"Az a veleje, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. Aki nem szereti tiszta szívből a cigányokat, zsidókat, melegeket, arabokat és arisztokratákat, az bizonyára ki akarja őket irtani, saját kezűleg. Ennek alapján lett illendő egy kalap alá venni a parasztgazda kedélyes antiszemitizmusát, a budai polgár ironikus különbségtudatát, a frusztrált proletár irigységét, a tapasztalatból általánosított sommázatokat és a sima tudatlanságot a tevékeny népirtással. Hazugság. Az előítélet nem olyan fene egyszerű jelenség, hogy akinek van, az mind automatikusan szadista náci. Sőt, attól még nagyon is rosszul eshet neki, ha lenácizzák, megbélyegzik, és féltik tőle a hazát. Lehet, hogy az átlagmagyar keveset tud a cigányokról, zsidókról, arabokról és egyebekről, de az átlagmagyar előítéleteit érintetlenül hagyják a holocaust-beszámolók, mivel neki esze ágában sincs elgázosítani vagy akár megütni bárkit is. A békeidők előítéleteit is lehet, sőt kell is vitatni, de nem háborús módszerekkel, mert a háborúban mindent szabad, és azt úgyis az agyonvédett kisebbségek szívják meg legelőször."
Tótawé régi, örök
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
