Apám tegnap reggel hív, hogy szegény M-nek biztos régen volt része
ilyenben: 26-án is énekeljünk az énekes könyvből, meg zenéljek, meg imádkozzunk,
meg ő majd felolvas némi irodalmat meg bibliát, hogy kapjon egy kis betekintést
egy szép ünneplésbe.
Apu, szerinted ha eddig nem volt igénye rá évekig egy ateista embernek, aki egy évtizede karácsonyfát sem állít, sőt rokonokat sem látogat ilyenkor, akkor mi minek tukmáljuk rá??
De ENNYIT meg kell tennünk neki.
Gy.k.: ő majd megmutatja a világnak, hogy ő milyen hithű.
A kérteket sikerült lefaragni a felére, így is képzelhetitek, mennyire égő volt az egész. Főleg M-nek. Némi sport belefért, belém meg több kaja egyáltalán nem, úgyhogy -5,6 kg-nál tartok.
Hangsúlyoznám: hányás, hashajtás és koplalás nélkül!
Így karácsony végére a hetek óta tomboló érzésem, hogy elegem van az emberekből, még magasabbra hágott (tudom, túl sok emberrel találkozom évközben), úgyhogy a következő hetekben szeretnék minimális emberi érintkezésekre szorítkozni. Mondjuk most senkivel nem akarok találkozni.
Ja de, Zével holnap, ő az egyetlen, aki ilyen helyzetben pontosan tudja, mit kell mondania, hogy rájöjjek, máshol sincs kolbászból a kerítés. :)
