Tobber életblogja

Két éve leadtam a számomat egy nyelviskolában, ha társalgós spanyol indulna, szóljanak.

Hát szóltak, hogy akkor másnap mehetnék.

Én meg két éve nem szólaltam meg a nyelven, három mondatot nehezen makognék össze, pedig csak A2 szintű...

Ha lett volna egy hetem átolvasni a füzeteimet, mentem volna. Na, legközelebb.

Pedig épp a hétvégén írt rám a mexikói fiú (spanyolul), tinderes liezonom, hogy még mindig Németországban él és mennyire szeretett velem lenni és leírta, hogy milyen ruhákban voltam, miket beszélgettünk, mit küldtem a szülinapjára, milyen szép emlékei vannak rólam.

Jesszus, megmarad rólam bárkiben bármilyen emlék?

Sokszor bánt a gondolat, hogy nem emlékszik rám senki, vagy nem gondol rám jó szívvel. (Spontán jön, nem tehetek róla, na.) És ezek igazán jólesnek.

Meg amikor az ezredik búcsúztató után valakinek eszébe jut megköszönni, hogy megszervezem, pedig nem feladatom, van, hogy két mondatot nem váltottam az illetővel, hitelezek bő tízezret alkamanként, albumot szerkesztek, sütiért rohangálok, összefogom, stb.

Nem várom el, de jólesne máskor, mástól is.

Nagyon negatív bent mindenki, feszültségek, fúrás, kiégés, lelépések. És nem figyelünk egymásra.

Nem jó így.

Imádom a sárga színt. És végre újra divat minden, ami sárga.

A nyolcvanas években volt menő napsárga hátizsákom, már ronggyá hordtam, foltozgattam, de ragaszkodtam hozzá.

Erre most semmit nem találok, ami tetszene magamon. :D

Szóval vettem egy csini midi sötétkék kaftán/ingruhát (lexarom, hogy a midi hossz erősít, mert a hosszú meg nagyít, a mini meg nem áll jól), hozzá egy mustársárga miniretikült, ma már abban jöttem dolgozni. Senki nem látott évek óta szoknyában.

De nincsen sárga ruhám. :(

:'DDDD

https://ramequin.blog.hu/2019/07/31/nem_tudom_hogy

Csak a tisztánlátás kedvéért: Ramequinnek szép az arca, a gyerek meg kicsit sem lányos, ám gyönyörű. :)

És Bé meg a hajfesték kapcsán megjegyezném, hogy még neki sem tűnik fel, hogy 4-5-6 skálán mindenféle hajfestéket használok, annyira egyforma barna lesz mindtől a hajam. De az őszt a Color expert fogja be leginkább, imádom.

Azért esik az eső, mert szerdán kocsit mostam.

Két héten belül hárman találtak meg azzal, hogy valójában ők nem szeretnének gyereket. Három nő. És ennyi, akkor ne vállaljanak. Koráltolt emberek stigmatizálnak, de azok minden mást is.

Izgalmas figyelni, ezeken az agyalásokon én is átmentem anno.

Kócos(25) is pedzegeti, próbálom nem befolyásolni, még nagyon fiatal.

Btw.

Egyik kollégánk megdöbbentő, hányadik gyerekét várja, meghökkent mindenkit.

Oké, semmi közünk hozzá, csak nem értjük.

És valszeg ő sem minket...

Ma van a nemzetközi gyermekmentes nap.

Ez meg vicces görbe tükör akárhogyan is:

https://www.facebook.com/Gyermekmentes.Ovezet/

Itt az új ikea katalógus (egyelőre csak USA):

https://onlinecatalogue.ikea.com/US/en/IKEA_Catalogue/?_ga=2.139309619.1016503131.1564500919-928792728.1547290648&fbclid=IwAR38KEkARWvPPIFBJdMZwA9Lj3PMKrmt6qMEZMapo4yCgZiAkTtuRqz71e0#/pages/16

Végre mély színek. Ami egyáltalán nem jó a kicsi lakásomhoz. :D

---

Döntöttem, a nyaralós pénzemet inkább a lakásra költöm (nem egy földhözverős összeg!). Van egy 22 éves drabális fenyő ruhás szekrényem, meg egy 19 éves fenyő keretes tükröm, meg u.ilyen fiókos komódom, amik nem is néznek ki már túl jól, meg nem is szeretem igazán. Meg a konyhába beállítottam egy szekreter+szekrényt, jó lesz kamraszekrénynek. Valójában egy fekete luk, amit oda elteszek, többé nem veszem elő. Ergo felszámolható.

Meg a sarokkanapén még mindig agyalok, szeretem a kis Klippanomat, de nem lehet végignyúlni rajta...

