Tobber életblogja

Azt meséli Laci, a zöldségesem (mert nyíííílván mindenkivel eldumálgatok), hogy az elmúlt 1-2 évben rohamosan zuhan a vásárlói pszichés állapota.

Türelmetlenek, elégedetlenek, rosszkedvűek. Legutóbb egy nő ordibált vele, hogy miért nincsen magyar eper. November közepén.

Laci diplomatikus kereskedő, de ez még őt is felhúzta.

Lacit szeretjük, ha délelőtt megyek a tízórai kis gyümölcsömért és megemlítem, hogy még jövök délután a szokásos szüleimnek bevásárlós körre, akkor nem hagy fizetni, ráérek délután egyben. Ha nem ő van ott, bemondásra elhiszik az összeget. (Számolgatom, mire költök, az egyik legnagyobb költésem a zöldség-gyümölcs. De ezen soha nem akarok spórolni. Ergo fontosabbnak érzem a pszichiáternél :D)

Ja, a 38 alatt megfelelő májértékem 174 és mivel nem vagyok alkoholista, sőt, ezért elég gáz önmagában, nem fogok még antidepresszánssal is ráterhelni. A héten megyek ezzel belgyógyászhoz.

Hiányzott.

A pszichológusom szerint nagyon szarul vagyok. Mindig is nyitva tartotta a lehetőséget, de most konkrétan megkért, hogy egyeztessek egy pszichiáterrel és kezdjünk el gyógyszerezni, mert nem vagyok jól. Szerintem a stressz, a klimax, meg a hozzá csapódott hormonkezelés cseszi el az életemet, az meg remélhetőleg már csak 1-2 év, de meggondolom. Nem hiszek a szőnyeg alá söprésben és mindig is féltem, hogy függő és kiszolgáltatott leszek. Beleegyeztem, hogy ha tb alapon tud valakit, elmegyek hozzá átbeszélni. Na azok az ismerősei persze pooont nem érnek rá, de öt orvost is átküldött, akik „pár alkalom” magánrendelés után felírnak gyógyszert. 50 perc 30-35 000 forintért.

Hát én csóró is vagyok, meg a pofátlanság csúcsa ennyi pénz gyógyszerfelírásért, miközben másnál járok terápiára, úgyhogy megköszöntem a lehetőséget, amire egyébként sem akartam igent mondani.

Ettől még szarabbul vagyok.

És a színházunk is elmarad.