Tobber életblogja

Helyettesítettem. Irtó sok és nehéz munkám volt.

És nekem kellett kiléptetnem a kirúgott ("megszűnt pozíció") Csinikollégát.

Lelkileg megterhelt.

Tíz évig együtt dolgoztunk. Volt sok szép emlékünk. Együtt szerveztük évekig a kollégás privát balatoni hétvégéket, főzéseket, bulikat. Akadt, hogy összegabalyodtunk egy napra, utána azt hitte, belezúgtam. Nem.

Aztán egyre arrogánsabb lett mindenkivel, lógott heti 2-3 napot akár, ezer gond volt vele, leépítették. De még 2 hónapig be kellett járnia, neki ciki volt, mi már nem sajnáltuk. Én szoktam a búcsúbulikat szervezni. Neki nem akartam, utálták a legtöbben.

Aláírattam vele papírokat, leadta a dolgait, nosztalgiáztunk. Összeszedte a bögréjét, holmijait egy dobozba, egyetlen cimbijével és velem készített egy szelfit emlékbe. Lekísértük a kapuhoz, puszi, pá.

Megérdemelte. De lezárult egy korszak.

Eléggé megviselt, cigiztem, haza is mentem azonnal munka után. Este átjött dárcot nézni Judós3 két cuki haverja, inni akartam velük, rámfért!

Kitalálták éjfélkor, hogy menjünk bulizni. Több sem kellett, erre vágytam! Találkoztunk a többi haverjával, huszonéves pólósok, meg két színésztanonc, nyami.

Hajnalban nagyon becsípve jöttünk haza (azaz pasika színjózan, böjtöl!). Szeretek vele szeretkezni...

Reggelre nyilván hatalmas fejfájásra és kezdődő mensigörcsre ébredtem, aú! Lemondtam a délelőtti edzést, órák óta fekszünk a sráccal az ágyban a beszűrődő fényben, dumálunk, szeretek vele.

Most felkelt kávékat hozni, palacsintát sütni. Odaadtam a bluetoothos fejhallgatómat, a hangos zenéjétől szétmenne a fejem. :)

Napraforgós halvára vágyik, sztem van hozzá mindenünk, összedobom neki délutánra.

Na megyek palacsintázni.

Elaludtunk, futok a metróhoz, tömeg, heringek, alig férek be, előttem egy nő: mögötte magasodik Té, akivel legutóbb este cseteltem, milyen volt a tüntetésen, jönnek-e vasárnap koccintani hozzám, stb.

Én ezeken a cikkeken olyan jól szórakozom, és tényleg így is van.

http://40azuj30.reblog.hu/idosebb-no--fiatalabb-pasi

"...Itt jegyzem meg, hogy a friss húsra vadászó idősebb csajokat pumának nevezik, ami - tekintve a nagymacska adottságait - nem is annyira sértő...

Tehát milyen előnyökkel is járhat, ha fiatalabb pasival jár egy negyvenes nő?