Szóval lenne mit kidobálni, meghirdetni, utána meg kitalálni, milyen fukcióhoz mik kellenének. Legszívesebben üresen hagynám ezeket a területeket, mert irtó pici a lakás, én meg öreg koromra szeretem a levegősebb tereket ellenben a macskának kell egy szekrénytető, ahová elbújhat és leskelődhet, de a ruháknak kellene némi hely. Bár van a hálóban is temérdek a polc, akasztó, de oda kényelmetlen pakolni, meg onnan öltözködni reggel.

És tükröket akarok, még.

---

Csak úgy: Ma megint bőgtem a cégnél.

30 éve menstruálok (mármint nem folyamatosan), a pms-t egyre kevésbé bírom. Meg hogy mindenki csacsog álmai nyaralásairól, meg Kollegina holnaptól ismét nyaral másfél hétig, én meg nagyon mennék már szabira!

A hisztimre (mivel én olyan elfojtós alkat vagyok, nem mutatom, amíg csak bírom tartani) a legjobb, ha mozgok. Este úgyis terveztem a kondit, felkaptam a mellet tüdőbe szorító sportmelltartómat, sportcucc, kocsi, irány a terem este fél kilenckor, hátha kevesebben vannak.

Ja. Köröztem negyed órát, már ott tartottam, hogy vagy kiordibálok az ablakon az idegtől, vagy oszlopnak megyek (nem, mert elfojtós vagyok), de nem volt parkolóhely. Sehol!

Úgyhogy egyéb lehetőség hiányában szépen hazamentem. Eljátszottam a gondolattal, hogy bőgök egy sort visszabékávézom, az sétával együtt 2x20 perc, ha jön a troli, de sötét volt, hisztis voltam és záráskor kidobtak volna.

És akkor meg is jött. Hideg veríték, szédülés, hasgörcsök, ájulás szélén, oltári rosszul vagyok ilyenkor, fél éjjel a vécén ültem. A macsek meg együttérzően üldögélt a lábamon (k.baszott aranyos állat).

Úgyhogy ma még pluszban kialvatlan is vagyok. És pocsékul.

5:40-kor keltem, nyolckor már konferenciabeszélgetésben voltam az irodában, aztán végre a főnököm is kiadta a megalázóan bugyuta egész emberes feladatot, megemlítettem, hogy máshonnan már megkaptam.

Aztán kimentünk sütit intézni, ajándékokat csomagoltam, elbúcsúztattuk a cégtől egyik kedvenc kollégánkat. Ejj, de sajnálom! Aztán elintéztem vele a millió HR-es papírmunkát, lekértem az eszközlistákat, átírtam a nevéről mindenfélét, ilyenkor vagy 15 irányba kell elindítani a bürokráciát, általában olyan 40%-os a siker, a többi elakad valahol...

Na de a lényeg: a leletem pajzsmirigyeredményei tökéletesek, pedig a pm felét ősszel kiműtötték. Szóval akkor működik.

Ellenben a vasam a minimum alatt van úgy, hogy napi két vastablettát/folsavat szedek(!!!!!!!!). Bakker! Jé, csoffadt vagyok állandóan?

Illetve a vese-vérértékek szarok. Fasza. Azzal eddig nem volt bajom. Némi guglizás, meg egy sportosabb kolleginával csacsogás során kiderült, hogy lehet a magas fehérjetartalmú táplálkozásomtól, meg a feltornázott tornától (ehhe). Illetve ezektől fájhatnak az ízületeim (csekk).

Mindegy, megyek úgyis dokihoz, átbeszélem vele.

Ott állok a menzán, full tele fantasztikus ételekkel, de vagy sok a szénhidrát bennük, én meg azokat nem szeretem, vagy nem sok, de az magas GI, tehát azt meg nem szabad ülőmunka mellett, vagy sok a fehérje benne, lásd fent, vagy full rostos, ami kikészíti az emésztésemet, plusz még az ételek felét nem is szeretem. Rém szórakoztató így válogatni.

Az a szép a budapesti éjszakában, amikor a Jurányi előtt álldogáltok egy vidám este után és a távozó pocakosodó, rózsaszín inges-napsárga papucsos kedves komikus színész a mopedjét indítgatva majdnem rátok esik, majd cuki párbeszéd után irányba helyezi a járgányt az emelkedő felé és udvariasan elköszönve elpüfög...

Hétvége: sok vihar, vizes terasz, ezért nuku romantikus reggeli, „csak” szokásos gusztán tálalt finomságok (Kócos főz szigorúan!), félreérthető vallomás tőle és sok-sok bújás, aztán láttam vihartól megriadó ereszkedő gépet élesen felkanyarodni, felkaptam a fejemet a gyanús hangra, ma már vérvételen túl, illetve celebszpotoltuk Ascher Tamást, Tasnádi Bencét és Vénusz Varga Zsuzsát, kicsi a világ exem Dris havernőjét és régi szomszédomat, és megdöbbentem, hogy a magyar közönség nemcsak egészen elfogadható minőségben énekli az Engem nem lehet elfelejtenit, hanem gyönyörűen modulál, ha az a kérés. :O