Tobber életblogja

Ami idén emlékezetes marad:

- Lefogytam 69 kg-ra, előtte egy éven belül voltam 89 is. Jó, azóta visszajött 2 kg, de majd lemegy, meg valszeg izom
- Srác rántottája Düsseldorfban, és a slumdog millionaire zenéje (<- link) ugyanitt, ugyanazzal
- A lekésett premier a Gyilkos-tó partján, Erdélyben, Csipet-csapattal
- A görög tengerparton nyolcvanan a homokban táncoltunk minden éjjel élő zenére, néha belefutottunk a tengerbe lehűlni, csillogó állatkákat lesni
- Az átlátszó, fehérsziklás tengerben tizenméteres mélység tátongott alattam, mégis szabad tüdővel jó mélyre leúsztam tengeri állatokat, képződményeket nézni, órákig nem lehetett kiszedni a vízből, azóta előttem a villózó kék fény
- Tüzijátéknézés a hegyről, bográcsban gulyással, fotónézegetéssel
- Karlovy Varyban Ba megfogta a kezemet, miután évek óta ezt szeretné, Prágában már készült rá
- KedvencFotósom hosszas győzködés után lemehetett egy gőzhajó gépházába, amikor kijött, sikoltozva megtapsoltuk a Moldva partján, turisták lesték, ki ez a celeb
- Két zánkai hosszú hétvége a világbéke szellemében kirándulásokkal, stranddal, hajnalig beszélgetésekkel és bográcsozásokkal
- Néptánc-csoportokba megtisztelő meghívások, egyikben két hónap alatt három koreográfiával fellépésem, végtelenül nehéz és élvezetes munka heti hat órában
- Minden fellépés előtt a színpad/függöny mögött várakozva azzal próbáljuk oldani az izgalmat, hogy a beszűrődő népzenére táncolunk, legtöbbször magyart, vagy más népek zenéjére, de remekül nézünk ki teljes viseletben, főleg amikor jazz-re sikerült ráznunk
- Az előszilveszteri fellépésünk remekül sikerült, a felkészülést végignevettük, a főpróbát egy üres üzlethelyiségben ünnepeltük sültkolbásszal

Felléptünk. Többszáz ember előtt, vicces koreográfiával.

Tarka-barka csíkos miniszoknyában, hozzá illő fejpánttal, sztreccs fehér felsőben (hangsúlyoznám, még mindig 80F-es méret vagyok), konverzben. A cipő mármint.

A siker a vártnál is nagyobb.

Majd ott nem volt kedvünk táncolni, ezért átmentünk a közeli művházba egy másik néptáncos eseményre.

És nem öltöztünk át. Elképzelitek, ahogy magyar és vegyes néptáncos emberek egyszercsak döbbenten veszik tudomásul, hogy közéjük vegyült tíz tökéletesen összeöltözött ám tájidegen (bizarr) ruházatú ember, és még táncolni is tudnak?

Mi csak röhögtünk az elképedt fejeken, a zenekar vezetője azért elmagyarázta az idegen arcoknak, hogy a fura ruhások egyébként egy néptánccsoport, csak felléptünk másutt és ebből is látszik, hogy siettünk. És hogy lehet hozzánk csatlakozni. Képzelem, mit gondoltak, senki nem akart. :D

Aztán vissza az előző helyre, ott a többiek még táncoltak, majd Ba hazavitt párunkat. És le a kalappal előtte, ő csak a fellépés miatt jött, de azt alig látta, mert videózott, ami nem is sikerült, aztán csak álldogált és várt hajnalig. Na jó, két csipet-csapattag is szórakoztatta.

És ismét kaptam vörös rózsát. Nagyon szépeket hoz, rendszeresen. Főleg mióta megkértem, hogy a felváltva hozott raffaelo és rózsa közül most csak a másodikat, mert fogyózom. Lement 3 nap alatt 2 kg, ennyi elég, helyreállt a szokásos súlyom, ami a betegség alatt mozdul felfelé.

Bocsi, kicsit eltűntem.

