Tobber életblogja

Most értem haza a táncról, rohanok zuhanyozni. Kissé el vagyok kámpicsorodva (bőgök), mert eddig volt egy negyvenes pasi, aki felkarolt, hogy ne táncoljak M nélkül egyedül, de közben egy másik lánnyal is ezt tette, ami nem zavarna, de most már a lány kullancsként rohan a pasi után, én meg hülyének érzem magamat harmadikként. Ezért inkább külön táncoltam. Még sosem éreztem magamat tömegben ennyire magányosnak, pedig ott volt szinte mindenki, akit kedvelek onnan... :(

M hiányzik, mert: nekem kell narancsot facsarni, de az nem is nehéz, meg nem lehet ezen röhögni vele
M nem hiányzik: mert nincs, aki késsen, mert nincs, aki provokáljon, és a tegnapi táncon hiányában három húszévkörüli ugrált végig körbe, egy a szünetekben salsára tanított, eggyel megbeszéltünk egy korizást, egy meg gyönyörű szemű. :))

Ma még konvertert telepítek ismerősnél, és ismét tánc este.

Visszaaludtam délig, bocs, akinek megígértem a mai korit! :( (Bár tom, hogy úgysem volt senki egyedül.)
Megint hajnalfelé értem haza a táncból, a héten már harmadszor, plusz még ma meg holnap is lesz 3-3 óra, szal kicsit alváshiányom van. Félálomban telefonon még kértem a szüleimet, ha tecsóznak, kérnék némi ételt, mert az nincs nagyon itthon. :)

Apukám meglátott és aszonta, hogy már egész vékony vagyok, csak így tovább. (Csak nem bírja ki szúrka nélkül. :) ) -9,6 kg.

Most a következő hét is intenzív tánc lesz, remélem, még ledobok keveset a doki előtt. Eddig a cél még további 5 kg volt, de most elbizonytalanodtam, mert kicsit sem tűnök vékonynak, sőt Papírkutyák mellett határozottan tehénnek. Szal lehet, hogy még tíz kiló lesz az a cél, bár még úgysem érem el súlyban őket és xs-es cuccok sem fognak rámjönni...

Anno kiszedtem M-ből, hogy szerinte mennyi túlsúlyom van (merthogy előttem 45 kg-s barátnői is voltak), akkor 15 kg-ot mondott. Mire megígértem Anyunak, hogy leadok tizet és kidobom M-et. :))))
Így is történt. Tegnap táncon hangsúlyosan megkértem, hogy hagyjon békén, ne fusson utánam, ha aztán amint megkap, újra késik vagy el sem jön. Sztem nem érti, de nem érdekel. Pedig megpróbáltam békében elválni tőle, nem ment.

Jogsi lejár. Sztk-ban 6300 Ft az orvosi igazolás plusz az sztk-s orvos NEM ad ki igazolást kontaktlencsés vezetésre szal az maszek plusz álljak sorba 2 órát az influezások között vérvételre plusz utána menjek vissza hozzá ismét influenzások között várva plusz épp 3 hónapja vettek le tőlem közel tíz ampullányi vért, miért nem jó az a lelet stbstb.

Ígyhát bejelentkeztem az üzemorvosi feladatokat ellátó magánklinikára ide a szomszédba, ahol mivel fél éve voltam, lazán kiállították vizsgálat nélkül az orvosi igazolást. Ingyen.

Anno az itteni belgyógyászt nyúztam azzal, hogy vannak ezek a bizonyos tünetek, több dokinak említettem, senkit nem izgatott. No, őt igen, ő küldött át a specialistához, aki igazolta a gyanút, s most helyrerak.
Most meglátta a kartonomat, és csak ezért odahívott, hogy elmentem-e, mik a fejlemények. Ő is extázisba esett a súlyvesztéstől. Mint a körzetim meg a gyakornoka is.
No, innen gondolom, hogy ez valami jó dolog lehet. :DD

Merthogy a pasiknak úgy is tetszettem, nem volt semmi ösztönzés, hogy lefogyjak. Most van. Bár épp azon nyavalygok, hogy túl sok változást nem látok magamon, kéne még egy tizes. Legalább. De azt már lassabban, nyár közepére-végére...

