Az az élmény, hogy kocsisszerelmemgergő az asztalunknál beszél, főz, előad, mesél, sztorizik, fanyarhumorol kábé nyolcunknak, vagy az, hogy láthatjuk a ledarálnak összes szereplőjét rendezőstül kiözönleni a színházból, vagy az, hogy feketeernőt halkan követjük a kamrától kb. a deákig (miközben érdeklődve megnéz egy streccsboxeros dombizétény-plakátot, kétséget sem hagyva afelől, hogy őt mi érdekli...), az az élmény mind semmi ahhoz képest, hogy csákányieszter húsz percet ott ült az asztalunknál és egy törkölypálinka fölött csak kettőnknek mesélt színházról, szerepekről, utazásokról, álmairól, szerényen, érdeklődve, gátlásokkal, nyitottan, bájosan és kislányosan...
Nagyon szép este volt...
