váratlan események történtek bennem és baromira megfájdult négy-öt napja, ezért elmentem a helyetteséhez. Aki szerint ez a gyógyulási folyamat része, szedjek cataflamot, mielőtt gyógytornázni kezdek, nem kell műtét.

De azért menjek vissza a sajátomhoz is.

76 000 Ft-nál tartok a gondommal. Amikor kuvvarégóta fizetem a tb-t, amiből annyira futotta az "államtól", hogy jegeljem.

Kezdem megérteni a tb-csalókat.

Holnap két újabb dokit hívok fel, nézzenek rám, mielőtt jövő héten megint a kétszer-kell-műteni-dokihoz megyek vissza, hátha átlagot tudok vonni a végén.

Környezetemben élő egészségügyisek szerint a műtétesnek lesz igaza.

Lehet még fogadni az újonnan nyíló fogadóirodámban elég nagy odds-szal az amputálásra, vagy az egerek rágnak belülről tippre. Várom a téteket!