Tobber életblogja

Életemet leélném tojáson, meg grillezett csirkemellen és tejfölös-kukoricás tésztasalátán. Ez A Kedvenc köretem, mire megsül a husi és kifő a tészta, össze is van állítva és pihenek öt percet:

30 dkg konzervkukoricához 1,5 dl tejföl, 1-2 kávéskanálnyi mustár, 2-3 evőkanál majonéz, fél kis fej hagyma kicsire vágva, só, bors, 2-3 teáskanál citromlé. Hozzá igény szerint kifőtt tészta, 10-20 dkg. Ez olyan négy emberes adag.

(Mehet bele paradicsom, feta, rukkola, pirított bacon, magok igény szerint.)

Azt sem tudom, van-e itthon rizsem. Krumplim/édeskrumplim nincsen, az biztos. Sajnos friss salátamixem sem, ez a köret mindent visz.

Nyami.

Nem mentem sétálni hétfő óta. Mindenki maradjon a fenekén. Nincs kolléganőm vagy haverom, aki ne menne boltba kétnaponta valami indokkal, pl. hogy elfogyott a tejszín, vagy a gyerek pogácsát akart. Nem hangzik a legszükségesebbnek. Épp eléggé szív az, akinek dolgozni kell bejárnia vagy nem tud spájzolni.

Őszintén nem értem, mi nem érthető a vírus terjedésén. Ha bennünk lappang, átadjuk. Ennyi. Márpedig két hétig lappanghat. És progresszívan terjed. (A házi készítésű maszk, mint ahogy a karantén intézménye sem minket véd, hanem a többieket és a terjedést!)

Közös érdek, hogy lassítsuk, amíg nem találnak fel gyógyszert, vakcinát. De legalább hogy az eü rendszerünk bírja a nyomást.

Tényleg olyan bonyolult két-három hétre előre végiggondolni, mi kell és azokat megvenni? És ha most nem lesz mascarpone, akkor kibírni kevert sütivel? Ha nincs kenyér, egyetek kalácsot*.

(Menjetek Sparba, az a legjobban feltankolt a beszámolók szerint.)

A Spar házhozszállítás megnyit ablakokat, és megvan az időpont a kosaramhoz rendelve, de mégsem engedi a megrendelést, még nem bírja a rendszerük. Mindegy, meggyőződésem, hogy a piaci kereslet két hét alatt a legjobban a házhozszállítást fogja felfuttatni használható méretűre. Ami a járvány után megmarad, remélhetőleg.

---

Ma tesztelek maszkszabásmintákat, meg hogy működik-e hajgumival és ragasztópisztollyal (még ha előásnám is a varrógépemet, fél órát tuti kéne takarítani szegényt), akkor készítek egy folyamatleírást "ügyetleneknek". Ha nem, akkor megvarrom kézzel. Nem mintha mennék bárhová, de ha mégis kéne szülőknek pl.

Tegnapelőtt egy órát "ebédeltünk" skype-on a céges ebédbandával, este két órát skype-oltunk a cimbikkel, tegnap honfoglalóztunk, ma munka után online megnézek két utazót, mit kezd magával karanténban, meg egy másik kvízbe belenézek estefelé. Nézem a legényes kihívásokat, ha már felülreprezentáltak a néptáncosok az ismerősi körömben, egy zenekar közvetíti a koncertjét szombaton, meg ugye Kócossal online randi, vasárnap egy festősuli streamel, nekem meg van itthon akrilom meg ecsetem, miért is ne. Mondjuk papírom vagy vásznam nem igazán, mióta a kreatív cuccaim 95%-át kiszanáltam két éve, de kitalálok valamit.

Ebből a helyzetből kell kihozni a legtöbbet.

*Egyébként ezt nem is mondta állítólag M. A..

Jó eséllyel eltelt már a karantén egytizede, ugye?

Tegnap láttam a levelezéseken, hogy éjszakába megyünk, így körbeírtam adatokért, és addig levittem a szemetet (nyugi, a cicaterméket a teraszon tartom zacskókban egy hermetikusan záró ládában addig is), beültem a kocsiba, ami már alig indult, átmentem a szülők házáig az oda házhozszállított bacon/magos kenyér/naracsszállítmányért, 3 méterre maradtunk egymástól.

Aztán sétáltam egy fél órát a jeges hózáporos szélviharban. Iszonyatosan hiányzik a sétálgatás!

Hazajőve mindent bevágtam a mosógépbe, meg fertőtlenítettem, aztán Tével skype-on megoldottuk a kvízt pocsék eredménnyel, aztán még dolgoztam.

Olyan munkát sóztak rám, ami nemcsak hogy felelősségteljes, meg vip embereknek lesz előadva, hanem totál szakmai és mondjuk engem nem hívnak el a szakmai megbeszélésekre és továbbképzésekre, szóval max. az ebéd közbeni csacsogásokból hallottam bármiről is.

