Beadassam az influenzaoltást? Két éve úgy letepert (a vírus, nem az oltás), hogy két teljes hónapig köhögtem valami szövődményétől, elment a hangom hetekre és 12 nap konstans láz+hasmenés gyötört, életem lerosszabbja. A háziorvosom szerint csak pihenjem ki, jó. Tavaly beadattam, semmi bajom nem volt. Idén meg még itt a covid is, lehet, hogy kéne, nekünk ingyen van. Ellenben nem is tömegközlekedem, ahol elkaphatnám. Nemtom.
---
Tegnap annyira sírtam, hogy ilyen rusnya vagyok! Más csak úgy kikel az ágyból és nem bajszos és szép a haja és sima a bőre, nekem meg pillanatok alatt lenő a tökősz hajam, lóg a mellem és undorító, a bőrömet már napok óta kerülgeti az allergia, inkább nem mertem krémet rátenni napok óta, erre pont péntekre lobbant be az arcom, úgy néztem ki, mint egy leprás még egy kiló sminkkel is. :( Más ennyi melóval várat épít a külsejéből, én a xarból erőfeszítéssel is csak ilyen roskadozó putriviskót. :( :( :(
Ja, meg fog jönni és iszonyú kekszhiányom van, ilyenkor pláne kiakadok.
Ronda, kövér gyerek voltam, volt pár szép évem, de az már huszonéve elmúlt. Tényleg nem értem, aki manapság rámmozdul.
Oké, elhatároztam, hogy ezt az évet magamra szánom, mert 45 évesen nem nézhetek úgy ki, mint néhány negyvenes kollegina, juj.
Aztán elkezdtem keresgélni, hogyan néznek ki manapság a korosztályombéli, 90-es évek szupermodelljei. Hát bizony még őket sem kímélte a kor, szinte fáj nézni, hogy egykor bexarásgyönyörű Linda Evangelista is egy duci néni lett, mint én.
---
Egyébként kimondottan jó hétvége volt a bőgéstől eltekintve, pénteken szórakoztató volt az informális céges skype-unk, aztán beletörött a bicskám egy közel százmilliós ügybe, ami kiborító, és nem találok megoldást (nem én baxtam el, inkább hagyjuk, milyen pozíciójú munkatárs).
Deeee voltunk az esküvőn, zártkörű, tizenketten, megható, pityergős (ők is!), megismertem egy szupercuki lányt, szívesen barátkoznék vele (na ilyet sem mondtam úgy 15 éve!), majd meggyőzöm TCsV-t, hogy alakítsa úgy a következő összejövést, ha lesz egyszer, hogy ő is csatlakozzon.
Esküvőkön mindig belémszúr az érzés, a megfelelő utat választottam-e, hogy én nem akarok tartós párkapcsolatot, de erről majd 20-30 év múlva tudok nyilatkozni, egyelőre a legjobbnak tűnik számomra. Soha nem voltam igazán olyan boldog párral, mint szingliként (már amennyire ez szingliség Kócos mellett).
Hazafelé az utcában lassítva elkaptam szüleim vacsorájának maradék morzsáit. Három napig ettem azt a mennyiséget.
Szombaton pedig egész nap egy kiscsoportos ötvöstanfolyamon forrasztgattunk a kreatívos barinővel meg a hugával, végigkacarásztuk, nagyon vidám nap volt és kreatív és sokat tanultam és ha egyszer kész az ezüstözése, akkor el is hozhatom. Lehetett volna csicsázni, én elsőre egy minimalista-modern ékszert akartam, majd legközelebb bátrabb leszek.
Tegnap csodás idő volt, próbáltam valami kreatívat készíteni, de le is bontottam az egészet, ez a maximálisan vagy sehogy nálam a kézművességben jön elő és a közben nézett Vis a vis spin off is gáz, ezt levezetendő csillogóra takarítottam a lakást. Tudom, meg fog jönni. Anyu beadott néhány s.k. képviselőfánkot, vajon miért voltam dagadt gyerek??
---
Tudom, hogy a depresszió jelei köszöngetnek, öregkoromra nehezebben bírom a szeretett őszömet és a hormonok sem álltak be (látom a támogatós csoportban, más is küzd az injekcióval), de a legdühítőbb, szétszórttá váltam. Sosem törtem össze tárgyakat, ma sikerült egy kedvenc tálkámat, múltkor egy kedves lámpámat, illetve egyik nap nagyon nem ettem, rávettem magamat egy csirke-salátára, gyönyörűen tálaltam is magamnak, majd felemeltem és az egészet leborítottam a földre véletlenül. Hát, nem örültem. Ma reggel meg terveztem egy irodalátogatást, csak épp egy fontos kütyüt hagytam otthon, úgyhogy a stadionnál csaptam egy jobbost és hazajöttem, majd megyek holnap, úgysincs bent senki. Totál szétszórt lettem. Én. Én. :(
---
Mindegy, itthon nagyobb eséllyel látom meg am mindjárt érkező Antonovot. <3
---
Aztán a facebookon beleálltam néhány homofóbba, akik mérgezik a kis közösségünket, meg egy feministagyűlölő exfeministába, ami nyilvánvalóan felesleges, de úgyis táncokat nézegtettem a neten, közben félkézzel. És beszállt az egyik jogászcsajunk (az, aki mindig haverkodna, csak nekem nincsen kapacitásom), és vicceseket írtunk meg privátim kiderült, hogy totál azonosak a nézeteink, meg is lepett. Kicsi a világ, az ő szakmai mentora gimnáziumi osztálytársam volt.
---
Még lebegtetjük a novemberi négy napos kreatívos elvonulást, de szerintem nem sok esély van rá. Pedig nagyon-nagyon akarom.
---
Kócosnak pénteken kezdődött a home office-a, de a hétvégén megtartják a sporttábort, szóval a legnagyobb eséllyel csütörtökön van egy napunk egymásra.
Ő jobban nyíg, de ez van a vírusjárvány végéig.
