Tobber életblogja

Jr meggyógyult, igenigenigenigenigenigenigen!!!!!!!!!! :)

Én rettentően örülök, hogy a Terápiában Nagy Ervin szerepének vége és végre Blaskó Péter veszi át azt a napot a sorozatban.

Még mindig szerelmes vagyok belé.

<3

..és itt szépen felsoroltam, hogy melyik szerepeiben imádtam Wolandtól az Úrig (jó kis út! :D), szépen, egyenként, aztán lekapcsolt a gépem figyelmeztetés nélkül, hogy frissít valamit.

Hát jó, akkor nem írom meg. Szeretem Blaskót. És a Terápiában egy önmarcangoló okos férfit játszik, aki kérdéseket tesz fel, elégedetlen és válaszokat keres mindenre és vajon ez-e az értelmiségi lét lényege, hogy mindig kételkedünk, jó-e, amit csinálunk, jó irányba tartunk, tartunk-e valamerre, létezünk-e egyáltalán, és fontos-e kérdéseket feltenni, és akkor egy ilyen, talán megoldások nélküli ám rendkívül szórakoztató eszmefuttató levelezésem már ott tart, hogy Hegel vagy Kant és egy másik levelezés ott tart, hogy az ő stádiumuk a fejlettebb kapcsolati szint, vagy majd ha egy másikéra lépnek, vajh nem visszalépés-e az, és akkor döbbenünk rá, hogy igen, a kétely a fejlődés útja és igenis keresni kell a válaszokat, még ha gyakran rögös az út a megfejtésig. Ha van egyáltalán.

Kisfőnök plusz egyik HR vezető, negyven körüli férfiak:

- Te, várjuk már ki ezt a világvége dolgot, hátha nem kell karácsonyi ajándékokra költenünk.

- De jó ötlet!

Tobber: - Ha világvége lesz, akkor miért akartok spórolni?

Két típusú új dolgozó középvezetőnk van, az egyik sütit süt a főnököknek, és addig nálunk rakja le, míg megérkeznek, néha arraszédelgő középvezetőt megkínálva vele.

Aki nem akar jóban lenni velünk, az se legyen már bunkó. (És nem, nem szeretem a sütiket, a gesztus, ugye). Egyébként rossz taktika, mindkét igazgató kikérdez engem, mi a véleményem az újakról, én nem megjátszós helyzetben (kávézás, kocsmázás, mosdó stb.) is látom őket, bíznak az emberismeretemben.

A másik, aki már ügyfélként is kinyomozta Kollegina névnapját és virágot hozott, hogy bevágódjon.

Felvettük, ma forraltborozni hívott el a vásárba munka után, kicsit előadta magát, felmérte, mennyi infót tud belőlem kiszedni (infót nem, de szívesen segítek felvázolni az erőviszonyokat).

Ügyes, nagyon ügyes.

- Te figyelj, a tanácsadód egyébként jó a szakmájában?

- Aha, zseni, miért?

- Mert gyerekszobája... hááát...

- Miért?

- A 3 méter széles folyosón elmegy mellettünk, hónapok óta nem köszön, pedig naponta találkozunk. (Egyébként volt, hogy böffentett mellettem elhaladva. Mármint nem köszönést, hanem konkrétan.) Bejön az 5 nm-es konyhába, nem köszön, kimegy, és az ajtó mögé bújva várja meg, míg szabad a kávéfőző.

- Lányok, ti túl hamar ítélkeztek.

He? Ez nem ítélet, tény. Nem köszön. (Az ítéletet magunkban tartjuk.)

Valami ciklikus igényük van a valaha rámhajtóknak, hogy elhajtás után vissza-visszatérjenek a próbálkozásaikkal, most Niko irogat (MOST!), az előbb áőőőááá béna vagyok nicknevekben, na... az a srác írt, akivel nyáron valami romkocsmában randiztam, nemtom, hogy hívtam itt. A nagyonokos nagyonunalmas. Ő is visszajelentkezett már két hónapja, meg ma.