 

Ja, köszönöm, nem kérek az önjelölt pszichológus/kineziológus/okoska véleményekből! ;)

Apám ennél jóval mélyebb személyiség és pontosan értem. Pontosan tudom, miért így viselkedik. Pontosan tudom, hogy milyen hatást váltott ki ez gyerekkoromban. És pontosan tudom, hogy kell kezelni.
Attól még írok róla, sztem érdekes karakter. Legalábbis folyamatosan fenn tudja tartani az érdeklődést! :)))

És kimondottan örültem, hogy M nem jött ma táncra (bár megígérte, tehát a visszaszerzési projektjét innen kiröhögöm), mert sok olyan ember nyílt meg felém, aki eddig em. Snek és Knak is külön örülök, programokat is leszerveztünk ezekután. A három magányos lélek, ahogy K mondta, bár sztem csak ők azok. :)))

Apám empatikus vonásának újabb szép példája következzék:
- Anyu, szerinted hová adjam az adóm 1%-át? Beteg gyerekeknek szeretném.
- Szerintem a Gönczné féle fogyatékos gyerekekkel foglalkozó alapítványnak, ott jó helyre kerül.
- Okés, szeretném, ha gyerekeken segítene, vagy beteg embereken, amíg az egy is van itthon, addig nem akarok kutyáknak, de akár kultúrára sem.
Apám: - Ne, állj meg! Nehogy nekik add! Én tudom, kiknek van hatalmas szükségük rá, mert alig vegetálnak, meg is adom a számukat, nekik kell adnod!!
- Kiknek is?
- A fradi kézilabdás lányoknak! Szegényeknek alig van pénzük! Ígérd meg, hogy nekik fogod!!
- Nem.

 

Empatikus édesapám ismét bedobta magát.
Történt, hogy megígértem pár embernek egy fuvart a kocsimmal, majd beülvén a kocsi nem indult, lemerült az akksi. Kicsit volt csak ciki. :D
Hivattam SOS citytaxit, bebikázták, az egész a telefonálástól nem tartott tíz percig. Ez később apám fülébe jutott, fel is hívott:
- Miért merült le az akksid?
- Mert beteg voltam, és ezért két hete nem mozdítottam a kocsit, kint meg hideg van.
- Látod, mi ebből a tanulság? Ha nem is mész sehová, a kocsit akkor is meg kell mozgatnod!
- Mondom, épp a lavórig nem tudtam elmászni, olyan rosszul voltam.
- Akkor is láthatod, hogy mi lett így!!!

(Mi? Egy lemerült akksi? Kárbaveszett 3000 Ft? Hogyan tántorogjak le két hnyás között kocsikázni?)
Sikerült elcseszni a hangulatomat estére.

M pedig mint pincsikutyus fut utánam, ami jó, de nem izgat.

Rendkívül mogorva dokim van, ám az ország híresen legjobbja a témában. Ő tanácsolta, hogy ha jobb értéket akarok vérvételen, fogyjak le. Most hívtam, hogy mennék három hónapos kontrollra. Párbeszéd alant, hangnemváltás a legnagyobb a 4. mondat után, amit valaha hallottam, olvasó képzeletére bízva.
Pikírt hangon:
- Minek is akar idejönni?
- 3 hónapja vizsgálat, x érték normál fölött, tanácsolta, hogy diétázzak.
- Na és sikerült legalább valamicskét leadnia???
- Persze, tíz kiló körül járok a 3 hónap alatt.
- [Hangnemváltás] Na az jó! Nézem is az időpontot gyorsan, várom ám!
:)

Mogorva férfiak szakértője vok.