Az elmúlt években "megszoktam", hogy ha magánéleti fájdalom, azt férfiak okozzák nekem, nem fordítva.
Sokan hagytak el egyetlen telefonhívás nélkül, sokan annyival nem tiszteltek, hogy a szemembe mondják. Sok sunnyogó alak vett körül.
Most én okoztam fájdalmat. Nem akartam, bár tudtam, hogy a vesztembe sodródom.
Újat több, mint egy hónapja ismerem. Nagyon megszerettem. Ő jelenleg még nős, mindenki úgy tudja, hogy éppen válnak, három éve egy évet már külön élt. A harmadik héten kezdett nagyon zavarni, hogy csak akkor beszélünk, amikor ő ki tud szökni, kérdésemre, hogy hogy áll a válás, mindig habogott, tudtommal még ügyvéddel sem beszélt!! Azt hiszem, jól gondolom, hogy hülyít, és a haverjait is eteti. És miért félne különben, hogy kiderülök otthon, ugye. Akkor Sráccal félreléptem, majd Illetővel elkezdődött valami, de Újat, úgy hiszem, nem zártam le igazán.
Este Bé megcsodálása és Illetővel vacsi után I. nálam aludt. Új telefonált, de már attól megsértődött, hogy a lányokkal akarok beszélgetni, nem vele. Szócsata, sértődés, elég volt! Gondoltam, hogy ezt ki akarja javítani, ezért jönni fog szombaton. Szokása, hogy beállít meglepetésként. Csomószor itthon sem vagyok, vagy valakivel. Már többször kértem, hogy legalább szóljon előtte, a múltkor épp a színházból késtem majdnem el. :(( Ide 30 km-re lakik, lenne ideje csörögni. És nem a kapuból csenget fel, hanem istentudjahogy bejut a házba és az ajtón kopogtat. Hülyét kapok ettől, simán kihallgat egy telefonbeszélgetést, bármi. :((((
De édes volt, ő tényleg jót akart.
Úgy gondolom, az én hibám, hogy nem sikerült szépen lezárnom.
Úgyhogy reggel épp sutyorogtam Illetővel, amikor az ajtómon csöngettek. Nem nyitottam ki. Itt már biztosan tudtam, hogy ezt nem tudom szépen lezárni.
Elmenni nem hallottam sem lépést, sem kaput, sem autót. Nem tudom, hogy elment és visszajött, vagy a lépcsőházamban várt két órát, de újra csengetett 11 felé. Ekkor már felkeltünk, megkértem Illetőt, hogy értse meg a szitut, ez van, menjen be a kisszobába, beszélek Újjal.
Kinyitottam az ajtót, egy szót sem szóltam, ő már annyira felspannolta magát azon, hogy ki van kapcsolva a telefonom és hogy nem hívom be, hogy hiába ez még nem jelent semmit, levette, mi van. Állt ott a virággal és a levéllel, amit írt. Átadta. Megkértem, hogy menjen el.
Elment.
Nem akartam neki fájdalmat okozni. Szerettem.
A héten nagyon rossz volt, hogy az egyhónapos meglepetésestémre nem jött, hogy influenzával otthon (a mégfeleségével egy hálószobában, bakker) lábadozik.
Kértem egy hete, hogy jöjjön át, ápolom én, de fél, hogy mit szólnak otthon(!).
Bakker, akkor ő hülyített engem?? Nem hiszem, csak döntésképtelen volt.
Most is könnyezek, mert nem így kellett volna lezárni. Az egyik legkedvesebb, legempatikusabb férfi, akit ismertem.
Azóta Új hívott már másfél órát, hogy átbeszéljük.
És hogy Illető? Nem igazán értem, de megértette.