Végiggondolva... Őszhalánték elképesztően okos, Jr még szorgalmas is hozzá, pgy két hasonló diplomájú mint én, de egyébként okos lenne, ha nem hülye.

Jaj, bevonzom apámat sokszorozva??

Úgy kell elhagynom ezt az árnyékot, hogy buta pasival kezdek?

(...rinyál a nő, aki túl sok pasiból nem talál megfelelőt. Rigócsőr királyfi. Tudom.)

Hihihihi, nagyon-nagyon vicces egy kétévesnek miniatűr köténykét, meg edényfogó kesztyűket varrni, komoly 14 cm hosszúakat, biza! :D

Mindenféle baglyos-gombás rajzos anyagot szereztem hozzá, hétvégén felteszem fb-ra!

A lenti előjelekre rátett pgy még egy lapáttal, aki ha nem akarok találkozni vele, zsarolós hisztit csap, ha felkínálok egy programot, akkor még aznap is "majd meglátja".

No igen, azért mentem el anno Drpr-hez többek között, hogy miért bánnak csicskaként férfiak velem, miért néznek komplett hülyének, mit tegyek ellene. Ez úgy 8 éve lehetett.

Szépen kifejlődött a velemnemszórakozhatsz mentalitásom közben. Az első hazugságot sem nyelem le, hülyének se nézzen, hogy így-úgy akar, de a tettein más látszik, vagy ő sosem tesz semmit, de azért az tök jó, ha én mindig főzök.

Hát, pgy átjött tegnap, ha már két hét köhögésem alatt nem engedtem át, akkor ment a hiszti, hogy nem is akarom látni, majd kitalálta, hogy csak egy órája van. Hát jó. De ez így egysíkú neki. Mikor a programajánlataimra nem jött el, magától nem ajánl, és 1-1 órákat akar rámszánni és non-stop kötözködik.

Így ma egymásnakfeszültünk levélben, és megkértem, hogy ne erőltessük a témát.

Elképesztő, hogy mit megengednek férfiak, a környezetemben is! :S

Várom, hogy Jr meggyógyuljon, irogatja, hogy hiányzom neki. Őszhalánték meg teljes hanyagolásban szegény...

Levél keresztfiam anyjától:

"a lányom teljesen Rád van kattanva - bár ezt nem mindig meri/tudja kimutatni"

Családi sajátosság... :)

Nagyjából rohanás a tervek szerint, a vissza-visszaköszönő nátha nehezít, illetve Jr betegedett le, úgyhogy ma éjjel végre volt időm aludni. Most rohanás tovább.

A tegnap legszórakoztatóbb pillanata, amikor a céges Mikulás-bulin eddig csak a kirándulásainkról ismerő kolléganőférj konkrétan nem ismert meg, kész tanulmány volt az arca a sziagergőtől a döbbenetig. Talán ritkán sütök szalonnát pink felsőben és féltenyérnyi fülbevalóval... :)

---

...és bejelentkeztem a következő varrótanfolyamra is. Kezdek rabja lenni, pedig a varrás eddig másodlagos volt mindenféle kézihobbi, kötés, drótozás, stb. mellett...