Segítség? Hát, az nincsen, olvassam át a tavalyi úgy 100 anyagot.

Jó, de még nyomtatóm sincs, kifolyik a szemem, és lassan ideje egyeztetnem a joggal. Csak lövésem sincsen, miről is pontosan.

Éjjel még cseteltünk Kócossal egy kicsit.

Ma reggel volt kávézós skype sokunknak, aztán egy szakmai. Mindkettőn szóltak, hogy nagyon csendben vagyok, ha úgy érzem, nyugodtan hívjam fel őket.

Majd hívott egy kolléganőm, akik lecuccoltak a telekre, hogy el sem tudja képzelni, hogy bírom tökegyedül. Cuki.

A nap süt, friss szél fúj, nyitott ajtóknál a kanapén kucorogva dolgozom, bacon van. Sok. Tényleg sok. :D

Egész télen lelki szemetesládája voltam egy nőnek, aki vissza nem kérdezett, velem mi van, most napi kétszer rámír, már nem is válaszolok. Kellenék neki, ha megbetegedne. Eddig tojt rám, hát én is. Rém ciki, de belémnevelt udvariasságból nem fogok mindenki hülyéje lenni.

Ma este nyelvtanfolyam, holnap "ebéd" a kolleginákkal, este a cimbikkel skype.

Nem tudom elképzelni, hogyan lesz a vége a járványnak. Egyszercsak elvágólag mehetünk dolgozni, semmi/senki nem fog fertőzni? Nyilván nem így.

Nem bírom itthon.

Felerősödnek a kétségek, bizonytalanságok, a hangnem egyébként is érdekes a cégnél néha, na ezt most igazán nehezen bírom, tűröm persze. Bent letompítja a többiek csillapítása, itt üresen kong bennem napokig.

Hétvégén éreztem, hogy tenni kell valamit ellene, a gyomrom a torkomban.

Ha viszont küzdök ellene, akkor meg úgy megszokom az itthonlétet, hogy sokk lesz visszamenni többszáz ember közé, metrózni a tömegekkel.

Nem tudom, mit akarok. Főleg, hogy túllegyünk már rajta. Egyébként is rühellem a tavaszt, nem segít, hogy szétvakarom magamat, tüsszögök, ezerrel támad az allergia. Most havazik, hátha az leköti a polleneket.

Kócossal „randiztunk” online, ő jönne, vagy akár bevásárolna nekem és az ajtóm előtt hagyná, annyira cuki. Van mindenem még hetekig. Beszélgettünk, megnéztünk együtt pár részt a sorozatunkból, reggel meg „együtt reggeliztünk”, meg na.

Tegnap összejöttünk skype-on koccintani egyet a cimbikkel, 2,5 órát csacsogtunk. Ők sincsenek jobb passzban!

Aztán regisztráltunk a Honfoglalóra, amíg valami izgi online játékot nem találunk, jöhetnek az ötletek…

Kipróbáltam, hogy bírná-e a hosszabbítást a konfetti méretű körmöm csak géllakkal, de annyira papírvékonyak alapból, hogy inkább a gél alá építettem egy halovány réteg porcelánt megint.

Készítettem salátát, grilleztem csirkét, sütöttem megint banánkenyeret. Felpattantam a kadiogépre, de még filmezve is nagyon unom. :D Az izzadtságtól meg viszketek azonnal.

Ha szereted az idősekről szóló sorozatokat, de mondjuk a Grace & Frankie kicsit sziruposan kedves, akkor nézz The Kominsky Method-ot. Ugyanez, csak karcosabban kedves. Egy jutalomjáték a sok sztárszereplőnek, Michael Douglas meg nagyon ott van. Vagy 25 éve nem láttam semmiben, és akkor is tuti szinkronnal (Dörner György?), nagyon tetszik a hangja.

Ma este kvízezünk, holnap este spanyoltanfolyam videón, szerdán munka után ismét helyzetjelentés a cimbikkel.

A kollégákkal nagy körben minden reggel nyolckor közös kávé. Bár kilenckor kezdeném a napot, úgysem látják, hogy játszósban vagyok.

Ma bandázunk az egyik lánycsapattal skype-on, együtt esszük meg az ebédet, szerdán a másikkal „ebédelünk”, négy csapattal egyeztetünk 2-3 naponta, az is átmegy latolgatásba.

Alakul a szociális élet, csak mindenki olyan feszült, bizonytalan. :(

Próbálom úgy felfogni, hogy kaptam egy üres vásznat és úgy alakítom újra a programokat, ahogyan nekem a legjobb. És nekem emberek között a legjobb. Ki gondolta a mindig csendes bocshogyélek kislányról, hogy nem is introvertált, csak végletekig frusztrált, mi?