Megfáradtam. Szervezésekbe. Hálistennek Béká átvette tőlem az edzését, Srác a cégeseket, de három éve, negyedik nyár óta magányos vagyok, ha nem szervezek valamit.
Otthon akarok végre olyat, akinek elmondhatom, ha bajom van, ha örömöm, ha csak úgy szólni akarok vkihez. És mégis kitartok amellett, hogy válogatok.
Elegem van. Nagyon. Ebből, meg az allergiából. Csókolózni nem tudok egy jóízűt. (Igen, azt szoktam, csak épp nem a társsal.)
Ja persze, tavaszi depresszió.
