Tobber életblogja

Lélekben 5-6 éve ennyire nem felkavarodva, esőben erkélyen mezitláb borozgatástól felfázósan fájón menstruálva totál beállt a hátam gyógytorna előtt, a végét már alig bírtam megcsinálni, bebújós cipő lesz pár napig.

A térdem nem fáj.

A lelkem igen.

...és kiakadok azon a hülye (és hamis) érzésen, hogy nem szeret senki és aztán kiderül, hogy tök sokan szeretnek és akkor meg azon pityergek.

Nem való nekem már az érzelmi hullámvasút.

Ja, meg ma jön meg.

És TCsV elutazik három hétre kuvvamessze és engem adott meg értesítendő személynek, meg csekkoláshoz, ha a vízum miatt ellenőrizni szeretnék.

És tök büszke vagyok a futásomra, erre jön egy hónappal később bokával sérült (jó, nem ilyen műtétes) kolléganő és ő többet futott hétvégén! :(((

Utol kell érnem.

A mai edzés tűző napsütésben sokat nem segített a hányingeremen, ma egy zsemle, egy fél kocka csoki és 3 dl narancslé van bennem némi víz mellett.

Mondjuk talán így hatékonyabb a két óra erősítés, nomeg hadd büszkélkedjek: lefutottam levezetésnek négy kört, 1 600 métert. A lábam egyelőre nem fáj jobban mint szokott. Hurrá!!!

Az idegeskedés kikapcsolja az étvágyközpontot?

Ja és persze meg is osztom veletek a gondolatmorzsákat. Nem kell engem olvasnotok hétvégén! :)

Na jó, mivel egy napja hányingerem van és nem tudom, hogy gyomorrontás vagy idegeskedés, ezért ma pihi és filozofálás.

És ideje lenne dokumentálni a programokat, mert így is hiányos marad. Remek kertiparti a fővárosban, hasonló vidéken. Cuki három bébi, kiscsoportos strandok és hiányoló pincér, nagycsoportos fürdőzés és városi beach. Apu szülinapi ünneplései és családi bulik. Vicces színház és sok rumos koktélok az éjszakában, felfedve Illető házasságának kétségeit. Nagy fagyizások a cég körül, általában Tével. Edzés a naplementében és villámok közt. Gyógytorna csapat vigyorogva vár, mert jön a szórakoztatás, amit a gyógytornásszal lenyomunk. Akinek a lelke valahogy nagyon az enyémre talált. És pasit vadászik nekem, mert maguktól az összes kispapa mozdult rám, akiket vonzok mint fény a szúnyogot. De a lelkemet felkavarta a régi szerelmem, akire egyszerűen nem tudok haragudni, és valaki elmagyarázhatná végre, hogy a Jóisten vagy az univerzum miért küldi mindig utamba, amikor épp elfelejteném és amikor érzem, hogy ő még mindig félreismer. Ha van dolgunk egymással, akkor meg árulja már el valaki, hogy micsoda, mert nem értem. 16 éve nem értem.

Ja, a filozofálás. Soha nem keveredek a Libri lélekről és filozófiáról szóló könyveinek jó nagy sarkába, hisz azt szépirodalomban már százévekkel ezelőtt megírták Shakespeare-k és Maupassantok líraian és könnyen emészthetően.

Ma kíváncsi lettem, és kezemben egy kortárs regénnyel átbandukoltam. (És tele volt pocakos kismamákkal. Na ezt magyarázzátok meg!) Gondoltam, keresek egy könyvet, ami az egyedül élőknek/ről szól, mit javasolnak, hogyan maradjunk nők, amikor nekünk kell foglalkozni a defekttel, a riasztóval, a lakásfelújítással és önállóan kell döntést hozni a hiteltől a laptop szoftvereiig.

Nuku. Semmi. Nyisto. Nichts.

Semmi nincs az egyedülállóknak. Persze bele lehet beszélni pár könyvbe, illetve akad hogyan csábítsunk pasikat típusú (áááá! cici ki, mosoly fel, ennyi), de célzatosan ez tabu, vagy a Libri dolgozói tartják kelendőbbnek a párkapcsolatos írásokat?

Szal a kortárs magyarral meg három vidám okoskodással jöttem el és a pénztáros a törzsvásárlóim nélkül is megadta a kedvezményt, meg látta, hogy ott vásároltam pár napja és adott kedvezményt arra a kuponomra, amit szintén nem vittem magammal de nyilván akkor kaptam, naszóval könyvesboltba járni mindig jó.

És nekem az múzeum. Zavart, hogy emberek hangosan beszélgetnek, telefonálgatnak, átkiabálnak sorokon. És kár, hogy a múltkori buklájnban kószáló nem szólított le, bár látszott a terve, csak elslisszoltam.

Szóval a hétvégi terv néhány levegőben lógó szál elvarrása 1-2 fiúkezdeménnyel, és feltöltődés pár könyvvel.

És várakozás.

És egy edzés, egy kreatív délután, egy strand, egy szalonnasütés, az esték szabadok így, hogy mindenki nyaral. Nem baj, legalább kialszom magamat, a szerdai 3-3,5 óra alvás még kísért.

Gyűlölöm a bizonytalanságot.

Egész nap hányingerem van.

MMS-ből nem mindig ér át ide a bejegyzésem, kb annyit írtam, hogy van, aki nehezen tanul:

Este simán kinthagytam az erkélyen száradni az edzéscuccot. Aha, vihar volt.

Mire hazaértünk, mosásvizes volt újra.

