Tobber életblogja

Reggel Kócos karjaiban ébredtem, nyami.

Az endokrinológus szerint a gyorsan a pajzsmirigyemen termett nagy valamit egyelőre hagyjuk (célzott rá, hogy egyszerűen elfelejtették azt a részt kiműteni), szoros követésben 3 havonta uh.

Ellenben ránézett az egekbeszállt terheléses prolaktinomra és inzulinomra (főleg az előbbin kiakadva), hogy maga ezekkel sosem fog lefogyni, sőt.

És hogy hamar felkaphatom a vizet és zsörtölődhetek a prolaktin mellékhatásaként. Hehe. Észrevettem, jó tudni az okát. :D

Szóval mindkettőre gyógyszer. Ugyanazok, amik anno kipurcantottak, de valahogyan be kell állítani a szintet.

Éééés ezer féle vitamint meg nyomelemet szedet velem ezentúl. Jé, erre egy orvosom sem figyelt eddig, magamtól adagoltam, amit kedvem tartotta.

2 hónap múlva kontroll.

Szeretem ezt az endokrinológust.

Már a hallban röhögve fogadott, végre itt az izgalmas esete, aztán persze a tinderről kérdezgetett, meg hogy miért szeretnek a fiatal pasik velem lenni (endós, nyilván kikérdezett a kekszuális életemről :D). Nagyon vicces nő, tuti kihallatszik, ahogyan vihogunk.

Azt mondta, úgy képzeli a lakásomat, mint egy görög hedonista képet, szőlő omlik az asztalokról és mindenhol meztelen pasik fekszenek…

Neeem, a szőlőnek magas a GI-je.

Ritka nagy k.baszás az egészségesnek tartott gyümölcssalátákba jelzés nélkül édesítőszeres befőttet keverni. Tánc után betoltam a maradékot.

Az egy dolog, hogy 10 hónapos terhesnek nézek ki, de reggel a vécéig nem jutottam el. Nem ecsetelem, minden kijött. Takaríthattam.

Ma kóla, rizs és krumpli, bélgörcsök ezerrel.

---

Ejj, de fog hiányozni a most felmondott kolléganő. Okos, szórakoztató, világlátott, talán én is tudtam hozzáadni a gondolataihoz, kedvencem a vele töltött minden kávézásom.

Hétfőn elmegy egy másik.

Egy ma összerúgta a port a főnökömmel, ami nem az íves karrier záloga, egy vidéki kedvencke mától nyugdíjas.

Burjánzik a fekete humor, kínunkban nagyon röhögünk.

---

Este elugrottam Géékhez, gondoltam, váltok két mondatot az anyukájával indulás előtt, mert kérdésekkel nyúz cicaügyben, nagyon szeretne. Nem vagyok nagy szakértője a macskatémának, mindent a kollégáktól tanultam, csak Gé terjeszti otthon, hogy nálam cicaparadicsom van és lenne nálam macska…

Leparkolok az utcájukban, váratlanul behajol az ablakon egy szép arcú, jó illatú magas fiú elegáns fehér ingben, hogy hello, Tobber, jó látni. :D Gé öccse volt, igen, a tinder előtti korszakom fiatal szeretője.

Még mindig elképesztően vonzó, 190sok magas, hosszú, karcsú dereka van, amit nagyon imádok, ehh…

Zavartan megkérdezte, hogy vagyok és van-e kedvem meginni egy kávét valamikor. Kissé rontott a meghívás romantikáján, hogy a fél családja végigasszisztálja a dolgot, de végülis tudtak rólunk. :DDDD

Persze, hogy van.

Itt az ősz, beindultak a hormonok. Meg az egyetem, a futófiú is visszatérne, a szomszédban tanul (nem tudom, hogyan hívtam itt). Ma Kócos jön.

Én meg aludnék inkább, hajnali egykor feküdtem le tánc után. Leszakad a lábam, de megérte.

Önző dolog, hogy a full köhögős-taknyos kollégát győzködöm, hogy maradjon home officeban?

Elkapni sem szeretném, kutyául megszenvedtem tavaly a műtét után azt a két hónap köhögést, de neki sem, a többieknek sem jó, ha tömegközlekedik, bent szenved, nem?

Mosolygunk itt udvariasan, amikor ebédnél betegen csatlakoznak a többiek, és próbálunk vitaminokkal töltődni, de miért kell udvariasan tűrnünk? Annyira balek vagyok! :D

---

Annyira csodaszép idegenvezetőnk volt hétfőn, teljesen szerelmes lettem az alakjába, az arcába, hajába, minden gyönyörű volt rajta. Az igazi álomnő, akivel szívesen... Jóóó, lehetne szőke, de így is tökéletes.

A retiküljéből kikacsintó óvszer alapján jelenleg viszont valszeg pasija lehet. :D

---

Gével összerántottunk pár embert ma estére, megyünk táncolni végre. Az ízületeim tiltakoznak, majd lejegelem.

