Ma két helyről megtudtam, hogy jófej/kellemes vagyok, illetve felmerült egy kérdés, hogy
"de ha nője van, minek társkeresőzik, ha nem akar nőt?"
Ezen mind gondolkozzunk el egy pillanatra.
Ma két helyről megtudtam, hogy jófej/kellemes vagyok, illetve felmerült egy kérdés, hogy
"de ha nője van, minek társkeresőzik, ha nem akar nőt?"
Ezen mind gondolkozzunk el egy pillanatra.
Szoknya kétoldalt beszűkítve, alul felvarrva, csipke elosztva.
Olyan helyes kis szoknya lett így, sajnálom bevonni...
Nabammeg!
Most megjött a kreatív kedvem egy csizmából kilógós lábmelegítő/csizmára visszahajthatós szél kötéshez, erre találok egy már lekötött darabot, ami pont jó. Eltisztázom, elvágom és kész.

Akkor kéne mást csinálni.
De miket is akartam készíteni?????
A múltkorában érkezett két fizetős felkérés is, hogy készítsek valamit, de visszautasítottam. Nem vagyok szakember, nem profi, amit készítek, na. Tavaly egy ékszerszettért elfogadtam pénzt, úgy izgultam, nem hiányzik. Igaz, azt imádták! :)
Ezekhez van itthon minden alapanyagom:
A csipkeszoknya, de nincs kedvem ma varrógépezni.

Másik szoknya a TCsV hozta álomszép anyagból, de nincs kedvem szabni. Különbenis fogyok, addig nem szabok semmit.

(A minta ez, a fazon, szín nem.)
Táska, ígértem, lógok vele, szintén szabni kéne, de még vizes a beavatott anyag. (Megkönnyebbült sóhaj.)

Egy téli, egy éve majdnemkész táska, de ahhoz erő kell, már csak a másik fül kézi rögzítése hiányzik.

Egy elkezdtett filigrán drót fülbevaló, áh, ahhoz türelem kell.

(Cleo)
Sálkötés, valami nemangol írta angolul a mintát, már órákat töltöttem az elemzésével, de még nem tiszta.

Jaaaaaaj, mit csináljak??
Kezdem a csipkeszoknyával, derékban beveszem, felhajtom rövidebbre, rátűzöm a kézzel felvarrandó csipkét. A hosszt tegnap már kitaláltam.
Ja, hogy ahhoz nem a számítógép előtt kéne ülni?
A héten még jártak nálam a fiúk, jártam én náluk, volt színház, remek színészek-előadás-rendezés-darabok, minden egyben, ahogy látom, más nézők sem szivárogtak el a négy óra alatt, a kritika is korrekt. Én több provokációra számítottam (Pintér Béla, meg a meztelen pasik a színpadon, na ja), ez így volt tökéletes egyensúlyban.
Wampoltunk, órákat sétáltunk a szépséges vénasszonyok nyarán keresztfiammal, anyjával, Parti Nagyot elemezgetve és Tóth Krisztát éltetve (az anyjával, ugye), voltam fél nap randin lásd lent, voltam feketeblézer-vadászaton, sikertelenül, turkáltam szép ruhát és dolgozós blézert, aztán ha még nem is bírtam rá magamat a kreatívkodásra, de beavattam két anyagot és feltűztem egy szoknyát, jó nagy rendet raktam és a káoszban felhalmozódott munkáim 98%-át elvégeztem pénteken erősen ráhasalva.
Kezdődhet az új hét, új kihívásokkal.
A lenti egy randis kiruccanáson történt. Csak a tisztázás végett, nem egy vadidegennel.
Amiről beszéltem: hét napos a szünet a hormontablettákban, hogy azért a szervezet azt higgye, működik, és csupán öt nap nemszedés után egy helyes pasit bámulva képtelen voltam elhessegetni a gondolatot, hogy izéljünk már végre...
Nem, nem mutattam ki. Asszem.
A Syoss hidrogénperoxidja milliárdszor jobb a L'Oreálnál, ami felmarja a bőrt is napokra.
(X)
Megint utolért a menzesz fáradtság.
Vagy tíz levéllel lógok, egyszerre négy munkát kéne bent végezni, de egy órányi túlóra után szimplán leléptem, mert két számot nem bírtam már egyeztetni.
Ezer kézimunkát csinálnék, de nem kezdek bele.
Millió könyv vár, és nem nyitom ki.
És lassan a fejemreborul minden, csak a legszükségesebbeket csinálom meg, ami már a körmömre ég.
Valaki meg tudja magyarázni, hogy miért?