Pedig volt itt mindenféle, 23-án Ba az anyja okozta karácsonyi stressztől robbant velem is, de szereztünk fát a sógorától, aztán anyáéknak felvittük a garázsból a kicsit túlméretezett földlabdás fát, láttunk a földjében gilisztát is, de apu nem engedte kivenni, így most ő is ott díszeleg valahol a szüleim nappalijában.

24-én teljes nyugiban nálam díszítettünk fenyőt, majd sokadszori könyörgésemre Ba befestette a hajamat, bár végig azt hallgattam, hogy ha ezt a haverjai megtudják...

Aztán átment mindenki a saját szüleihez. Az enyémek az este során min. 4x küldték el egymást a p*csába a legcsúnyább szavakkal, dehát ez nálunk hozzátartozik a karácsonyhoz, nem tudott izgatni. Főleg azért nem, mert mire kiszálltam a kocsimból, a szemem előtt fehér vibráló karikák jelentek meg, majd szédülni kezdtem, mire odaértem. Biokémikus apám első reakciója, hogy kimerültség és ebből mindjárt migrén lesz, úgyhogy mire beadott egy fél nyugtatót(!), addigra megjött a fejfájás is. Pedig ideges tényleg nem voltam.

Na mindegy, ledöntöttek aludni, jót tett.

És nem vagyok kimerült.

A másnapi templomot lazán kihagytam, mert elaludtam, azóta is álomkór van rajtam.

A család viszont kitett magáért, volt nálunk tucatnyi rokon, haza sem akartak menni, a nevetésünktől harsogott a ház. Először leleményes módszerekkel kávét próbáltunk kicsikarni, aztán egyik unokatesó elővett egy Beugró játékot, úgyhogy improvizáltunk estig. Ba hamar beilleszkedett a családba, remek összejátékkal nem nyertünk. :)

Aztán mivel Ba ivott, én vezethettem a kocsiját. Viszont estére olyan villámlás-dörgés-zápor kerekedett, ami nemhogy karácsonykor ritka, de nyáron kívül bármikor, csak néztük döbbenten, én így nem vezetek sötétben, idegen autót.

Végül átjutottunk előbb hozzám ajándékokat bontogatni, mármint ő, mert készítettem neki közös fotóalbumot, meg ő tárgyi ajándékokra vágyott, míg én arra, hogy vigyen el 4 napra az Alpokba egy rejtett kis faluba pihenni, max. sielni.
Aztán irány Ba szüleihez, ő ott is végigette a menüsort, megbeszéltük az anyjával, hogy dühösek vagyunk rá, amiért nem ad át üzeneteket. Megismertem egy tesóját és annak két gyermekét is, csevegtünk estig. És megünnepeltük, hogy 2 hónaposak lettünk.

A 26-ai látogatást nagynéniék betegség miatt lemondták, ezért szüleim lementek a telekre. Reggel mi is úgy döntöttünk, utánukmegyünk, +12 fok és napsütés, ideális erdőben kirándulásra. Még jól bepálinkáztunk a telken, ettünk mindenféle nemkarácsonyi ételt, úgyhogy a puccos ebéd helyett kacsatöpörtyű volt a teraszon ovis teával, kabátban, sapkában. Kikapcsoló élmény.

Hazafelé az éjjel-nappaliban a srácok sütivel kínálgattak minket, akkor jött meg az igazi ünnepi érzés. :) Majd kifelé összefutottunk Dris-sel, exemmel, bemutattam neki Ba-t. Sokat hízott Dris, nem néz ki jól...

Vasárnap 4 órás táncpróbánk volt, mert készülünk az előszilveszteri vicces fellépésre. Nagyon mini a szoknyánk és nagyon szűk a felsőnk, és nagyon sokat fogok inni, mielőtt szinpadra lépnék... :D

Ma masszázs volt és bevásárlás és Ba-t várom étellel.

Az aputól ajándékba kapott ágyaspálinka félóránként kilövi a parafadugót az üvegből itt mellettem, vidám ez az évvége.