Tobber életblogja

(Nyugi, a cégnél van vagy tíz magassarkúm, blézerem, stb.)

Tegnap megint a Katonában voltunk, nagyon nem szórakoztatott, pedig semmi rosszat nem tudok mondani a rendezésre, a színészekre pláne nem, csak hogy unalmas. :D

Előtte összefutottunk Tével, Pével, szintén ide jöttek (kicsi a világ), majd fél órát csúszott a kezdés, szóval a legnagyobb hőségben hesszöltünk kint az utcán a tömeggel, hurrá.

Utána próbáltam sugallni Bének, hogy nem akarunk velük tartani iszogatni (megértette), mert ott nem mindenki lesz szimpi, inkább megnéztünk egy épületfelújítást, majd taxiba ültem, felhívtam Anyut csacsogni.

...aki meséli, hogy épp kisült a sajtos sütije. Odaszóltam a taxisnak, hogy jobb helyett balra kanyarodjon a házuk elé! Anyu kihozott egy kis dobozzal. Ha már ott gőzölgött, megkínáltam a taxist is, örömmel elfogadta. :D

Otthon a macsek a hőguta szélén lehet, amikor lehet, hűtöm, meg hektoliter ivóvíz van mindenfelé, meg bevizezett párna a kádban, ahová bemenekülhet lehűlni, redőnyök lent, este meg kimegyünk a teraszra hűlni. Tegnap este tízkor volt 30 fok, szóval nem fagytunk szét.

Az előbb leugrottam az iroda alatti törzshelyre kávézni egy exkollégával, aki már a konkurenciánál húzza a szekeret. Jó volt látni, hiányzik. Nomeg ezer pletykát hozott az iparágból, a legpletyósabb pasi evör. :D

Ma még elugrom egy táncbemutatóra, majd este átjön Kócos, állítólag jégkrémet eszünk egymás testéről, hogy lehűljünk. Szerintem nem fogjuk elérni a célt, de jó lesz...

Reggel átmegyünk TCsV-hez és leugrunk a tóra strandolni édeshármasban (35 fokot mondanak, szép!).

Éééés marad egy napom semmit sem csinálni. Igaz, a katlan lakásban nem maradhatok (sürgősségi felárral kb. két hét az új légkondi beszerelése), szóval elmegyek szemüveget venni, vagy valami értelmeset csinálni, esetleg az új francia bruncholóhelyen (légkondis :D) quiche lorrainet zabálok olvasgatok, millió olvasnivalóm felgyűlt.

Ígértek esőt, imádná az allergiám végre!

Jövő hét pihenés, apu szülinapja, kondik, mert a héten nem tartom a három alkalmat, nomeg bunkó volt az edzőcsaj, ugye (amit elkottyintottam annak a kollégának, aki hozzá jár, remélem, visszajut), szóval lehet, hogy keresek mást a régi termemben (amit sokkal jobban szerettem, csak épp mindig tömegnyomor van), ott edz egy szimpi edzőnő, kedveltem.

Elvesztettem a kinézzek valahogyan harcot a nyárral szemben. Sem smink, sem haj, sem gyűrődő ruha. Ma konkrétan egy dzsörzé ruha-bokalengető nadrág-birkenstocknak kinéző tamaris lábujjközös bronz papucs-retikül.

---

Cégem mára hirdetett véradást. Ha nyáron pénteken bent is van valaki, tök praktikus a hőségriadó többedik napján tikkadva. Grat.

---

A beteg kolléganő visszatért, elkértem tőle az orvosa, anyukája elérhetőségét, milyen gyógyszert kell szednie, nehogy baj legyen, de legyünk felkészülve (én vagyok az elsősegélyes). Meghatódva megölelgetett, hogy milyen gondoskodó vagyok. :D

Nem merek munkáról írni, nagy rész titok, egy rész meg senkit nem érdekel.

Bár szerintem végtelenül izgalmas egy nagymulti élete, hogyan lehet életben tartani ekkora gépezetet, főleg ilyen monstre átalakításoknál.

Most már percekre is elzárom a dokumentumokat, amint kiugrom p.silni, nem mintha bárki turkálna nálam, de ne is lássa meg az esetleg rá vonatkozó anyagokat.

Mennek el az ismerős arcok, búcsúzunk, ki-ki vehemenciája szerint. Már csak ismételni tudom magamat, nagyon sajnálom a legtöbbüket, 25-30 éve nálunk dolgozó fix munkatársakat.

Sok szívemcsücske kollégának sikerült elhelyezkedni a cégcsoporton belül, remélem, tartjuk a kapcsolatot majd!

Az én helyzetem kicsit labilis, nem tudom, mit gondoljak. Ígéretem van, lepapírozva nincsen, a projektnek pár hét múlva vége. Szerintem kisebb gondjuk is van nálam, legalábbis merem remélni. Én szeretnék itt dolgozni még, ha esetleg menni kell, akkor kb. fél évnyi jövedelmemet (néhány havi fizumat, szabimat, prémiumrészt) megkapnám. Abból viszont jópár hétre kimennék egy spanyol tengerpart közelébe, és egész nap csak a jó levegőt szívnám, hogy tisztuljon a tüdőm.

