Öh. Kicsit kapaszkodom az asztalba, amit lassan el kell engedjek, mert kezdődik a vezetői értekezlet, ahová mennem kell. Hajnali fél háromig még együtt ittunk, röhögtünk és persze nanáhogy karaokéztunk a főnökeimmel, hangom egy szál se mára. És közvetlen főnököm, akivel eddig maximálisan udvarias volt a viszonyunk (kezitcsókolom, Tobber), odajött, hogy izé, kedves Tobber, azt ugye tudja, hogy én nem ajánlhatom fel Önnek a tegezést. Kedves Béla, azt ugye tudja, hogy én nem ajánlhatom fel Önnek a tegezést. Dehát Ön a hölgy. Dehát Ön az ügyvezető. Kedves Tobber, azzal megoldjuk a problémát, hogyha hozok egy pohár bort és pertut iszunk? Kedves Béla, én úgy gondolom, ez megoldaná a helyzetet. Köszönöm Tobber. Én köszönöm, Béla.
Aztán hajnalig a gazdasági vezetővel, meg néha még pár kollégával karaokét ordítoztunk, (ami nálam ugye veszélyes, mert szeptemberi finnes vevőpartin is így gabalyodtunk egymásba Cégescélbaérttel) :D, naszóval vicces volt. Ééééés ha már finnek, egyszer csak a finnes vevőpartin szervező valahaibalettművész és társulata vonult át a színen, majd jöttek oda hozzám egyenként sikoltozva, hogy hát én mit keresek itt!!! :))) Őőőőőő, most itt dolgozom. Izé, 3 hónapja még velük szervezkedtünk a finneknek... Szal jól esett velük is csacsogni egy nagyot...
Volt még ez-az, nem lényeges... :D