- Nem kell megjátszani, hogy gyengék vagyunk és egy férfi nélkül elvesznénk az élet viharos tengerén - úgysem hinné el az a kiscsikó.
- Nem várjuk el azt a szánalmas dumát, amivel a fiatalabb csajokat kell szédíteni. A férfinak nem szükséges állandóan bizonygatnia, hogy ilyen vonzó és tökéletes nővel még sosem találkozott, mert ezt meg mi nem hinnénk el.
- A fiatalabb pasi értékeli, hogy meg tudunk főzni egy húslevest és van elképzelésünk róla, hogyan kerül a Stefánia-vagdalt belsejébe egy főtt tojás. (Vagy ha nem is ismerjük pontosan a technológiát, fel tudjuk lapozni a nagy klasszikust: Horváth Rozit.)
- A palinak nem muszáj ginzenggel összeturmixolt nyers tojással indítania a napot, egy negyvenes nőt már nem kell különféle akrobatikus mutatványokkal lenyűgözni. A látvány is megteszi.
- Soha nem faggatózunk arról, hol töltötte azt a munkaidő utáni 2 órát, amíg nem ért haza. Úgyis tudjuk.
- Egy negyvenes nő nem akarja minden pillanatban kimondatni a pasival, hogy mi jár a fejében. Egyszerűen nem érdekli.
- Egy jól karbantartott idősebb nő oldalán nem ciki megjelenni egy nyeretlen kétévesnek. Sőt, kimondottan menő is lehet. Ugyanez nem feltétlenül mondható el egy vén bakkecske - vonagló cicababa kombóról. (Arra azért idősebb nő-fiatalabb pasi összeállításnál is érdemes ügyelni, hogy a férfiú ne legyen fiatalabb, mint a legkisebb gyermekünk...)
- Egyáltalán nem okoz gondot, ha a fiatalabb pasi egy-egy estén kimenőt tart. Legalább nyugodtan nézhetjük a Jóbarátok tizenharmadik ismétlését.
- Ha egy ilyen pasi lelombozódik vagy leverten ér haza, elég, ha csak jó anyukaként bánunk vele: simogatjuk a fejét, betakargatjuk, ágyba visszük a kakaót és megengedjük, hogy nála legyen a távirányító . Nagyon hálás lesz érte!"
:D

Ja, ami pletykákat mutattatok a lenti hölgyről, közel sem olyan szép az élete, a férj már évekkel ezelőtt tinderezett-lelépett-elvált, azóta egy kétkezi munkás pasival külföldön él. Kösz a pletyiket.

Annyira belémivódott, hogy ha férfi van a háznál, akkor főznöm kell, hogy tegnap is első gondolatom, mi legyen vacsorára. A nehezítő tényező, hogy hús nélküli főtt ételt ehet, hát az meg mi.

De nincsen addig kanapén sörözgetve tétlen várakozás, elmondtam Judós3-nak a receptet, diktáltam, mit mikor tegyen bele, keverje, hámozza, megterített, addig összedobtam friss eperből egy hatalmas tál édességet, betettem egy mosást. A mosogatás (gépbe bepakolás), teregetés, maga után feltakarítás az ő dolga. Egyelőre teszi is szorgalmasan. :D

A főzésre néha-néha hajlandó leszek, mert ha nem kényszer (és ugye esténként nyolc körül esem haza jóesetben), akkor nagyon szeretem, de felosztott házimunka lesz. Az exeim csak ültek a kanapén és várták, hogy merjem ki a vacsorát, aztán így is hálátlanok voltak. Nem is hiszem, hogy ezen múlik, az én fáradtságom viszont csökken, kedvem nő.

Kap enni és kap sok kekszet, nem is panaszkodik.

Vettem egy cuki táblát a Butlersban, krétafilcet, készítettünk egy táblázatot. Előre egy hétre felírtuk, kinek melyik este mi a programja. Meglepően jól működik, azonnal átláttuk, mit hová szervezzünk át, hogy minél többet kekszelhessünk együtt legyünk, nagyon tetszik mindkettőnknek. :)

Hát ez hogy történhetett! :D

Anno hidegrázós szörnyülködéssel bele-beleolvastunk Wife Life Style beképzelt negédes, élettől elrugaszkodott blogjába.

Egy uborkafára felmászott prolilány mutogatta az üres, ám elegáns külcsínyű életét, lehetett borzongani, mennyire felületes emberek hiszik magukat valakinek. Jókat röhögtünk rajta, ironikusan példálóztunk vele.

És most azt olvasom, hogy talán elváltak? :O Ez a csodás életű adócsaló pár? Óóóó.

Semmi kedvem utánakeresni, pláne a szirupos írásokat végigböngészni, ha valakinek van infója, ossza meg velem gyorsan! :D

Ja, onnan jutott eszembe rákeresni, hogy jött egy hasonló kolléganőnk a céghez, nem is viszi túlzásba a munkát, úri finnyái vannak, bár láthatóan nem úri körökből származik, khöm. Zseniálisan illegeti magát, megjátszik, szerencsére másik szinten van, napi nyolcban eléggé irritálna.

