Tobber életblogja

Vállalatcsoportunknál egy céges nap úgy néz ki, hogy 3 db ezerfős sátorban minden sarokban 2 óránként ingyen étkezés, sörfogyasztás és töménytelen üdítő/kávé, mellette 73, igen hetvenhárom helyszínen felnőtt- és gyerekjátékok, sport- és főzőversenyek, vidámpark, arcfestés, smink, jóslás, Soma (akire inkább hasonlítok), Bálintgazda (akire nem), Ranschburg (rá csak arcepilálás előtt) éssugarloafésélőfenyőmikikocert, vagy 10 féle kézműveskedés (amit erőszakkal próbáltam elkerülni, mert magamat ismerve akkor egész nap üvegdarabokat pingálok antiszociálisan egy sarokban).

Az ingyenbusz indulásig reggel nem volt kedvem felkelni, ezért kocsival mentem utánuk, az utcanevekkel úgy jártam, mint azonos helyszínre igyekvő Mucianyuka <-- link, csak én oda 2 km-re nyaraltam minden nyáron a nagyszüleimnél, úgyhogy cikibb, majd egy és tizenhárom év közötti gyerekek és ritkánlátott kollégaházastársak színezték az amúgy is pörgős* programot.

Egyik munkatársam biztos benne, hogy ez a pasizási technikám: mellmagasságban ezüst csillagmintájú póló volt rajtam és a karombavett egyévkörüliekkel mindig rá akartam mutattatni, hogy hol látnak csillagokat.
Nem, felnőttektől nem kérdeztem ugyanezt.

Kollegina kislánya meg oda-vissza favorit, vele még a rendezvénysátort is körbekocogtam, mert nem hitte el, hogy akkor nem fog fázni (addigra szerzett az anyja egy kardigánt neki). De megmutatott nagyjából mindent, nem maradt családi titok sem...

Aztán élvezni is akartam a tájat, főleg a sok nagyszülői emlékes látványt a túlpartról, ugye, leültem meditálgatni.
Ismeritek az érzést, amikor valaki néz, odakapom a fejemet: egy batárnagy kamera oldalról engem filmezett. A rendezvényről többkamerás film készül és az operatőrnek úgy megtetszettem, hogy lefilmezett, majd még szórakoztatott jódarabig. Aztán (pörgést illusztrálandó) kiálltam a dodzsemsorból, mert győri kollégák áthívtak monstrehajót hajtani, ott egy srác mellémkavart és kikérdezett, hol és ki vagyok, szerdán hív, mert nálunk jár majd. Jó.
Aztán mégis az öntiltott kézműves-zóna felé sodródtunk, ottmaradtunk mozaikolni, ahol a cégcsoporton belüli, ám debreceni kollégákkal ismerkedtünk meg és perceken belül a közös ismerőseinket fikáztuk. Node végül megérdezték, hogy én mivel is foglalkozom, és amint kiderült, hogy mumusigazgatónk tőlem két méterre ül és én tegezem és már néptáncoltunk együtt, egy kanyi szót nem jetettek többé a cégről. Már azt sem értem, őt miért tartják mumusnak, dehogy én mumuspozícióban lennék??

Aaaztán, volt a mozaikolásnál egy kedves fiú, aki mindig csak nekem segített és csak az én kezdetleges Rákóczi-portrémat virágomat dicsérte. Majd a cserépfestésnél is tanácsokat adott és nagyon szépen nézett. És Kollegina biztos volt benne, hogy ismerem, mert úgy jött utánam és beszélgettünk már. És ő is ismer szerinte valahonnan.
Őőőő, én tudom a közös pontot: abban az utcában lakik, ahol Ess is, bakker! Az egész utcában százan sem lakhatnak, tuti látott ott kutyát sétáltatni.

Telefonszámcsere, gáláns meghívásom az ingyenkávéra, majd ő tovább foglalkozott a rendezvényével, de mégis felhívott, menjek arrafelé megint, mert maradt ideje, ne induljak haza.

Még sosem hívott pasi kavicsot dekupálni.

Miután gyógyterápiás kézművestevékenységeink végére értünk, már remek hangulat kerekedett, és édesen beszélt Kollegina kislányával (is), ami nagy pluszpont.

Holnap délután találkozunk.

*Van olyan posztom, amiben nem szerepel ez a szó? Nyereményjáték!

http://presurfer.blogspot.com/2009/09/how-to-make-pear-shaped-buddha.html

 

A maim:
- Azért örülök, hogy Somára jobban hasonlítok, mint Bálint gazdára.
És ezen még öten-hatan nevettek is.
Abszurd párbeszédekbe keveredek mostanában. És erősen koncentrálok, hogy csak értelmiségiekkel beszélgessek, mert kezdek agyfrászt kapni pl. az Ess-sel folytatott beszélgetésektől. És tudnék mesélni arról, M mi alapján meggyőzött politikailag.