...és megrohannak az érzések, elpityeredek az utcalámpával megvilágított hóesésen és csak bámulok felfelé a fák között és boldog vagyok, és imádok éjjel vezetni és abs-t próbálgatni, és szerelmes vagyok a télbe és egész nap hótaposóban járkáltam mert a köcsögök nem nagyon fűtik az irodát körömcipőhöz nem volt bent senki fontos, és Tével forróitaloztam a vásárban ebédidőben és végre megengedtem másfél órát munkaidőben, amit soha, és röhögök, hogy Müzlit milyen jól elszórakoztatom a nyomorommal, és segítettem a Mikulásnak a csokiosztásban a kollégáknak, néhányat remek trükkel figyelemelterelve (na jó, Illető rájött, de volt aki később sem kapcsolt) és két embernek megvarrtam, amit a külső pultra tettem ki mert akkora sikere volt, hogy a csajok rájártak csodálni és kettőről tudom, hogy nagyon örül majd neki, és én már kaptam after eight mikucsokit, mert egy kollégám nőjének munkaidő után tettem némi kedvességet, aztán elmentem táncolni, ahol még mindig a hierarchia tetején vagyok, pedig 1,5 éve nem lépek fel, és a csapat sem pár hónapja, de jönnek, hogy hiányzunk, mert mi vagyunk a virtuóz banda, és a konkurens kedvelt csapat főtáncosa külön köszönt, pedig csak színpadon látjuk egymást és a zenészek is kedvesek és hiányoltak, pedig asszem 3 hete voltam legutóbb itt.

És fáj a lábam, de megérte és hazafelé pont ugyanezen kisebbség tagja hívott, hogy ezer éve (Niko, tizenéve exkolléga, néha nyomul, kavartunk is valami sztendrei buli után és remek teste van és izgalmas sportot űz (és mozgalmat kellene indítani hogy minden sportot testhezálló ruhában űzzenek!) és lebeszéltünk egy táncos bulit és nálam folytatást az ő csapatával, ezer éve nem láttam őket és aztán már a következő buli is belebegtetve, és a héten még lesz szépítkezés, majd tánc, amin TCsV csak akkor hajlandó megjelenni és tanítani, ha elmegyek vele, aztán varrástanfolyam, majd Mikulás-parti keresztgyerekkel, majd Jr-ral éjszakázás, aztán varrás keresztgyerek jövő heti szülinapjára, az anyja már átküldte a méreteit, aztán pgy este, majd vele is vásári forróitalozás, majd karipartik, tánc, rapidrandi Jr-ral, keresztgyerekkel egész nap eltöltése, szabin leszek, szombati munkanap, majd Té és Pénél buli, majd A diótörő, amire gyerekkoromban nem volt pénzünk, pedig apám Cs-fan, majd próbálnék pár estét ajándékkészítésre szánni, már szervezzük a tavaszi vébé-jegyeket, majd karácsony, család itt meg ott, majd mindenféle táncosokkal házibuli, majd évzáró táncházak, aztán szilveszter, aztán jó lenne elhúzni egy havas dombra, kiülni a panzió erkélyére sínadrágban és töpörtyűt majszolgatva elmélkedni, mennyire felgyorsult megint az élet az éveleji ingerhalott kényszerpihenőhöz képest.

Álmomban nem gondoltam volna a térdműtét után januárban, hogy én ezt így bírni fogom decemberre. Annyi embernek hálás vagyok ezért!! Meg a Jóistennek, hogy őket ideküldte hozzám.

Azt hiszem, volt valami lelassítós tervem is, majd utánanézek.

Igen, a tippek helyesek, megrohantak mindenféle érzések, mert abbahagytam az érzelem- és libidógyilkos hormonokat.
Igen, és menstruálok.

Vettem egy nagyon vastag sapkát.

Kiöblítettem.

Két napja szárad a radiátoron.

Mondom. Vastag.

Tudom, a világ összes meghatározó sajtóorgánuma engem figyel, mit is írok, úgyhogy üzenném, hogy néhányatok téved, nem vagyok egy britbulvár expert, de II. Erzsébetnek nem unokája, hanem dédunokája fog Katalintól születni.

Nincs még egy ilyen felemelő érzés mint beállt háttal, menstruálva köhögni.

- Párkapcsolatban él?

- A kérdés inkább arra vonatkozik, hogy élek-e szxuális életet, ugye?

Bátor az ember, ha olyan nőgyógyászhoz megy (amíg a sajátja magának szülöget), aki klinikájától a cégem pár hét múlva megvon évi soksokmilliós bevételt.