Este küldött egy szelfit nagy táskákkal, hóna alatt a dárctáblájával, hogy akkor indul.

Hozott még téli pulcsikat is. Ezen kicsit meglepődtem.

Judós3 hozzámköltözött.

Pénteket kivettem szabinak, ugye.

Nem volt kedvem Rosszfiúhoz, úgyhogy csütörtökön leállítottam, inkább aludtam, Judós3 mellett nem könnyű úgysem.

Nyitásra odamentem a plázához Glamour-napozni, fejemben a térképpel, telefonomban a listával. Kizárólag egyébként is szükséges dolgokat vettem, szappan, zsepi, tampon, betét, púder, óvszerek, parfüm, kávé, akartam egy pénztárcát, színes táskát, pipa.

Megspóroltam húszezer forintot, örülök. Ha veszek cipőt, ruhákat, akkor mégtöbb lehetett volna.

11:20 körül már elhagytam a terepet, rendberakattam a kocsit, majd szépültem. Este Bével, Bézséjével jégkorongmeccsre mentünk előtte a kötelező pálinka-körrel, imádtuk. A fiaink a saját szintjükön mindent beleadtak, nyilván egy világmásodik finnek ellen nem sok esélyünk volt, de le a kalappal. A játékosok, a hangulat, a szurkolók, mindenki odatette magát, bárcsak minden héten lenne ilyen!!

Átjött Judós3, éjjel végigvettük a tételeket, reggel eldobtam a közelben lévő vizsgájára. Hallgattam az ajtón keresztül, ahogy az ötvenes vizsgáztatónő annyit mond neki, látom, maga sokat edz... Nem értem a kontextust, de le tudja venni az idősebb csajokat a lábukról, megvan a srác jogsija.

Egy kiadós reggelivel megünnepeltük a teraszon a friss szélben, napsütésben, madárcsicsergésben, aztán szétrobbant a fejem, lefeküdtünk aludni. Még morogtam a múlt hét miatt, estig sikerült ostromolnia a kedvességével, utána nem lehet rá haragudni, papucsot szétrágó kiskutya effektus.

Átugrottunk a kondicuccáért, elhozta a ruháit is, megsétáltattuk a kutyát, elmentünk étterembe, ahol megint egymásnak estünk, megegyeztünk, hogy többé nem megyünk étterembe! :D

Sétáltunk, majd kérte, hogy várjam meg, visszatért egy csokor tulipánnal. :)

Este kapott egy polcot a szekrényben, kipakolászott és örvendezett, hogy még sosem volt senkinél polca. Szöszölt a nappaliban, hajtogatott nekem virágokat és eldugta a lakás különböző pontjain, hogy meglepjen.

Reggel ágyba kaptam a kávét, aztán kimentem, de kiküldött a konyhából, hogy ő még meglep valamivel. Majd felbúgott a narancsfacsaró. Hát, nagyon meglepődtem! :D Kaptam facsart narancsot, majd sütött egy hatalmas adag zabpalacsintát. A teraszon megettük, beszélgettünk, élveztük a szépséges tavaszt.

Anyukája átküldött közel két kiló(!!!!) nyers húst. Belenéztem a dobozba, szép pulykamell volt. Viszont már volt fagyasztva, meg kell enni. Viszont a fiú katolikus, éjféltől egy hétig nem ehet húst. Tehát van egy fél napunk legyűrni ennyi pulykát! Öh.

Körülnéztem, mi van a hűtőben, rittyentettem egy rakott pulykát*. Mivel Judós3-nak az elején kifejtettem, hogy bármit kérhet, de pótanya/cseléd nem leszek, mint az exélettársaknál, ezért arra ne számítson, hogy főzni fogok rá, meg is lepte a srácot, hogy tudok főzni, teljesen odavolt a kajámért, ezt hallgattam fél délután.

Aztán megint kekszeltünk, mert úgy kattanunk egymásra, mint én régóta senkire, aludtunk, kisimulva ébredtünk.

