Tobber életblogja

Fotók fb-on.

Ma szabin vagyok, reggel már felüdíttettem magamat Őszhalántékkal, délután vidéki tánctáborban TCsV tanít, ha addig nem sántulok le, megpróbálok demonstrálólány lenni.

Hétvégén kipróbáltam ugrálósakat táncolni, nem mondom, nem leányálom fájdalommal járt, de megy óvatosan. A függőleges. A ferdén leérkezős még nem. Rotálást csak gyógytornán próbáltuk, közvetlenül a szumózás után. (Szembejött Zé és mindketten elszédültünk terpeszugrálás közben, térdre támaszkodtunk, felnéztünk, és neki is ugyanaz ugrott be, elkezdtünk szumót tettetni. Egyébként tornázni is szoktunk, én épp térd között labdával ugrálgatok kettőt előre-egyet hátra, meg három kicsit-egy nagyot hátra, képtelenség nőiesen pucsítva csinálni.)

..és Dris huga is terhes és kávéztam depis TáncosTével, minnyá Anyut fuvarozom és még nem értem haza...

Ma sok érdekes történt, tornán szumóztunk egy sráccal, másikat rámbíztak, hogy mondjam a feladatokat, amíg a tornász kimegy, egy kávézóból elémtoppant régi szerelem, örültünk, majd zavarbajött, mert szemetül hagyott el, vitáztam szomszéddal, h. nem emergency kiadást nem tudok beadni a háznak fizuig, értsd péntekig(!), a közöst szinte egyedül a házból pontosan fizetem, összefutottam másodunokatesóval és két hónapos terhes, és még csak most megyek haza munkából.

Kipihentük magunkat.

Napsütés, kellemes szellő, végtelen nyugalom, óceánzúgás, nagyon kevés ember, az is barátságos, mosolygós, finom napolajillat, sok mézédes gyümölcs, színpompás virágok, otthoni mininövényeim faméretben, természetközeliség.

Ezekből szeretnék töltődni, megtanulni kis apróságokat, én is mindig mosolyogni akarok! :((

Adtam magamnak minden napra plusz húsz percet.

Nem rohanok a bevásárlással. Nem rohanok munkából hazafelé fülemben dübörgő zenével, hanem slattyogok és élvezem a madarakat, nézegetem a kerteket, virágokat, a kocsi megvár otthon, a program este később is kezdődhet. Még véletlenül sem akkor intézem a fontos telefonokat, eddig mindig a hazaúton hívtam vissza mindenkit.

Nem görcsölök, hogy minden bulin ott legyek. Nem érdekel, ha még nincs programom jövő keddre. (De, az kicsit idegesít, ötlet jöhet! :) )

A cégnél persze mindig van idegesítő tényező, főleg emberi butaság, vagy hogy ma nem értem oda tornára, mert még kellek itt bent (láthatóan, mi?), de nem hagyok senkit rámtelepedni.

Utitársaim cukik voltak, holnap fotónéző buli egy délutáni bandázás után, ahol el kell kerüljem a gyerekeket sajnos.

Négy napra szerveztünk programot ide-oda, bejártuk a szigetet, végigjártuk a fővárost egy órás minishoppinggal, végignéztünk nemzeti parkot gyönyörű növényekkel, állatokkal, láttunk delfinshowt, én eddig még delfint sem, átmentünk más partokra, megbizonyosodtunk, hogy a legjobb helyen vagyunk, a hotelt csak néhány homokdűne választotta el az óceán hullámaitól, amit imádok. Megkerestük a legnagyobb hullámok helyét és ott futkároztunk be órákig. Koktélozgattunk a medenceparton a pálmafák alatt és néztünk meccset a medencéből, szurkoltunk a németekkel a hotelban és a helyiekkel a bárban, összehaverkodtunk népünk főellenségének tagjaival és olyan cimbik lettünk, hogy szomorúak voltak az elváláskor, és főleg:

én annyit nevettem mint az elmúlt egy évben soha.

Igen, ki kellett pihenni, lélekölő volt ez a sok fájás.

Feltöltődtem.

Remélem, sokáig kitart majd.

Fotók facebookon holnapfelé...

Ja. Majd mesélek a nyaralásról.

Estére elhúzok, úgyhogy őőőő nem tudom, mikor. :)

Addig elmesélem, hogy nem kedvencem ez a kánikula, a menzesztől már hajnalban öklendezve kezdtem, a tornán a hőség és levegőtlenség betette a kaput, szerencsére az utolsó öt percben, villany le, fülzúgás, gyorsan ittam-ettem, közel voltam egy helyes ájuláshoz, a cégnél utána kókadoztam egész nap. Szóval holnap inkább délután négyre megyek térd között kislabdával hátrafelé ugrálgatni. Hehe. :)

Egyébként meg sikerült egy torokgyulladást elkapni egy ismerőstől, a patikus szerint nem egyedül vásároltam ma torokcukorkát.

Kicsit kripli lettem. :D

7éves, rebegő szempillás, kékszemű ártatlan lányka apja épp táncol, ő odajön, csicsereg.

- Engem nem szeretnek az iskolában.

- Miért nem?

- Meghúzzák a hajamat.

- De miééért???

- Mert elgáncsolom őket.

...és akkor próbálj meg röhögés nélkül valami okosat mondani!

:)

Párbeszéd reptéren:

- Jó napot, van valami fém a nadrágzsebében?

- Nem, de a térdemben akad némi.

