És láttam ma egy nőt. Köszönt is, meg mosolygott. Én is, mert tudom, hogy ismerem. A hangját is, tehát már szólt valaha hozzám. És ha jól rémlik, a nevemet is tudja. Nem álltunk le beszélgetni, mert épp telefonáltam (El-lel, w.a.s.). De TUDOM, hogy ismerem, és gyűlölöm a memóriámat, mert egyáltalán nem tudom belőni, hogy kicsoda!!!!! Ezt rendszerint eljátszom, rosszabb esetben beszélgetni is kell velük úgy, hogy lövésem sincs róluk!!!!!
(A legélesebb az volt, amikor hosszasan csacsogtam egy táncházban valakivel, hogy hogy vannak a szülei, meg minden, aztán a végén kinyögtem, hogy figyu te még mindig nem ugrasz be!! őőőő, az egyik két éve nem látott rokonom volt.)
De ő nem rokon. Nem szomszéd. Nem is volt. Nem volt kolléga, vagy ügyfél. Többet láttam farmerban, mint kiöltözve. Nem boltos. Nem konditerem. Nem orvos. Nem barát-haver-fodrász-szépész... Lövésem sincs!!!!!!