Megvártuk, míg Béká elmegy, utána lerohantunk kondizni. Nekem új edzéstervem van, meg az egész napos 90/55-s vérnyomásomat is sokkolta a terhelés, úgyhogy végigszédültem az edzést, szerencsére Judós3-nak épp friss az elsősegélynyújtás tudása...

Estére még akadt majd' egy kiló pulykánk megsütve. Kitaláltam, hogyan dobjuk fel**, alig maradt nekem mára ebédre, Judós3 teljes extázisban volt, hogy ő még ilyen finomat soha nem evett, nem is tudja, mihez hasonlítsa, és hogy mennyire zseni vagyok (nem), hogy így tudok főzni is, milyen ideális. Aztán lehűtöttem, ne szokjon hozzá... :)

Reggel kapott egy kulcsot a lakáshoz, ma beköltözik állítólag. Én még kételkedem, hiszem, ha látom.

Van néhány kérésem, főleg hogy hét elején tisztázzuk, ki melyik nap mikor ér haza, lehetőle egy estére szervezzük a kimozdulásainkat. Kéne egy tábla, amire mindig kiírjuk.

Egyelőre fenntartással fogadom, mert nem bízom meg benne, de mivel irtó szórakoztató és kellemes társaság (nomeg a keksz, ugye), teszünk egy próbát.

* Vékonyra szeleteltem, sóztam, borsoztam, majorannáztam, majd a kiolajozott tepsibe letettem egy sort, fokhagymát nyomtam tejfölbe, vékonyan megkentem a húst. Rá light sajtot tettem egy keveset, majd így négy réteget készítettem. A tetejére light sajt, majd 35 percig alufóliával, majd még bő 10 percig anélkül sütöttem. Diétás, zsiradék alig van benne, és finom szaftja is volt. Legközelebb mustárt is keverek majd a tejfölhöz, az már sülés közben jutott eszembe.

** Akadt a konyhámban (jééé!) egy kis maradék lesütött szalonnazsír. Egy kevésen megforgattam serpenyőben karéjnyi kenyereket, aranybarnára pirítva. Aztán a serpenyőbe dobtam a maradék husit két villával széthúzogatva rostjaira, finoman megpirítottam. A kenyérre majonézt, apró paradicsomkockákat, lilahagymát szórtam, megsóztam, rá a húscafatok. És ennyi. <3

A Calzedoniában a kedves eladólány győzködött, hogy ne L-est vegyek, M-es a méretem! De nem. De igen, nézzem csak meg, mekkora a dereka.

Hát nincs igaza, de nagyon jólesett. :)

A csomókban hajhullásom úgy megállítottam 2-3 hónap alatt, hogy még fésülésnél sem jön ki pár szál sem nagyon!

(Igen, maradt még, bár érezhetően kevesebb.)

Nincs vedlett medve a fürdőmben és hajlepedő az ágyamban.

Biovánne Plus+ (pluszplusz??) egy dobozzal, Bánfi hajszesz hetente pakolásnak, Alpecin koffein sampon, meg abbahagytam a diétát. Visszajött pár kiló, de az egészségem fontosabb.

Majd lassítok, ha Judós3 nem felejti nálam a szénhidrátbomba ebédjét, amit kénytelen voltam megenni. :D

Állítólag a spanyolokat nehéz lerázni, ha programot akarnak velünk. Hát azt játszottuk tegnap, hogy jó kifogásokat kell kitalálnunk a spanyoltanárnak, meggyőzően kell lepasszolnunk.

Nem volt egyszerű, nekem a virágokat kell ültetnem péntek esténként és a nem megyek vele vidékre, mert a vidéki virágokra allergiás vagyok érvek győzték meg.

Aztán Judós3 kuncsorog olyan szépen a szeretetemért, hogy nehéz nem duzzogni.

Még duzzogok, nem is látott még így, nem akarok kekszet. Na mindegy.

Hétfőn továbbra is költözni akar. Hozzám.

Nem tudom, nem bízom benne. De lakótársnak irtó szórakoztató lenne.

Én mondtam, hogy ebola.