:DDD

Visszajelzésgyűjtés rosszabb időkre:

Tobber, neked mindenkihez van egy jó szavad

Tobber, te mindig megpróbálod jólérezni magadat

Tobber, te felülemelkedsz az emberek hülyeségein (hát, ezen inkább csak dolgozok, még nem megy gördülékenyen :D)

Tobber, te spirituálisan ezerszer érettebb szinten vagy mint aki állandóan mondogatja, hogy fejlődni kell...

Na jó, egyébként lemerített a hétvége, csoportunk két városban lépett fel, ahol én voltam a félévesünk bébiszittere, néptáncoltam vele, szórakoztattam egész délután, és nagy a szerelem! :)
Azért a nagyokkal is próbáltam táncolni, TCsV infarktusközelben nézegette, de ment nagyjából, óvatoskán...

Bébi anyja ötször legalább hálálkodott, meg ölelgetett, hogy vigyázok a fiára, mintha ez nekem nem szórakozás lett volna. :)

A csapat egyébként befejezi ősszel a mostani nagy sikerek ellenére is, már az én fémmel összerakott térdem mellett van egy achilles-sérült, egy porckopott, egy csípőfájós, egy derekas, egy sérves, asszem, rokkanunk le ehhez a virtuozitáshoz...

Én elméletileg augusztusban kezdhetnék neki. De így nem tudom, hogy mihez kezdjek.

Ma reggel shoppoltunk, majd megjártuk a tavat, kedvenc éttermünket és cukrászdánkat, ahol már hiányoltak bennünket, aztán hazaérve szivat az autóm riasztója, úgyhogy a biztonság kedvéért letettem egy garázsba, ott vijjoghat kedvére, kinyitni a kocsit nem lehet, sőt még immobilizál is.

Ja igen, az útról majd írok, fb-ra elkezdem holnap pakolni a fotókat! :)

Annyit megjegyeznék, hogy régen nevettem ekkorákat, bizony kispolgári szórakozásokon, egy papagájshow-n például, ahol az állatok szerelmesen figyelték az idomárjuk utasításait, vagy egy szimpla kő-papír-ollózáson, ahol könnyesre nevettük magunkat...
Ja, olcsó szórakozási forma.

Vagyok ám! :)
Csokibarnán, bebeee... :))))))))
Majd írok, hazaértem, most rohanok tovább, meg holnap is, jaj, de egyszer azért beszámolok! :)

Gyerekkoromban egy kanyi szót nem értettem a Toldiból.

Most elolvastam újra. Hátha.

De most is jobban tetszik az a verse, hogy "Még nyílnak a réten a kerti virágok..."

;)

Én már ezen könnyesre röhögtem magamat
(Forrás: Magyar Nemzeti Élőkép Vibránc)

Keresztfiam egy kupacnyi röhögőzsákká vált.

Mindenen. Amiről azt gondolja, viccből mondhattuk neki. Csak áll és lesi, mikor szólunk hozzá, már röhög is. Mi meg rajta. Ő meg rajtunk.

Na jó, ne csak szidjam őket, Kolleginával telepatikus kapcsolat van köztünk, pontosan tudjuk, mit gondol a másik adott helyzetekben.

Naná, többet vagyunk egymással mint bárki mással évek óta.

A szomszédos szobák fiaival-lányaival pedig ma azt beszéltük, hogy látják rajtam, ha elég, ők tényleg szó nélkül kukkantanak be, nem zavarnak, ha viharosnak tűnök. Ezért hálás is vagyok.

Aztán a szerveződő túrára próbálnak megoldásokat keresni, én hogy mehetnék velük. Mindegy, épp külföldön leszek.

A régi főnökömmel is szavak nélkül értjük egymás véleményét, látom a fején újfőnökről kialakult képét.

Aztán ugye úgy mentjük meg a multinkat, hogy mi 30-an nem kapunk kávét, ugyanabban a konyhában a HR-esek tovább kávézhatnak.

Felvállaltam, gyűjtöm a pénzt, hozzuk a kávét, tejet, cukrot magunk. Én még egyszer sem vásároltam be, mert mindenki hozzájárult ezzel-azzal, több is összegyűlt mint terveztük.

Nem mellesleg a még legálisan kávézó folyosói kollégák is szolidaritanak, kiállnak mellettünk, persze ettől az árok megmaradt, a másodrangú emeletlakó és a motivációcsökkenés érzése bennünk van.

Valami nagyon rossz irányba megy odabent.

...akkor is képes megállás nélkül beszélni, ha gépelek (= fogalmazok, számolok, adatokat pontosítok, fordítok, stb.).

Egyébként minden kafa, izgatottak vagyunk, szervezkedünk, még a kreatív energiáim is visszakerültek, de persze nyilván nem azokhoz van, amiket ígértem ide-oda, bocsi!

Teljesen idevágó kérés:

ha valaki tud isteni, savanykás gyümölcsös jégkrémrecept ötletet fagyigéppel nem rendelkező egyednek lehetőleg erdei (vagy sárgadinnye, mangó, málna tökmindegy) gyümölccsel, citrommal, kevés cukorral, lehetőleg ne joghurtosat és ne túl krémeset, az dobja át légyszi!

Ha már az eperlekvár főzésről idén a tavalyi sikerei ellenére valszeg lemaradok, mert hagyományosan szeretem készíteni és nem tudok annyit állni mostanában.

Nem, ülve nem érem fel.