---

Engem mindig meglep, Műegyetemista (azaz azóta komoly mérnök :D) mennyire lelkes még mindig miattam. Anno leráztam Judós3 miatt, aztán ő elkezdett hozzá járni edzeni úgyhogy amikor Judós3-mal szétmentünk és visszajelentkezett, elküldtem a csudába, rém bizarr lett volna. Már nem jár hozzá szerencsére...

Sosem feledem, amikor lelkesen várta Judós3 egyetértését, milyen harmonikus velem lenni, mert én vagyok a békesség maga, mire Judós3 megdöbbent. Hát ő nem azt az oldalamat hozta elő... :D

Kócos (szintén mérnökhallgató) mellett vagyok maga a megtestesült béke. Nincsenek játszmák, nincsen hatalmi harc, kamuk, csak vidámság. Mosolygós, kedves teremtés és nagyon figyel rá, hogy mindig felderítsen.

(Felmerült a kérdés, hogyan lehet kezelni egy olyan kapcsolatot, ahol én kevesebbet érzek. Szerintem az a jobb felállás, ha ő érez többet, én pedig sokat megteszek azért, hogy ő is jól érezze magát. Ennyit tudok, de ezt nagyon.)

---

Este hallom, hogy nagyon kattog a szárítógép. Hát kiszabadult egy melltartómerevítő drót, beakadt a dob lukába. Harapófogóval szedtem ki, remélem, nem lett baja a gépnek. Mindig fehérneműs zsákban kell ezeket mosnom, megtanulom lassan.

---

Ha van ötletetek, hogy szétázott és büdös sportcipőt hogyan lehet újjávarázsolni, írjátok meg légyszi! A kedvenc adidasom, amiben bármennyit tudok menni, elég ramatyul van Róma óta. :D

---

Bakker, most írt rám tinderen a Rómában bemért fiatal svájci gárdista fiú. Annyi kérdésem lett volna hozzá, milyen már ezzel csajozni?! :D

...meg két kolléga elmesélte a felmondása részleteit, meg kaptam még egy csokit valamiért. :D

Egyik kéri, hogy a búcsúztató iszogatására hívjam meg a konkurenciához átment exkollégáinkat is. Fura, de persze.

Négy nap gyaloglás Rómában. Ma az egyetlen tiszta nadrágom lötyög rajtam. :D

Csodás város, szuper élmények, az ingerek feldolgozása még hetekig tart. Irtó tömény érdekesség az egész hely. Voltunk két szupercuki idegenvezetővel is privát túrán, ettünk elképesztően finomakat, készültek remek fotók. Ja, szuperlatívuszokban, kizárólag.

(Na jó, a tömeg épp súrolta az elviselhetőség határát néha. :D)

---

És aztán első munkanapomon 9:55-kor, aznap már második skype-omon a program nekiáll telepítgetni magát a megbeszélés totál közepén. Fszom. Csak hat ember várt.

A konyhában koszos szilviák elhagyva.

A székemre terített blézerem szürke kéznyomos.

Felfoghatatlanul sok email és inboxértesítés, jönnek, kérdeznek, figyelnék, rohangálok, mindent menedzselni kell.

Helyettesítek.

Kezdődik a sűrűség, pumpa az egekben.

---

És két órát nem jutottam el a mosdóig, pedig nagyon akartam, mert lehet, hogy szívtelen ítélkezősnek tűnök ebben a blogban, de végighallgattam hosszasan egyik vidéki kolléganő párjának műtétes kálváriáit, kolléganőim életét, két nap lemaradásban voltam a gyerek/utazás/sport/szaraterhesség/balhésaférj témában velük kapcsolatban, egyikük elment a régi nyelviskolámba és ő is csillogó szemmel mesél az első órákról, biztatok egyet, hogy ne féljen az első repülésétől, vagy de, csak induljon neki egy Xanaxszal, felhívtam beteg Kolleginát szegényt, kaptam másiktól egy hatalmas adag gyümölcssalit, mert tudja, hogy betegesen kattanok a feldarabolt gyümölcsökre és épp egy csodavírus kering körülöttünk, egy másiktól finom csokit csak úgy, egy másik a házfelújításkor talált ezernyi rézkarikát és elhozta, én biztos kreatívkodom belőle valamit, próbálom egy srác felmondását egyengetni, hogy mindenkinek jó legyen, segítettem egy nem főnököm vezetőnknek, mert egy óra felesleges kört leveszek a válláról. Képzeljétek, együttérző is vagyok.

---

Gével már tervezzük a holnapot, Kócos izgatottan vár a csütörtök estére, meg a hétvégére, pénteken endós, hogy legyen-e műtét. Műegyetemista csini fotóját lájkoltam, kapott az alkalmon, hogy találkozni akar valamikor. Este bőröndkipakolás, mosás, cipőfertőtlenítés, aztán nagyon szeretnék egy hatalmasat aludni, amikor a 4 nap hiányom miatt szeparációs szorongós macskám nem ébreszt fel új fajta érdekes nyávogásával és hálóajtón kaparásával hajnali ötkor.

---

Átküldök egy anyagot az exNagyfőnökömnek, már Rómáról érdeklődik. :D