Áh, miért nem szóltok rám, hogy ne kezdjek nem értelmiségivel? Egy évet rájukpazaroltam abban a hitben, hogy ez nem számít. A fenét.

Mivel nem engedtem, hogy Ess idejöjjön istentudja mit mondani, és a kulcsát sem akartam személyesen visszaadni neki, hanem jótét lényként futárral küldtem el egy csoki kiséretében (amit a fuvarokhoz hasonlóan nem köszönt meg), ma törölt az iwiw ismerősei közül (Anyu azonnal észrevette).
Hát nagyot szúrt a szívembe, nem hat meg. Csak azt nem értem, ha semmire nem reagálok, nem provokálom sem pasikkal, sem beszólásokkal, ezoterikus műmosoly a fejemen, csakhogy ne legyen támadási felület, akkor milyen gondolatok munkálkodhatnak benne, hogy mindenre úgy reagál, hogy bammeg medve a fűnyíródat?
Sőt, igazából az sem érdekel. Az zavar, hogy nincs kedvem táncra menni, mert tuti beszól, vagy bántani fog.

Miért állok én össze mindig komplett hülyékkel? Azt meséltem már, amikor M elbújt az ikeában, 20 percig kerestem? Úgy látszik, keveset foglalkoztam vele aznap és figyelmet akart...

Barom mindkettő és sikeresen elrontják a mostanában kialakult egyensúlyomat, a fenébe.
Kéne egy új hobbi, de nem akarok én lenni az, aki menekül.

Tegnap délben csörög a telefonom, EK-nak elmaradt egy megbeszélése, itt áll a ház előtt, elmehetnénk ebédelni. Azt már megtettem, egy kávé belefér a munkaidőbe.
Eszmételtenül jó ízléssel, divatosan de mégsem ficsúrként öltözik, huh.
Nem, nem lesz köztünk semmi, a táncról beszélgettünk.

Onnan tudod meg, hogy fázósabb vagy-e vagy lusta, hogy ha a kanapén nagyon rádfúj a légkondi, felállsz-e a távirányítóért.
Én nem vagyok fázós.

Ess tegnap délben írt provokálósat, este válaszoltam a lényegi részére higgadtan, mire nekem ugrott, hogy nem fogom taccsratenni vagy mifene, én meg pislogok, mint bizonyos béka, visszaírtam, hogy ezt a hangnemet velem nem. Akkor kitalálta, hogy mondvacsinált okkal feljön hozzám valamikor, amit szépen hárítottam.
Gondolom, várt este táncon a további provokációval, azt készítette elő, csakhogy nem volt kedvem tizenpárfokban éjjel szabadtéren izzadtan órákat ugrálni, gondolom, megkapom máskor.
És ahhoz képest, hogy egész éjjel talán egy órát aludtam ki tudja miért, remek a kedvem és megyünk csajok shoppolni, merthogy szoknyákkal már Dunát tudok rekeszteni, de nincs hozzájuk se cipőm, se felsőm, se mellényem. Főleg mellény kéne.

Ma elhagyta a számat ez a mondat:
- Dehát már egy hete nem kekszeltem, mégsem morgok Budapest fejletlensége miatt!

Nem tudom nem komolyan venni, de akkor is fura Zé1 szájából hallani, hogy akár el is veszi Vt feleségül. Juhé!!

Nem, nem bálnashop, bár ha így folytatom, kezdhetem előről a fogyókúrámat. Sikerült elkölteni az étkezésre szánt zsebpénzem kb. háromszorosát, de vannak nagyon szép ruháim*. Így arányaiban még jobban látszik, mennyire nincsenek cipőim, ugye.

Láttam még Békát szőkén, visszakaptam Ess-től a kardigánom egy lekezelő nemadokpuszit kíséretében, amivel nem sikerült megbántania, viszont remekül szórakoztunk rajta a többiekkel. Még próbálkozott BezzegExével provokálni, meg azzal, hogy nőciket tanítgatott a szünetben, a többiek szerint végig engem lesve, bánt-e.

Nem. Túl vagyok rajta. És jól szórakoztam a zenészekkel, a táncosokkal.

Csak az a fránya álomkór ne lenne rajtam egy hónapja! :S

*Innen szeretném agyondicsérni a Promod eladóit, akik minden alkalommal pont annyit segítenek, hogy ne legyenek tolakodóak, de mindent megtegyenek az elégedettségünkre. Köszi, lányok.