Keresek egy új dokit.
Elegem van az öt éve szedett hormonok mellékhatásaiból, abba akarom hagyni, keressenek más terápiát. Már kezd rendbejönni a térdem, rendbehozom az endokrin részemet is. Nem hiszem, hogy csak ennyi, hülye mellékhatású szerrel lehet karbantartani. :(
Ritka fajta nő vagyok állítólag. Olyan, akivel el lehet menni a csülkös étterembe.
:DDD
(Tudom, majd eszünk halat is!)
Az elmúlt héten három, valaha körém keveredett pasi jelzett, hogy sokat gondol rám, meg hogy találkozzunk. Persze nyilván nem az, akit szerettem volna. Már vagy 15 éve...
---
Azt említettem már, hogy alkarizomlázam van, annyi ideig és annyi ruhával álltam tegnap sorba a próbafülke előtt?
Textilboltban minimum levágott mennyiség 30 cm. (Bár a neten 10 cm szerepel.)
Duplaszélesből ez hatalmas, nekem csak kb. 3 tenyérnyi kéne az egyikből.
Épp bejön a boltba egy lány, hasonló anyagot keres. Megszólítom, nem kéri a felét?
De jó, persze.
Az egy dolog, hogy a pénztárnál képtelenek voltak beütni a kasszába, úgyhogy odaadtam a lánynak a fele pénzt, ő meg kifizette egyben és elvitte a fele anyagot, én még válogattam tovább, de a hülyék hosszában vágták félbe!
Szóval mindkettőnknek van duplaszéles anyagból 15 cm-es csíkja.
Ezek idióták.
Mindegy, nekem jó így is...
Utána átmentem a kedvenc röltexembe, vettem a turis szoknyához 8 méter csipkét, hátha egyszer megérkezik a fél éve eltűnt kreativitásom és ilyen lesz belőle, csak feketében.

- ...a Don Carlosban is láttuk Makranczi Zalánt régen, még Alföldi rendezésében a Bárkában, amikor 18 évesek kuncogása kísérte, ahogy levetkőzik a színpadon.
- Tényleg, azt együtt láttuk!
- Naná, ilyet kivel láttam volna? :D
Ma láttuk Alföldit bassza meg, prófétának.
És ahogy a rendező mondja:
"Bizonyos tekintetben, amit Kushner mondani akart, talán az, hogy az embernek át kell esnie azon a betegségen, mintha egy alagúton haladna át, egy sötét alagúton, és ha az ember nem megy át ezen a sötét alagúton, akkor nem élheti át azt, amit az élet hoz neki. Tehát annak érdekében, hogy a fényességet értékelje, meg kell, hogy élje a sötétséget is. Ebben az értelemben a betegség úgy fogható fel, mint egyfajta akadály, vagy szükségszerű lépés annak érdekében, hogy egy újabb átalakuló fázisba kerüljünk, abban, hogy megértsük a dolgokat. Tehát ő valahogy azt mondja, hogy a szenvedés szükségszerű, az embernek szenvednie kell, ugyanis ennek révén a megtisztulás, a fény az alagút végén más fényben tűnik fel."
Hála Istennek a negatív orvosi jóslatokkal ellentéttel a kisfiú egészségesen született meg!
Üdv a mi világunkban, Hunor!!
Őszhalánték régóta használja a közösségi oldalakat, ha beosztottat felvételiztet.
Most a főnököm nem tudta, ki is egyik kolléganőnk, átküldtem neki a fb profilképét.
Leegyszerűsíti a dolgom, épp eleget magyarázgattam már neki, hogy tudod, a nagyon nagy fenekű a hr-ről, az x mellett ülő a negyediken...
Így egyszerűbb.