Majdnem tökéletes este... Majdnem, mert hajnali kettőkor irtózatos kutyaugatásra ébredek. Seki, a szomszéd ház írszettere nyugis állat, ha ugat, akkor baj van. Félálomban már hallok is egy riasztót. Az én autómét! :((((
Hogy mennyi ideje üvölthetett (az autó és a kutya), azt nem tudom. Szemüveg fel, fehérnemű nélküli naci-póló papucscipőben slusszkulcs, lakáskulcs, mobil felkap, hívom anyámat, hogy lemegyek, de ha épp leüt az autótolvaj, akkor legyen szíves hívni a rendőröket.
Sehol nem volt senki, a szokásos 2-3 macska rohangált csak az utcán. Riasztó kikapcs, majd visszabiztosítva, kutya lenyugtatva (ma viszek neki valami jutalomfalatot), szomszéd srác épp jön át a szembeházból, mondja, hogy elég régóta szól már. Megkértem, hogy máskor bátran csöngessenek fel, mert most sem a riasztóra ébredtem (naná, Pesten nőttem fel, zajos környéken, semmi nem tud zavarni!), hanem csak a kutya aggasztott...
Azért előtte fincsi volt, voltunk Makón református világtalálkozón. És megtudtam, hogy a szerelem erősebb a vérfertőzésnél... :) shoppni (kérem a mintáimat! :) ), isteni finom kaja, csacsogás, remek színház, meg séta a meleg és muslincás városban hazafelé, egy kis éjjeli telefon mindegykivel, majd szkájp Tinivel...
-----------
Ma Okospasi jön, juhééééé!!!
Motoron! :( Neeeeeeee!!!!!
