Tobber életblogja

Úgy hullámzik a kedvem, hogy magamat is idegesítem. Kifelé próbálom nem mutatni.

---

Tegnap véletlenül nem akartam túlórázni, időben elintéztem a zárásokat, munka utolsó percében kaptam a kabátomat, hogy két boltot is elérjek. Cipzár fel, mire megtalál a főnököm, hogy amit a HR és az IT három éve nem tud megoldani minden könyörgésem ellenére és mindenki lepasszol, azt reggelig oldjam meg, mert kelleni fog.

Cipzár le, szívem a torkomban, egyeztetés egy új vezetővel, hátha ő még lelkesen ássa bele magát, köremail 20 embernek, találjanak ki valamit, vagy elvégzek egy egyetemet és leprogramozom magam, csak legyen már meg.

Reggelre ezernyi segítséggel összeraktam egy összefoltozott megoldást, átmeneti megoldásnak jó. Főnököm már dühös volt minden impotensre (nem, rám nem, tudja, mi a szitu, meg hogy én aztán mindent megteszek, ha feladatot ad!), kiabált pár emberrel, és láss csodát: amin három éve senki nem tud fogást találni, azt az egyik projektvezetőnk csak lebótolta valahogy. Megígértem neki, hogy kérhet bármit. De tényleg bármit cserébe.

---

Aztán volt kétnapos rendezvényem, ami után kaptam a projektvezetőmtől egy hatalmas köszönetet, meg bókot, hogy milyen tökéletesen megszerveztem ennyire rövid idő alatt. Aztán visszadobtam számlákat, mert hülyének néznek minket. Aztán ezerfelé szakadok, de ezt jobb szeretem, mint a punnyadást.

---

Lecke irtó sok van, ma nekihasalok, holnap szépülés, hétvége egész nyugis, csak suli meg Kócos.

---

Két kedves boltomba berohantam zárás előtt, másnak is beszereztem alapanyagokat. Mindenhol régi ismerősként örültek nekem. Szeretem Budapestet...

---

Volt asztalos átszerelgetni a teraszon ezt-azt, este meg átcsomagoltam még pár tucat alapanyagomat kezelhetőbb dobozokba, kizárólag ehhez volt szellemi energiám.

---

Jövő héten két kolléga búcsúztató iszogatása, aztán még ugyanaznap kvíz a két drámakirálynőző pasival (lefoglaltam asztalt hozzájuk közel, magamtól távolabb azzal a feltétellel, hogy megvárják velem a taximat a sötét éjszakában), aztán egyik este nosztalgiaiszogatunk exkollégákkal is, amit megszerveztem (tegnap épp rámírt egy tavaly kirúgott munkatársunk, azóta Pesten van, hát őt is befűztem), lesz suli, Kócos, cimbik vasárnap estefelé, tánc talán.

---

Szerelmes vagyok minden ilyen alakú nőbe (ő Solange Van Doorn és most került előtérbe a VS-tel). Csoki bőr, csodás alak, ááááh! <3

Forrás az instagramja

Nádasdy Ádám fordításában még sokkal élvezetesebb a Hamlet. (Ki is töltöttünk egy phd-s kutatós kérdőívet róla.)

Úgy tűnik, mindig pocsék nap végén nézünk Hamletet, múltkor és most is hozzáöltöztem feketébe.

Mindkettőt imádtuk.

Szabó Kimmel is tökéletesen játszott a "régi" Nemzetiben, Polgár Csaba egyszerűen zseniális benne. Új szerelem született.

Oké, a legutóbbi Pintér Béla darabban emlegetve is tippelhettük, hogy tehetséges lehet, amennyire poénkodtak rajta! :D

Három órát fenntartani az érdeklődésemet munka után, enyhén elázva, a figyelemzavarommal igazán szép munka.

Nem hittem, hogy valaha valaki le tudja játszani kedvelt Znamenák Istvánt a színpadról, de többen is... (És csak nem ugrik be, melyik darab közönségtalálkozóján szórakoztatott minket Z. I. nagyon-nagyon!)

És Dóra Béla pedig szép Harry hercegként is.

Ajánlom jó szívvel mindenkinek az Örkényben.

De ha már asszociáció: Hamlet -> Rosencrantz és Guildenstern -> Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott (amit hatalmas szívfájdalmunkra már nem játszanak) -> Vádli/Füge/Szkéné -> Foster: I. Erzsébet, ami számomra az elmúlt évtized egyik, ha nem A legszórakoztatóbb darabja, vettünk is gyorsan jegyeket rá megint a szünetben. :D

De nagyon vigyázunk, hogy idén két óránál hosszabb darabra nem megyünk többre, semmiképp nem. Oké, legalábbis ne munkanapon.

Volt egy rövidebb, jobban kezelem már. A munka, a megoldhatatlan folyamatok, ami végén úgyis lecsesznek, a sunnyogás és tehetetlenség letört.

Csak néztem magam elé és mindig megdöbbenek, hogy senkitől nem tudok segítséget kérni. Papolják, hogy merni kell kérni. Kitől? A legtöbb embert csak a saját gondja érdekli, meg mindenki elvan a gyerekkel, párjával, saját bajával, vagy nálam is lejjebb van...

Anyámnál próbálkoztam, óvatosan, de ugye ő mindent überel a saját bajaival, vagy degradál, vagy csak kritizál.

Lezárt annyival, hogy vigyázzak magamra, mert NEKI én vagyok az egyetlen, akivel tud beszélgetni.

Tényleg nincs egy empatikus lény a közelemben?

(Hogy én mennyi energiát pazaroltam olyanok bajaira, akik pont xartak rám, amikor nekem lett volna szükségem. Egy marha nagy balek vagyok, utálom ezért magamat.)

Mindegy, gatyábarázom magamat, mozgok, alszom, normálisan eszem, Kócosra koncentrálok, ezek hozzák magukkal a közérzetjavulást, megoldom valahogy.

Ma, 8. nap menzesz, kemény fejgörcs, némi hányinger mellett irány este 3 óra Hamlet. Vidám.

És akkor csak úgy bújunk és simogat és szépen néz és magához ölel és azt suttogja, hogy szeretlek.

És akkor csak szorítom magamhoz...

Olyan gyomorideggel indultam dolgozni, hogy kettő Frontint bekaptam (egyet is ritkán szoktam, nem akarok hozzászokni). Ma van egy kétnapos überVIP rendezvényem, egy bászllítánkkal nincs szerződés, ezért az SAP-ban kezelhetetlen a megrendelésem, könyvelésben meg nem stimmelnek számok, de szvsz nem rajtam múlik.

Bent rendetvágtam, szelektáltam, már csak két nagy téma nyomaszt és megvagyok.

Ellenben vasárnap délután totál csőd volt a kreativitásom. Idegesen nem megy. Lefejtettem egy félig kész medált, egyet teljesen le fogok, pedig kész van. Egy láncot csak azért nem, mert Anyunak így is tetszik és ha megígéri, hogy nem publikálja, tőlem hordhatja.

Megterveztem még kettőt, totál nem tetszik rajzon sem, bele sem kezdtem.

Vannak napok. Ihlet, blabla...

Kócos pénteken is velem aludt, szombaton is, összeszerelte a kondigépet, ami egyelőre nyami. Le is fárasztom magamat ma este, a legjobb a stresszre (a keksz után, amiből hétvégén begyűjtöttem erősen). Meg a többi korábban említettre is figyelek. Séta megvan, gyümölcs-zöldség szintén, alvásra még mindig nehezen veszem rá magamat. :D