Szombaton többek között újabb pörgősruhát sikerült beszerezni és Szomi hívott aggódva, hogy lát világosságot nálam, de a lábtörlőm 2 napja nincs a helyén (takarítónő felhajtja, nem volt kedvem visszarakni), megnyugtattam és az ígért borozást is lebeszéltük, este leugrottunk Ess-sel a Velencei-tóra úszni, frizbizni, naplementét nézni és vacsizni, majd még éjjel haza.
Másnap reggeltől szintén Velencei-tó, labdázás, úszás, napozás.
Este tánc szabadtéren, ahol Ess exnője beszólt nekem, hogy neki köszönhetem, hogy Ess az enyém lehet, mert ő szabaddá tette nekem az utat.
Öh, megkértem, hogy menjünk ki megbeszélni, mint nagylányok szokták, azt már nem akart. De azért Ess-en lógott egész este. Ess-t kérdeztem mi baja, szerinte biztosan csúnyán néztem rá.
Nem véletlenül nem áll vele szóba senki Ess-en kívül, a szünetben ott álldogált végig egyedül. Szinte megsajnáltam.
Anyut hazadobtam, Ess-nél elpityeredtem, de a medencében megnyugtatott. Reggel is épp jóléreztük magunkat, amikor (hajnali 5.20-kor!) telefonál Ess közelben lakó anyukája. Ess pánik, hogy rosszul van: fiam, gyere át munka előtt és porszívózzál ki. Ááááááááááááááá!!!!!
Átment.
Később anyuka még bekószált azzal, hogy adjon ezer forintot (ezzel nálam is be szokott próbálkozni), majd amikor Ess húzta a száját, elkezdte, hogy tőled akár meg is halhatok, majd szerzek máshonnan pénzt, no ilyenkor szokott szomszédoknál, boltban eladósodni.
Nála így szoktak kezdődni a reggeleink.
Nem nyugodt.
