De szép szó!
16-án eljöttem szabira. Takarítottam, mostam, szelektáltam. Soha nincs vége?
Elutaztunk Bével három napra wellnessezni egy csodás helyre, áá, fantasztikus volt! Világvége, erdő, park, kastély, várak, kevés ember, kanyargós erdei utakon vezetés.
Egy napig Béé volt a benti medence-szaunák-gőz-jacuzzi, enyém a kert és a kinti jacuzzi, más alig kószált arra.
Séta, napozás, evés, bowling, harangjáték, nyugalom.
Bé segített átrágni magamat a dilemmámon.
Asszem, utolsó cseppek egyike a pohárban, hogy nemfőnököm kiskakas kitalálta, hogy munkaidőn kívül is elérhető kell legyek, mert akár hétvégén is felmerülhet kérdés, feladat. Vagy este.
Nem. Nem kapnék érte készenléti díjat, hogy a privát időmben zavarnak, finoman célzott, örüljek, hogy megtartottak a baromi nagy leépítésekkor.
Nem titok, rühellek telefonálni. Nem is szoktam. Pláne, ha a magánéletembe csöröghet bele bárki, akár olvasok, kondizom, pasizom, táncolok, színházba megyek, tanulok, beszélgetek valakivel, cicázom, kvízezünk, sütök, dokinál vagyok, aludnék, berúgtam, masztizom, stbstb.
Bárki hívhat napközben, millió feladatot megoldok úgy is.
És állítólag húzom a számat. Hát, 13 év alatt ezernyi igazságtalanságot tűrtem, ingyen túlóráztam, nem dolgom feladatok vannak rajtam, csicskáztathat mindenki, beszélhetnek velem bicskanyitogatóan, csak mosolyogtam. Ezt szokták meg.
De ez az érzékeny pontom. A kicsiny szabadidőm hadd legyen már teljesen az enyém. :(((
Szóval megvárom, hogyan alakul, de ha ez marad, nem akarom sokáig. :( Szeretek itt dolgozni, szeretik a munkámat, miért kell túlfeszíteni a húrt? :(
Körbenéztem állásügyben, de még nem mozdulok. Nem is tudom, mit akarnék. Másik nagymultinál ugyanezt? Költözni Spanyolországba? Bécsben szobalánykodni? Ecsetbolti eladóskodni?
Nem tudom. Szerettem ezt, a lelkemet beleadtam tizenévig, úgy érzem, nem becsülnek. Fontos ez az állás nekem. A mutatóim szuperek, a visszajelzések is wow. Megtartottak ilyen spórolós időben is, rámbíznak feladatokat, hát csak kellek! Szeretném megoldani ezt valahogyan, nem vagyok a menekülés híve.
De hogy becsípve, pár óra tánc után fáradtan, éjjel(?) még hivogassam vissza az embereket, mit akartak, ahelyett, hogy lenyújtok, hajat mosok, cicázom egyet és beájulok? Ne. :(
És akkor Kollegináról nem is beszélve. Ő is elkezdett lázadni. Nem lepasszolni, csak morogni. Ő. Akkor már gond van...
Bé szerint ha ennyire megviselnek a bentiek, mozdulni kell. A cég is elengedi szívfájdalom nélkül a 25 éve hűséges dolgozóit...
---
Aztán Kócos kitalálta, hogy ő ezentúl szeretne heti két éjszakát velem lenni. Cuki!
Szóval átjött tüzijátékot nézni meztelenül a sötét teraszomon (nem látni oda). Meg hétvégén is körbeugrált, holnap délben megint jön. :)
Kreatívkodom, majdnem kész két ékszer, beszereztem festékeket, mert a festés a gyengém, gyakorolni akarom, próbálom elsózni a szekrényeimet, hogy vehessek végre újat, készül a szemüvegem, de két hétre vállalták, mert szódásüveg nincs raktáron.
Spanyolozom, mozgok, a kondim javul, a tüdőkapacitásom (vasam, allergiám) borzalom.
Van időpontom terheléses prolaktinra, az tavaly tízszerese lett a maxnak, pajzsmirigy uh-ra, műtét után ideje, megyünk meccsre (amire Judós3 exem is becsekkolt, jaj!), a maradék időben meg nem akarok semmit. Igaza van Bének, a cica emlékeztető oltása meg a fogorvoskontroll pont ráér munka után is.
Stresszes munkaév volt, kérdés a hogyan tovább. Fáj a szívem, legszívesebben maradnék, dehát én szakítani sem bírok, ugye. :D
Agyalok.