Nem első alkalom, hogy vizes nadrágban mozgok, végülis úgyis csatak lenne percek alatt.

Ja igen, újra eljárok edzésre a gyt mellett.

És jó, bár fáj.

Nézzetek facebookot. Hihi...

Nézzetek facebookot. Hihi...

És mindig történik valami és ez így jó.

Mind örvendeztek vala.

És aki akar, az gondoljon rám mondjuk holnap ilyenkor. Köszi.

Nem tartom magamat egy nehéz felfogású valakinek (mondjuk valakinek sem nagyon), de nekem ma esett le, hogy nyár van.

Tegnap és ma a csajbanda munka után strandoltunk, ebből már leeshetett volna.

Mégis a mai esetek nyitották fel a szememet, reggel a libegős, fűzöld alapon pink-sárga rózsás ruhámban libbentem, amikor egy pasi megállt mellettem és konkrétan gratulált(!), hogy milyen jól nézek ki, és hogy azta. Hú.

Jó, hát igazából ilyet én is csinálok, egyik nap egy magas, napbarnított pasi jött velem szembe az utcán, és egy ötvenes fickónak ecsetelte, hogy tudja ő, hogy már nem fiatal, 37 éves és ez látszik is rajta. Aztán csend, mert elvonta a figyelmét a mellem valszeg, akkor értünk egymás mellé. Úgyhogy odacsicsegtem neki, hogy "nem látszik!".

Megáll, visszanéz, majd felnevet és többször szépen megköszöni. :) Minek rágódjon ezen, jó pasi, na! :))

Aztán most strand után strandos kóccal a fejemen, továbbra is libbenősben bemegyek a kisboltba, látom ám fél szemmel, hogy egy 23-24 éves szép kölyök megnéz, de gondoltam, biztos a ráncaimat...

Aztán a pénztárosfiúval megbeszéltük az élet dolgait, mikor látom, hogy a kölyök a bátyjával (apjával?) vár a bolt előtt.

Kimegyek, rámköszön. És mosolyog. És kacéran néz. És légyszi adjam meg a számomat! Nagyon topon lehetek ma flörtben, a reggeli pasit egy "kösz, nem"-mel küldtem el (mit kösz? szegény! :D), a kölyöktől megkérdeztem, hogy mit is szeretne. Frappáns kérdés, ugye?

Hát, hogy neki az ilyen formás, nőies nők jönnek be és erre lakom-e, és nagyon bájos volt, és telefonszámot nem adok ki, megígértem, hogy megjegyzem a számát, majd én jelentkezem, ha szeretnék.

Á, szerinte úgysem jegyzem meg, elmondta, majd háromszor visszamondatta (9 számjegyet meg bírok jegyezni), majd erre becsatlakozott a báty (apa?), hogy nem akarok-e nekik dolgozni, okos lehetek, ha ilyen jó a számmemóriám. :D

Hát ennyi kaland volt mára, ezenkívül Kolleginát szórakoztattam a közértben, hogy mindent kiszámoltam, szoroztam, kalkuláltam, kalóriát szoroztam-osztottam, úgy tűnik, a demencia részleges, a számokban lassabban épülök le mint testben memóriában.

:)

A tegnap teljes bícsfílingben telt, de mára t*künk tele a hőséggel (tudatalatti: hűség-et gépeltem elsőre), ezért lefújtuk a mait, még OBI-ba sincs(!) kedvem menni, inkább egy légkondis, leredőnyözött szobában a vasalt lepedőn fekve, ölemben a laptoppal (lusta vagyok összekötni a tévével) nézem a Two and a half men Ashton Kutcheres részeit. Nem ilyennek képzeltem a hangját. És tök magas.

Este meccs! :)

A tánctól nem, a tegnapi gyógytornától begyulladt a csonthártyám. Levontam a következtetéseket. :D

Ma meg finomítottunk inkább a mozgáson, nem erőgyakorlatok voltak. A másodikat jobban szeretem, imbolyogni felfújt korongokon unalmas.

Nem, nincs izomlázam, kedden szétszadizott a gyógytornász, csak labdávalugrálós és kitörésben rugózós feladatokkal bsztatott, tegnap TCsV négy órát táncot tanított egy vidéki táborban és én is végigugráltam, szerencsére csak pár ember figyelte az én lábamat, próbáltam szimmetrikusan csinálni, nem ellumpenkedni. Naszóval az négy óra tánc. Meg még este jópár perc.

Közben elkényeztettek: a táborvezető alkoholizálásra csábított, egyik régi tánctanár az első sóhajomra, miszerint kéne egy csokitorta, szervált nekem egyet banyek, a tök világvégén, mindenki a lábamat védte, amikor arról max. Anyutól hallhatott a legtöbbjük mert nem terjesztettem széles körben, ligetek, tavacska, jó levegő a világvégén, sok gyerek, az egyikkel ma lesz az esküvőm és bár eeekkora zsák pénzük van otthon, de hozzámköltözik, naszóval vidám egy nap volt tegnap.

Még Őszhalántékot is vendégülláttam reggel.

Ma meg főnökeim külföldön, úgyhogy legyőztem a lelkiismeretemet, hogy ebédidőben kimegyek és elmentem tornázni délre.

Holnap is délre megyek.

Ma még mennék zumbára lelazulni, de ha jól rémlik, tavaly épp belekezdtem a minden nap sportolok tervembe, amikor összeroppant a lábam táncon.

Szóval lehet, hogy ez sok lenne, bár az állóképességem megvan hozzá, sokkal többet is bírnék mozogni. Csak térd nélküli mozgás kéne. :)