Tobber életblogja

Hétvégén kétszer sikerült igazán megnevettetni, egyszer ebéd alatt, miközben anyám ecsetelte, hogy bezzeg drága Nagyi mind a négy gyerekének külön ételt főzött, mire kedves vendégünk rávágta, hogy most már érti, miért vagyok én egyke! :DDD
aztán kedvenc fotósom (amely pozícióért lassan M is sikeresen harcol, annyira gyönyörűséges fotókat készít rólam, hogy már bérrendelést is kapott azalapján!) szól, hogy még ne indítsam el a motort, mert a röhögéstől nem fogok tudni vezetni:
versenyezteti a fiúkat, hogy ki legyen a szobatársa az idei síelésnél... :D Tényleg percekig röhögtem. (Természetesen nem mondta komolyan és persze az nem érti, aki lemaradt a tavalyi annabergi síelés történéseiről...)
Na mindegy, fura a humorom, ezeken jókat nevettem. És igazából nem tudom, hogy szégyennel vagy büszkeséggel töltsön el az a bók, hogy igazi, férfias pofont tudok osztani.
:)