Judós3 már rinyált, hogy miért nem hívom soha (mondjuk mert rossz a telefonja, a messengeren meg xar, meg nem sok kedvem van hozzá), ő viszont nem ér el, mert munka után vagy spanyol van és legkorábban nyolcra érek haza, vagy kondi van és fél kilencre, akkor meg ülnék csak úgy tíz percet a házimunka, tanulás és szépülés előtt...

Kérte, hát ma suli után megvárhat és átjöhet, majd meglátjuk. Tehetséges konfliktuskezelésben, viszonylag játszma nélkül megy neki, miután rájött, hogy az nem is jön be nálam.

Most kiugrottam uzsonnáért, friss eper, lipóti nosztalgia kifli, házi vaj, tv paprika, üres gyógytea (sztem én szeretem a világon egyedül az ánizsos-kamillás-édesköményes-borsmentás gyomorgörcsoldó teát, a patikába csak rendelésre hozzák), nyammmmi!

A nap is kisütött, a leckém is kész van mára, csak tanulni kéne jóóóóval többet, mint belefér az energiámba.

Ma már hosszasan balhéztam a beszerzéssel, mert idióták mert alkalmatlanok az együttműködésre, de nélkülük semmit nem lehet megoldani.

Este rinyáltam az edzőmnek, hogy gyenge vagyok (vagy ő szivatott meg túl nagy súlyokkal, azt láttam), pedig vitaminokat szedek. Ő meg nem. És annyit pörög, mint én. És csak egy gyógynövény kapszuláját szedi hosszú évek óta, úgyhogy kértem tőle egy havi adagot. Egy próbát megér.

Ja, meg majd fogok aludni is, bár Judós3 a hajnalig dumálás nagymestere, és 4:55-kor kel, kelek vele, nem is tudok visszaaludni.

Holnap Rosszfiú jön értem, sztem el fogok aludni, ha jól ismerem, a teraszon fogunk beszélgetni a naplementében...

Pénteken szabin leszek, mert önmegtartóztatóan egy fél éve nem vásárolgatok, nem plázázom, egyébként meg minden zárva, mire megyek hazafelé, hétvégén meg nem megyek be emberek közé, hát most már kell vennem pár ruhát. Meg hajfestéket, sminket, parfümöt, szóval minden kifogyóban.

És pénteken 10:00-kor nyitásra átsétálok a közeli plázába, 11:00-kor tervezem elhagyni a plázát, mire a Glamour-napok népe odaözönlene. Olyan 30-40 000 Ft-ot spórolok félárú kozmetikumokon, 20%-os kedvezményű cipőkön, megéri azt az egy órát.

Utána pihenni akarok. Aludni a teraszon, könnyű ebédet főzni, aztán este tali Bével, Bézséjével, remélem, bedobunk egy felest a hokimeccs előtt!! Utána felszedem valahol Judós3-t, nálam alszik, reggel a közelemben lesz a vizsgája, amit elintéztem neki, átdobom oda.

A többi képlékeny.

Egy apró észrevétel:

Előbb húzzatok redőnyt, aztán húzzátok a hajatokat fényes egyenesre. A mait megspórolhattam volna, ha tudom, hogy ömlik az eső.

Persze a szemem biliárdgolyó így is az allergiától.

Én vagyok a cégnél a cinikus rutinos, most a megbeszélésen is én tettem fel a nagymulti abszurd káoszában a kellemetlen keresztkérdéseket (igazam is van, meg nem hódolok be meggyőző indok nélkül), aztán meg hakniztam a T-mobilos családi sztorimmal, már tudok rajta röhögni. A többiek meg rajtam, úgy látom, mindig várják, hogy valami pikírten vicceset szóljak be.

Na persze nem a sikerért teszem, önszórakoztatásból...

Mostanában három, engem egyébként nagyon kínzó kérdésről nem írogatok ide, a politikáról, a nők helyzetéről, ami aggasztó itthon (is), meg a kollegális viszonyokról, benti csapatról. Sokat segített az új épület, a hatalmas és napfényes konyha, ahol végre van hely ebédelni/szocializálódni.