Ha maradok, akkor ősszel egy távolabbi utazást szeretnék bevállalni meg ha jól értelmezem, Bével is ki kell költözzek Dániába :D.

(Beszélgettem ma a konkurencia emberével céges ügyben, nálunk dolgozott korábban. Őt is egy ex-HR-esünk találta meg az új munkával, nekem is volt már hasonló fejvadász megkeresésem. :D)

Ellenben visszakaptuk ideiglenesen a kedvenc HR-esünket a sok papírmunka miatt, aki lelkiismeretes, precíz és hiányzott nagyon. És imádok vele dolgozni.

Ha már ennyi munka van nyárra, legalább jó arcokkal menjenek el a napok. (Pl. ma a szuperzseni tanácsadónővel egy kávé mellett kibeszéltük a Marvel filmeket. Háááát, hasonlóan látjuk. :))) )

Ja, nem az a bajom, hogy mások mennek nélkülem bárhová, csak hogy Té és Gé külön szervez ugyanoda, ahová közösen, szerintem érthető.

Azóta Té írt, hogy menjünk ma ki. Hát, jobb dolgom van. :D

Kinéztem egy szemüvegkeretet, mindenkitől zöldutat kaptam, erre elfogyott pont ez a szépséges árnyalat mindkét helyen.

Szétrobban a fejem, szétfagyok a cégnél, fúj a jéghideg levegő a koponyámra, vállamra, otthon hőség, menzesz, nulla vérnyomás, szédülök, ököllel dörzsölöm az allergiás szemeimet, annyira rossz a közérzetem minden nyáron!

Este kiültem a teraszra a macsekkal, néztük a sötétedő eget (vagy ő a denevéreket és szúnyogokat, nem mondta), élveztük a kis szellőt, és alig várom, hogy havazzon.

Ja, pihentem. Azaz így is hívhatjuk. A hőségtől és a menzesztől pláne lezuhant a nehezen mérhető vérnyomásom. Szóval félkómában végigszédültem a három napot.

Éééés végszóra elromlott a légkondim. Tetőtér, hosszanti falon végig nagy üvegfelületek, hát, a lakás egy katlan.

Macseknak csorgatom a kádnál a csapot esténként, bármikor vágyna egy kis hideg vízre, igya csak.

Én meg félájultam szunyókáltam. Járt nálam Kócos, őt is kiosztottam, mert már nagyon unom, hogy ha megkérem, a kekszben mit NE csináljon velem, mert ne, akkor is csinálja.

Meg a boltban visszaszóltam egy h.lyepinának, akinek az út közepén hagyott bevásárlókocsijában megbotlottam, véletlenül hozzáértem a karjához, elnézést kértem, ő meg hőbörögni kezdett, hogy micsoda világ. Na itt elszakadt a cérna, hogy ha egyszer elnézést kérek az ő nemtörődömsége miatt, akkor fogadja már el, inkább neki kellett volna, majd duzzogva elvonultam. Hallottam még egy oké bocsit fél füllel.

Aztán ráírtam az edzőcsajra, hogy mikor ér rá, írta, hogy tele, de hátha lesz visszamondás, írtam, hogy „oké, köszi”, mire kiosztott, hogy nem ilyen későn kéne írjak. Hogy mi? : O

Nem válaszoltam.

Aztán befejeztem az Agymenőket, meg a Good wife-ot.

Aztán cimbikkel utazós fotókat néztünk, ettünk és dumálgattunk és az jó volt.

Aztán TCsV-vel megbeszéltük, hogy megyünk strandolni, és kissé elegünk van, hogy a fele nem hajlandó a strandért fizetni, egy része meleg helyre akar, nagyon komoly veszekedések előznek meg a sima napozást, nekünk meg mindegy, de ne a proli tömegben aszalódjunk már a másik lábával a szájunkban, úgyhogy elmegyünk kettesben a nyugis törzshelyünkre. : D

Felvetettem egy holnapi szabadtéri bulit, amire elkottyintotta magát Té, hogy nem jó, ma mennek. Gyerekkorom sérelme, hogy sok mindenből kihagytak, szóval érzékeny pont, merthogy engem nem hívtak. De mivel én meg őket hagyom ki a fürdésből (bár sztem nyomósabb okom van : D) és ez megint Té ovis oszd meg és uralkodj játszmája, nomeg mivel a fél évnyi szlogenjeimmel teli kis táblám első helyén az áll, hogy nem izgatom magamat frusztrált embereken, ezért nem izgatom magamat. : )

Jobban érdekel, hogy ilyenkor képtelenség klímást találni, egyelőre augusztus eleje a legkorábbi időpont.

Meg hogy sorban látom olyan emberek felmondását, akik még reménykednek. Áh! : (