Ez a legrosszabb időszaka az évnek. Én, mint deklarált gyümölcsfüggő (mármint NEM cseresznye-fülbevaló, hihi) már nagyon ki vagyok éhezve a finom tavaszi gyümölcsökre! Egy kis bársonyosan simogató málna, roppanós eper, az első savanykás meggy és cseresznye, majd a nagy favorit ribizli, aztán jön a sok-sok barack, dinnyék, minden finomság, mmmm...
Ez lesz a kárpótlásom a már rég kint lévő allergiámért, a jön-a-tavasz, egyre-melegebb-lesz érzésért (van egy kor - és súly, ami fölött az ember nem vetkőzhet le büntetlenül :) ).
Viszont ma sűrű pelyhekben havazott, miközben sütött a nap!!!! :)))
Ezenkívül bókolt ma Srác, Illető (mióta nem járunk, rajongó pillantásokat vet rám, most épp a tanácsomat kérte a holnapi prezentációjához), és megbámult jópár kolléga.
Tíííírarirariraraaaam...
Valahogy teljesedik az élet, nem mintha eddig rossz lett volna, csak a szerotonin-izéim néha szórakoznak velem. :S
Indul a napsütésben-sportolás-szezon, újra mozgatom a kocsit, beleszerettem a táncházba (ismét és ismét 2-3 éves korom óta), néha útbaejtett jégcsarnok, színház hajdukkarcsival jövő héten, lassan eljön az étteremteraszokon vacsorázások ideje, megszokott klikk mindenhez. Cégnél lezáruló évértékelések, új költségvetés, új feladatok.
Anyuval elhatároztuk, hogy mivel Apu annyira zavar minket a csacsogásban, a telefonszámlánk meg néha a plafonon: hetente egy estét együtt töltünk, csavargunk, étteremben vacsorázunk és kicsacsogunk mindent-mindenkit. :) Az eheti tegnap volt. A múltkor a hullámos hajamért volt oda, most a hátracopfolt-elől-kivasalt-tincsest dícsérgette órákig vasalt csirke mellett. Sztem Anyu a lila hajamért is rajongana. :))))
