Végzem a saját munkám, a lassan felveszünk valakit helyettesítést (utána vidékreutazós betanítást), meg a projektdolgokat, ez 2,5 embernyi munka, záráskor külön élmény.
Erre felkértek üzemi tanácstagnak. Igazán megtisztelő egy ilyen hatalmas cégnél, de „valahogy” nem marad időm.
A két hét fejfájásból a hajhullás maradt vissza, de az ijesztő, ezerrel eszem a vitaminokat meg sapkát hordok, de nem javul.
Úgy érzem, mintha valamiről lemaradnék az életben.
Pedig végre olvasok, sokat kreatívkodom, találtam mustlelőhelyet, sokan együtt ebédelünk, cimbikkel társasozunk, örülök a politikai eseményeknek, mégha MZP-től a hidegvíz kiráz, annyira emlékeztet önző és lenéző férfiismerősökre, akikről nem tudnám elképzelni, hogy fontos MÁSOK boldogulása (és olyan az angol akcentusa, mint mikor én nemangoloknak angolul magyarázok).
Két hét múlva négy nap szépvidéki elvonulás a csajokkal sokan, még a céges utazás is szórakoztatott, akkora szeretettel fogadtak, Kócos imád és ezt nem szégyelli hetente elmondani hűséges kutyaszemekkel. Szerveztem ingyen céges masszázsokat, intézek jópofa rendezvényt, megyünk kollégákkal főzőiskolába mint csapatépítés, aztán havernőkkel cukrászworkshopra (egyelőre fél nap, de alig várom!), tervben van pár nap vidék, ha már odarendelnek dolgozni (egyik kedvenc magyar városkámba), az ottani cuki kollégák lecsaptak a szabadidőmre, meg jó lenne adventi nyüzsögni.
És akkor tök üresnek érzek mindent. Visszautasítom a cimbik ötleteit (a táncon tombol a vírus, így az hanyagoljuk), vagy hogy Té átjöjjön iszogatni. Moziba még elbattyogtam, a színház már nem jött össze.
És rohan az élet és Papírkutyus lassan felnőtt!
És egyszerűen nem értem, hogy a szüleim hogyan tudtak 30/32 éves korukra (hitelre) megvenni egy lakást, autót ÉS 31/33 évesen megvenni egy telket kétemeletes lapraszerelt faházzal, amit ők raktak össze, miközben én egy-két éves(!!!) voltam, Anyu meg újra terhes. Hisz apám 24 évesen végzett az egyetemen, Anyu meg gyesen!!! Hogy a fenébe tudták? Oké, utána elég spúr éltünk egy fizetésből, de akkor is. Én meg nem jutok elég megtakarításhoz kb. semmire, mert minden évben elviszi vagy egy teraszfelújítás vagy egy húsz helyett 14 éves autó!
Ilyen megmagyarázhatatlan rosszkedvnél kellene nekiállni tornázni, súlyzózni, de inkább fekszem és netflixezem a meleg szobában (nem mintha a tornát nem ott végezném, mindenem van hozzá. A motiváción kívül).
