Egy jó ideje úgy érzem, hogy nagyon megtalálom a helyemet a világban.
Olyan emberekkel veszem körül magamat, akikre fel tudok nézni, akik elviselik, sőt viszonozzák az őszinteséget, és főleg, hogy nem bosszantom magamat buta/hazug emberekkel. Azaz a mai nem ezt mutatja, de pillanatok alatt lenyugszom, ergo valami rendeződik itt végre belül...
Tegnap este vezettem két órát sötétben, csöpögő esőben, induláskor még tűsarkúban, de aztán kapcsoltunk, hogy a hegyes orr beragad a kuplung fölé, ergo életveszély, ezért hazaugrottunk lecserélni.
Reggel szintén vezettem két órát, nem húztak be a csőbe, nem hajtottam be behajtani tiloson! :)
Aztán gyors tűsarkúcipővásárlás, gyönyörűszép és jó drága cipő csúszott be, némi ékszerszettel...
Délután kedves ismerősök esküvője, újabb ígérettel némi sóssütire... ;))
Este pedig a terv Velencei-tavi úszás lett volna.
El-lel.
Akiről hónapok óta zengem, hogy nem bízom meg benne. Többet fárasztja magát azzal, hogy remek alibiket eszeljen ki, ha nem jön, lemond valamit, minthogy 1. időben lemondja, 2. sajnálkozását fejezze ki.
De nem ez volt a bajom.
Este találka, jó, fáj a feje. Kicsit sokat hivatkozik rá... Tehát ne menjünk strandra. Basszameg, akkor szerveztem volna mással strandot.
Jó, legyünk együtt kedvenc törzshelyünkön, majd utána csacsogunk.
Kellemesen telik az este, majd egyszercsak csörög a telefonja, bájosan belekacag, hogy jó, megoldom ma...
Majd: Bocs, sajnos nem érek rá tovább, még ma meg kell írjak egy szerződést. (Nem, nem jogász.) Aha. Szombat este nagyon sürgős. Mondom: jó, felmegyek hozzá, megvárom, majd utána folytatjuk. Hirtelen idiótábbnál idiótább indokokat hozott fel, hogy miért kell szétválnunk, de gyorsan azért hazadob...
Nem vagyok féltékeny fajta, de hülye sem. Ha hirtelen nincs ideje egészestés programra, hirtelen telefon után sietős lesz és nem is mehetek vele, az több, mint sok.
De legyen. Azért szembesítettem azzal, hogy miután ezt másfél év alatt minimum 12-15 alkalommal megtette, nekem ez gyanús, és inkább megosztom vele a gondolataimat, hogy nem ez az igazság:
Darázsfészekbe nyúltam. Vagy inkább rátapintottam az igazságra: Hirtelen hisztis (!!!) lett, csapkodott, majd durcásan felállt, motyogott valamit, és elhúzott. Én hagytam volna, ha nem a kocsijában lenne egyetlen lakáskulcsom (a másik vidéken nyaraló anyáméknál!!), úgyhogy kénytelen voltam utánasietni, visszakértem a kulcsot, hisztérikusan a kezembe nyomta, és mint őrült, autóval elhúzott...
Meghökkentően nyugodtan kezeltem! :) Pislogtam egy darabig, mert nem látom át, hogy a beszélgetés hol csapott át ebbe, de valszeg azért történt, mert kitaláltam a valót. :(
Sajnálom, már írtam, hogy gyanúsan ideges mostanában, mint aki megkattanás előtt van.
Hát, közel áll hozzá...
Fura, mert előtte az általa is ismert Öregcsávót láttuk kocsiból a keletinél, háromszor körbementünk, hátha észrevesz minket. :D És El utána végig úgy szapulta, mintha ő jobban nézne ki mostanában, pedig fiatalabb is nála. :( El nagyon összement (nomeg nagy a kontraszt a mostani sportosabb, gusztusosabb átmenőimnél), és a régi értelem fénye is megfakult... :(
A pikánsabb területre már csak homályosan emlékszem, mert én vele rég nem, de abban sem volt művészi, több titán jobban lenyűgözött mostanában...
Szóval nem sajnálom.
Erről jut eszembe: Ma fél órát csacsogtunk telefonon Vaspasival, egy újabb szerzeményemmel most, meg a hazafuvarozó taxis is édes volt:
Miután El a kezembe vágta a kulcsomat, mázlim, hogy legalább a telefonom nálam volt! (Telefon, kontaktlencsetok és kulcs nélkül nem indulok el.) Taxit hívtam, de egy fitying nem volt nálam! :((
Úgyhogy elmeséltem a taxisnak, hogy nincs nálam pénz, de ha hazavisz, majd lehozom a hitelkártyámat. Erre akartam most a legkevésbé költeni!!! :((
A taxis rákérdezett, hogy ezt hogy csináltam, és olyan édes pasi volt, hogy elmeséltem neki! :DDD
Őőőő, valahogy megemlítette khöm, hogy ő gyógymasszőr, amire én felkaptam a fejemet, úgyhogy vaaaalaaaahogy a kezemben landolt a telefonszáma. Khöm... ;))))))
Majd jelentkezem nála masszíroztatni, a régi masszőrhöz már rég nem járok.
Szal most még pár telefon kedves ismerősökkel, és mintha mi sem történt volna.
Ha és amennyiben ismét hajlandó lennék El-lel szóbaállni (még jó, hogy mostanában nem hagytam ledönteni magamat!!) , akkor verjetek meg!!!
Itt elsősorban Papírkutyák határozott és kíméletlen kegyetlenségét várom el. Uff.
(Bé egyébként már profi ebben: nekem xar a memóriám, úgyhogy ha fel akarom eleveníteni régi párkapcsolatomat, akkor őt kérdezem meg, hogy emlékszik-e, miért repült a srác anno... :D Na jó, ilyen csak egyszer volt, tegnap...) :)
